A Fertő tóhoz vezető beszállító út mentén parkoló markolók között géptől gépig csalinkázik egy hattyú. Mintha csak azért jött volna, hogy megelevenítse a környéken zajló monumentális beruházás kapcsán talán legtöbbet idézett mondatot, amely így szól: „ha valamely részterületen a munkavégzés időlegesen, akár egy-két hétre is szünetel, azt az állatvilág valamely eleme azonnal elfoglalja, birtokba veszi”. A mondatot a Sopron–Fertő Turisztikai Nonprofit Zrt. (SFTFN) használta indokként arra, hogy miért tartják szükségesnek gyorsított eljárásban kiírni a közbeszerzést arra az immáron 45 milliárdból megvalósuló, mintegy 60 hektáron elterülő állami beruházásra, amelynek keretében négycsillagos szállodát, apartmanokat, motelt, kempinget, sportpályákat, ökocentrumot, 850 hajó számára alkalmas kikötőt építenének az UNESCO világörökségi védelmet élvező Fertőbe.
Az évek óta zajló építkezési folyamat eredményeként már sokan kiszorultak a Fertő vidékéről: például horgászok, büfések, sétahajózást szervező vállalkozók, vagy a tóra épített, de már elbontott cölöpházak tulajdonosai. Legutóbb velük foglalkoztunk, mostani cikkünkben pedig civilekkel és természetvédelmi szakértőkkel azt vizsgáljuk meg, hogy a tó ökoszisztémájára milyen hatással voltak az eddig munkálatok és milyen forgatókönyvek vannak arra az esetre, ha majd a futó perek ellenére esetlegesen megvalósul a gigantikus turisztikai beruházás.
*
– Az építkezés arrafelé, tőlünk jobbra helyezkedik el – mutat a távolba Nemes Árpád a Fertőbe vezető Virágosmajori-csatorna partján. Követjük tekintetünkkel a sétahajó-kapitány mozdulatát és az elénk táruló látvány mindjárt tökéletes illusztrációja lesz annak, amiért a civilek tüntetnek az állami beruházás ellen: két méternél is magasabb, sűrű nádas, amerre csak a szem ellát. Háborítatlannak viszont aligha nevezhetjük ezt a természeti idillt annak fényében, hogy tudjuk, mögötte épp a Mészáros és Mészáros Kft. markolói készítik elő a következő iszapkotrást egy hatalmas zagytározó építésével. És noha a SFTFN rendre állítja, hogy a turisztikai komplexum elkészülte után sem fognak érdemben csökkenni a nemzeti park értékes élőhelyei, az már egészen biztos, hogy az ehhez hasonló, érintetlen, lápos, nádas területekből kevesebb lesz.
– Mindez már csak a klímaváltozás szempontjából sem jó – mondja a Magyar Hangnak Kun Zoltán. A természetvédelmi szakértő szerint azért „óriási felelőtlenség” csökkenteni a nádasok területét, mert a vízi élőhelyek szénmegkötő képessége remek, sokszor még jobb, mint az erdőké. Inkább óvni kellene a Fertőhöz hasonló természetes vagy éppen félig természetes élőhelyeket, mert ha elpusztítjuk őket, és leburkolunk közel 13 hektárt a helyükön, akkor a mesterséges felület egy fikarcnyi szenet sem fog megkötni.
Óriási problémát jelent az is, hogy nincs rendszeres nádaratás a tavon. Major Gyula, a Fertő Tó Barátai Egyesület vezetője elmondja, ez 2013 óta, vagyis már a most zajló állami beruházás előtt is így volt, és persze ez a helyzet akkor sem változott meg, amikor felvonultak Mészáros Lőrinc markolói a nemzeti parkban. Kun is azt mondja, a nádaratás elmaradása gyorsíthatja az eutrofizációt (a tó elalgásodása – a szerk.). Sőt, a szakértő szerint a Fertő esetében arról is beszélnünk kell, hogy a tó többször is kiszáradt már, ezért aztán az is megesett, hogy a medret bevetették és szántottak benne; az utolsó kiszáradás egyébként 1868-ban volt. – Vízgazdálkodási és turisztikai oka is van annak, hogy már senki sem szeretné, hogy ez újra megtörténjen – folytatja Kun Zoltán, aki veszélyesnek tartja, hogy a beruházás megvalósulása esetén végképp nem az ökológia, hanem a turisztika szabályozza majd az egyébként az északi szelek miatt gyakran éppen a magyar oldalra kibillenő Fertő tó vízszintjét.
Márpedig alighanem szükség lesz ilyen jellegű szabályozásra, hiszen a szakértő szerint a vonatkozó kormányrendeletnek ellentmondóan, közvetlenül a vízpartra, sőt a mederbe épülnek a beruházás egyes ingatlanjai. – A szabály szerint az állami tulajdonban lévő tavak mentén hatméteres parti sávot szabadon kell hagyni, ide csak bizonyos építmények húzhatók fel. Ilyen a kikötő, a rév és a vízi-rendészeti létesítmény. A négycsillagos szállodáról azt gondolom, egyik kategóriába sem illik. A 2014-es kormányrendeletért nem lehet a baloldalt vagy a Kádár-rendszert hibáztatni, mert ezt már az Orbán-kormány hozta – mondja Kun Zoltán. A természet pusztítása mellett azért is tartja veszélyes lépésnek a szabály figyelmen kívül hagyását, mert ha ez a szálloda így épül, az precedenst teremt a többi, a tó környékét vizslató befektetők számára. – Innentől ki és mire hivatkozva fogja megakadályozni az ilyen építkezéseket, ha a Fertő tónál maga a magyar állam szegte meg a saját rendelkezését, veszélyeztetve ezzel az összes vízpartunkat? – tette fel a kérdést.
A jogi anomáliákon túl más tétje is lenne mindennek: a tavak öntisztító képességét is tönkretennék a részben a parti sávba, részben a mederbe épített létesítményekkel.
*
A part mentére épülő ingatlanok ablakából a Fertő tó jellegzetes, az UNESCO világörökségi védelmét élvező tájba tökéletesen illő cölöpházaira lehetett volna látni. Múlt időt kell használnunk, mindet elbontották, pedig korábban a bővítésükről is szó volt. Kun Zoltán ezt nem is tartotta volna ördögtől valónak, hiszen ha az itt aratott nádból újabb cölöpháztetők készültek volna, azzal erősödött volna a tradicionális helyi gazdálkodás, „tájképi szempontból sem lett volna rossz”, és külön haszna keletkezett volna a nemzeti parknak abból, ha végbement volna az ökoszisztémára is kedvező hatású gazdasági tevékenység.
Rodics Katalin, a Greenpeace szakértője további érveket sorol a nádaratás és a cölöpházak mellett. Ő is úgy látja, hogy a letérkövezett felület nyilván nem szolgál majd élőhelyéül sem az ott élő állatoknak, sem a növényeknek. – A nádat akkor kezelik jól, ha bizonyos részét hagyják kicsit megroskadni, ez az avas nád. Vannak fajok, amelyek ebbe szeretnek fészkelni, de emellett természetesen időnként aratni is kellene, hogy megújuljon – mesél lapunknak a körforgásról az ökológus. A cölöpházak miatt is hasonló okokból álltak ki: Rodics elmondta, több ezer füstifecske fészkelt valaha a cölöpök alatt, amit tavaly az SFTFN munkatársai „madárvédő hálóval” láttak el. Az idézőjel többszörösen is indokolt: először is azért, mert a szakértő szerint az nem az állatok megvédésére, hanem távoltartására szolgált. – A füsti fecskék fészkének és tojásainak eltávolítása bűncselekmény. Épp ezért rakták ki a hálókat, hogy az Afrikából visszajövő madarak ne tudjanak tojást rakni, költeni, mert a már lakott fészkek védettsége miatt bűncselekménynek számított volna a cölöpházak lebontása – mondja.
A Greenpeace aktivistái ezért aztán Ausztriából átkenuztak a tó fertőrákosi partszakaszára – Rodics Katalin elmondása szerint a magyar oldalról már lassan két éve nem lehet lejutni a tóhoz – és a még megmaradt házak alól leszedték a hálókat. A beruházó cég feljelentést is tett ellenük, illegális határátlépés és rongálás miatt, ám a Greenpeace szakértője lapunknak azt nyilatkozta, teljesen törvényesen léptek be Magyarországra. Elmesélte azt is, hogy a „madárvédő” háló alighanem vakondháló lehetett, az SFTFN ugyanis a hatósághoz benyújtott kártérítési igényhez vakondhálókról szóló, nem is a beruházó cég nevére kitöltött számlát csatoltak. A rendőrség ejtette is az ügyet.
– A Sopron–Fertő Turisztikai Nonprofit Zrt. a madarak kapcsán mindig azzal védekezik, hogy építettek fecskehotelt, de hát egyrészt több ezret űztek el, az a néhány, mesterséges pedig, amit kitettek, legfeljebb 20-30 fészket tartalmazott, ráadásul nem is füsti fecskék számára volt alkalmas, hanem molnárfecskéknek való, amelyek pedig nem ott fészkeltek. Ráadásul az állandóan poros, zajos út mellé helyezték, ahol az építkezés folyik, teherautók, kotrógépek jönnek-mennek: nincs lény, amelyik odamenne, nemhogy a füstifecske – jegyzi meg Rodics Katalin.
*
Ő és Kun Zoltán is úgy értékeli, hogy a beruházás ellen indított perben tulajdonképpen egy „beismerő vallomás” van a bíróság kezében, ez pedig a cikk elején idézett, az állatvilág visszatéréséről szóló félmondat. Úgy vélik, ezzel elismeri a természetkárosítást a SFTFN és azt, hogy az élővilágnak a legjobbat az tenné, ha minél előbb abbamaradna az építkezés. A cég persze épp ellenkezőleg vélekedik: a folyamatban lévő per ellenére tavaly szenteste (!) újra kiírta a korábban saját maga által visszavont közbeszerzési kiírást, vezérigazgatója, Kárpáti Béla pedig a kormánypárti, valamint a helyi sajtóban érvel az igaza mellett. Legutóbb például azt nyilatkozta az egyik regionális portálnak, hogy nem gondolja „tudományosan megalapozottnak”(!) a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának beruházást bíráló állásfoglalását.
Rodics Katalin egyébként többek között a cég félrevezető reklámtevékenységének és az ehhez hasonló cikkeknek tudja be, hogy helyben nem alakult ki hatékonyabb ellenállás e projekt kapcsán. Major Gyula ugyanerre a kérdésünkre azt feleli, hogy rendszerváltás előtt nem volt nyitott a Fertő, engedélyköteles volt, hogy valaki a határsáv közelében tartózkodjon, ez pedig kevesek kiváltsága volt akkoriban. – Irigyeltem is a tataiakat, mikor ötezer embert megmozgattak az Öreg tónál. Nekünk jó, ha 150-200 embert sikerült – panaszolja.
Kun Zoltán azzal magyarázta a passzivitást, hogy sokan ma már csak aludni járnak haza a jó 120 ezres várossá duzzasztott Sopronba, és mivel javarészt beköltözőkről van szó, nekik nem is alakult ki kötődésük a Fertőhöz. – Szokták is felhozni érvként, hogy miért szólnak bele a pestiek vagy esetemben a győriek a Fertő ügyébe. Csak azt felejtik el ilyenkor, hogy ez egyrészt nemzeti park és kincs, tehát egy erdélyi vagy fővárosi magyarnak ugyanúgy joga van észrevételt tenni, mint egy soproninak. De továbbmegyek: ez egyben világörökségi védelmet élvező terület is, tehát innentől kezdve az ausztráloknak és a Brüsszelben élőknek is kiemelkedő egyetemes értéket képvisel. Meg persze az állatvilág azon elemeinek is, amelyek a beruházó szerint visszafoglalnák a területet.
A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a helykozijarat@gmail.com címre.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/4. számában jelent meg, január 21-én.
