Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.

Az utóbbi években egyre több nő tűnik fel a közéletben, mégis gyakran halljuk, hogy macsó a magyar politika. Mennyire valós ez a kép? 
Skrabski Fruzsina: Inkább suttyóságnak nevezném azt, ami a közéleti kommunikációban zajlik. Aktív vagyok a közösségi médiában, így én is sokszor tapasztalom, hogy semmi tiszteletet nem adunk egymásnak, a nőknek pláne nem. Sokan ezeken a felületeken élik ki a frusztrációjukat.
Pető Andrea: Valóban, a közösségi média keretei most már meghatározzák az életünket, a gondolkodásunkat. A Facebook és a Twitter alkalmatlan felület arra, hogy érdemi vitát lehessen folytatni. Nincs meg a felelősség érzése sem, bárki bármit posztolhat következmények nélkül, ami nagy kísértés.
S. F.: Sajnos a politikai kommunikáció is gyakran a kommentelők színvonalán zajlik, ettől függetlenül nekem kedvező tapasztalataim vannak a politikusokkal oldaltól függetlenül. Amióta édesanyámtól megörököltem a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, soha nem érzékeltették velem azt, hogy én csak civil vagyok, aki ráadásul nő. Orbán Viktortól Karácsony Gergelyig, Gulyás Gergelytől Mesterházy Attiláig mindenki a legnagyobb tisztelettel beszélt velem, és segítséget nyújtott.
P. A.: Igen, de te a NER-elit kevés női tagjának egyike vagy, nyilván nem beszélnek úgy veled, mint bárki mással. De egyetértek, amit a közéletben tapasztalunk, az a suttyóság normalizálása. Nem tisztelni az ellenfelet, megtagadni a nőtől a szellemi munka jogát – ezek olyan eszközök, amilyeneket a 18. századtól használnak a hatalomért folyó versengésben. Magyarországon ma is küzdeni kell azért, hogy ne kérdőjelezzék meg, a nő egyenlő a férfival.

Befolyásos női kormánytagok, női államfőjelölt és ugyan csekély mértékű, de növekvő női képviselet a parlamentben – ez azért nem fest annyira gyászos képet.
P. A.: Induljunk a kályhától, vagyis a kormány által az ENSZ-nek három év késéssel, 2020-ban benyújtott, a nők esélyegyenlőségével foglalkozó CEDAW-jelentéstől. Ebben részletesen felsorolják, hány női államtitkár van, ezzel mintegy kipipálták a feladatot. Tény, hogy mivel várhatóan női köztársasági elnöke lesz, Magyarország nagyot fog előreugrani a nemek közötti egyenlőségi indexen anélkül, hogy valódi változás következne be. Ez mutatja a nemzetközi mutatók korlátait.

Mire gondol?
P. A.: Például ha a nők helyzetét vizsgáljuk a gazdaságban uniós szinten, Magyarország kifejezetten jól, a középmezőnyben szerepel, de csak azért, mert a női vállalkozók számát értik ez alatt. Pedig a kényszervállalkozók a legkiszolgáltatottabbak a munkaerőpiacon. Visszatérve a politikára: miközben a környező országokban a rendszerváltozás óta folyamatosan növekszik a nők részvétele a pártpolitikában – 20-30 százalékkal többen vannak a parlamentekben –, nálunk lényegében semmi nem történt ez idő alatt. Ennek elsősorban a pártstruktúra az oka: a férfi kapuőrök csak azokat engedik be, akik megfelelő kapcsolati, szavazati vagy valódi tőkével rendelkeznek. Nagy a felelősségük a pártoknak, hogy milyen utánpótlást nevelnek. Tudatos
utánpótlás-nevelés jelenleg a Fideszben zajlik, a kormánypárt tud versenyképes karriermodellt ajánlani a belépőknek.
Az ellenzéki pártok ezzel szemben csupán érték- és érzelmi alapú belépésre tudnak ösztönözni, gyakran éppen a gazdasági racionalitással szemben.
S. F.: Ha a nők politikai részvételéről beszélünk, valóban van előrelépés. A Fidesz régóta tudatos e tekintetben, szerintem megértette a kritikákat annak kapcsán, hogy kevés volt a női vezető politikusa. Először az elnökségbe került nő, majd jöttek a miniszterek, akik ráadásul kiemelt fontosságú területeket kaptak.

Pető Andrea nemrég kritikát fogalmazott meg az ellenzékkel kapcsolatban, mondván: az utolsó utáni órában van, hogy megszólítsa a női szavazókat. Mi a baj az ellenzéki programmal?
P. A.: Az ellenzék sokszorosan nehezített pályán mozog. Egyrészt az állami médiában nincs felülete, meg kell küzdenie a kormánypárti médiafölénnyel, így kevés olyan hely maradt a sajtóban, ahol érdemben meg tud jelenni. Ezáltal nagyon kevés emberhez jut el, buborékokról beszélünk.
S. F.: Az RTL Klub vagy a legolvasottabb 24.hu mióta ér el kevés embert?
P. A.: A független médiumok a piacról élnek, és a kattintásszámmal próbálnak fennmaradni, ezért gyakran a női testet instrumentalizálják. A 24.hu-n rendszeresen szerepel szexmunkapárti cikk, az RTL Klubon a szexualitás öncélú ábrázolásával próbálnak eladni műsorokat. Az ellenzék programjában nincs szó férfiak és nők esélyegyenlőségéről, ami súlyos politikai hiba, hiszen éppen a nők a legnagyobb vesztesei a Fidesz előző tízévnyi kormányzásának. Őket érintette a leginkább az elszegényedés, ők dolgoznak többségben azokon a területeken, ahol a legkisebbek a fizetések, és mindig csak ígérgetik a bérrendezést. A koronavírus-járvány alatt csökkent a női foglalkoztatottság, a nők jövedelme, mentális egészsége romlott. Az ellenzéknek minderre nincs javaslata. Tovább nehezíti a helyzetét, hogy a kormány elképesztő mennyiségű pénzt szór ki a különféle társadalmi csoportoknak, amelyek azt gondolják, hogy ezt a támogatást el fogják venni, ha az ellenzék nyer.

S. F.: Jogosan, emlékezzünk csak vissza, mi történt az első Fidesz-kormány távozása után: az MSZP–SZDSZ-kabinet eltörölte az államilag kamattámogatott lakáshiteleket. Nem alaptalan, ha bárkiben felmerül, hogy kormányra kerülésük esetén megszüntetnék a családtámogatási rendszer egyes elemeit.
P. A.: Rossz hírem van azoknak, akik ezt hiszik: ha a mostani kormány nyer, a támogatások akkor is meg fognak szűnni, mivel hosszú távon nem tarthatók fenn. A gazdasági összeomlás küszöbén vagyunk, ez az osztogatás nem folytatható.
S. F.: Nyilván nem látunk a jövőbe, de nincs semmi arra utaló jel, hogy ilyet tervezne a kormány. Sőt. A miniszterelnök a minap jelentette be, hogy ha a Fidesz megnyeri a választást, a kormány meghosszabbítja, sőt kiegészíti és felerősíti a családtámogatásokat.

P. A.: Meglátjuk. Ha igazam lesz, jössz nekem egy üveg jó borral.
S. F.: Rendben, ha a Fidesz-kormány eltörli a támogatott lakáshiteleket, számíthatsz rá! Visszatérve a női politikusokra, mit gondolnak a kvótáról, szükség lenne rá a magyar politikában?
P. A.: Ez az a kérdés, amire válaszul szinte minden férfi kihúzza magát, és azt mondja, a minőség számít, nem a kvóta. Viccet félretéve, egy csoport alulreprezentáltságának strukturális okai vannak. A kvóta lényege, hogy az adott csoportot segíteni kell, mert bizonyos okok gátolják a részvételét. Az időlegesen bevezetett kvóták elősegítik, hogy támogatást kapjanak azok, akik aztán bekerülnek a politikába. Megjegyzem, ez jellemző a Fideszre, csak nem kvótának nevezi, mert az valami szörnyű dolog a szemében, de remekül alkalmazza.
S. F.: Valamennyi közéleti szereplőnél a legfontosabb a hitelesség. A Fidesz jól választott az előző években a női politikusaival, így Novák Katalinnal, Varga Judittal vagy éppen Szentkirályi Alexandrával. Amennyire ismerem őket, hiteles emberek. Novák Katalint alaposabban is ismerem, önazonos maradt. Az ő élete valóban úgy zajlik, ahogy a nyilvánosság megismerhette: három tündéri gyereket nevel a férjével, közben felfelé lépdelt a ranglétrán a politikában. Hihetetlen munka­bírású és elhivatott az ügyben, hogy a családokon segítsen, ez a missziója.

Sokan szeretik felhozni, hogy azért van szükség a nőkre, mert empatikusabbak, és harc helyett békét teremtenek a politika kegyetlen világában. Ilyen jellegű megnyilvánulások a baloldalon sem ritkák.
P. A.: Korábban lehetett olyanokat hallani, hogy a nők kedvesebbek, empatikusabbak, de ez a hatvannyolcas, „flower power” típusú érvelés már nagyjából 1980 óta nincs a szakmában. Ami tény, hogy vannak olyan társadalmi igazságtalanságok, amelyek egy adott csoportot jobban érintenek, és ezt politikailag képviselni kell. Erre a nők egyes csoportjai – a társadalomban elfoglalt helyük miatt – különleges tudásuk révén alkalmasabbak. Ezzel egyetértek.
S. F.: Mi, civil családszervezetek – akár a Három Királyfi, akár a Nagycsaládosok Országos Egyesülete vagy az Egyszülős Központ – tudatosan szószólói vagyunk a nőknek. Azokat is képviseljük, akik olyan területeken dolgoznak, amelyeken felülreprezentáltak a női munkavállalók. Azt tapasztalom, hogy a politikusok igenis tudják, milyen nehéz például a pedagógusok helyzete, és igyekeznek megoldást találni a gazdaság aktuális keretei között. Ebből a szempontból is jó irány, hogy mind több női politikus van, és hogy a civileket egyre inkább bevonják és komolyan veszik.
P. A.: Bizonyos civileket vonnak be. Ahogyan arra egy kutatásunkban felhívtuk a figyelmet, az illiberális „polypore” állam működési módja, hogy létrehoz olyan civil szervezeteket, amelyeken keresztül kiszervezi az amúgy állami tevékenységet, illetve el lehet venni a támogatást az amúgy éppen azzal a profillal rendelkező, nem kormánypárti civil szervezettől. Így jelentős pénzeket szerveznek ki politika vezérelte kutatásokra. Holott a civil szervezetekben civilek vannak, nem szakpolitikusok.
S. F.: Nem gondolom, hogy például a Kopp Mária Intézet legutóbbi, a magyarok lelkiállapotát vizsgáló Hungarostudy 2021 kutatása, amely a Semmelweis Egyetemmel közösen készült, ne felelne meg bármilyen tudományos szempontnak.
P. A.: Igen, mert a Kopp Mária Intézethez került az adófizetők pénze, a Semmelweis Egyetemen meg vannak a szakemberek. Egyébként az EU-nak készített, A nők szerepének erősítése a családban és a társadalomban című kormányjelentésből kiderül, tervezik, hogy kutatásokat végeznek majd a nők szerepének erősítése céljából azokon a területeken, ahol adófizetői pénzt kéne a változtatásra fordítani. Viszont változást ígérnek ott, amihez 2021 és 2030 között jelentős európai uniós pénzt tudnak majd lehívni, ilyen a bölcsődei ellátás. A kormány akciótervében olyan célok is szerepelnek, mint a „gender equality” és a „gender mainstreaming” támogatása – tehát retorikai szinten a kormány a gendert szitokszóként alkalmazza, ám ha az uniós pénzek lehívásáról van szó, akkor minden probléma nélkül használja e kifejezéseket, persze a valódi tartalom nélkül. Érdemes összehasonlítani a Bajnai-kormány és a jelenlegi kabinet által megfogalmazott, az esélyegyenlőségre vonatkozó operatív programokat. Gyakorlatilag szó szerint megegyeznek.
S. F.: Azt a Bajnai-kormányt, amely megadóztatta a kismamákat, nem hoznám példaként az esélyegyenlőség kapcsán. Egyébként soha nem mondtam, hogy a gender ördögtől való lenne, sőt.

Nocsak. Meglepő mondat a konzervatív oldalról gendertémában.
S. F.: Anyukámat a genderkutatás ENSZ által is megbízott hivatalos képviselőjének nevezték ki. Ő azt vallotta, hogy a megváltozott nemi szerepek vizsgálata alapvető jelentőségű mind népegészségügyi, mind népesedési szempontból. Úgy gondolta, hogy a fiatalokat fel kell készíteni az új helyzetre, arra, hogy mit jelent a férfi- és a női szerep a mai világban. Magamat feministának tartom, ha arról van szó, hogy a munka és a magánélet összeegyeztethetősége mellett álljak ki. Igenis szeretnék egyszerre filmeket készíteni és gyereket nevelni, és édesanyámhoz hasonlóan harcolok azért, hogy az állam és a társadalom minden támogatást megadjon ehhez. A nemi szerepek változása hatalmas előrelépés, sokat kutatta és részben erre építette a Három Királyfi mozgalmat, a mai napig foglalkozunk a jelenséggel. Akkor fognak megszületni a kívánt gyermekek, ha a magyar társadalomban ma is élő tradicionális nemiszerep-kultúra megváltozik. Ez lassú folyamat, de elindult. Mindenki tudja, hogy már nem működik az, hogy az anyuka mos, főz, takarít, viszi a gyerekeket A-ból B-be, és emellett még dolgozik is. A férfiaknak is be kell vonódniuk. Anyukám vallotta: pelenkázz, tovább élsz! Vagyis a férfiaknak a legfontosabb egészségvédő faktor, ha gyerekük van, és velük foglalkoznak.

P. A.: Az uniós direktíva szerint tíz fizetett szabadságnap jár az édesapáknak, ehhez képest a magyar kormány ötöt ad – azért nem emeli tízre, mert azt saját zsebből kellene kifizetnie.
S. F.: Viszont az apukák el tudnak menni gyesre.
P. A.: Kevesen mennek, és nem azért, mert nem szeretnének, hanem mert a férfiak 16 százalékkal többet keresnek ugyanazért az értékű munkáért, mint a nők.
S. F.: Mindenesetre a kormány családpolitikájának tudatosan nem az áll a középpontjában, hogy a nőknek a konyhában a helyük, és a férfiak csak keressenek pénzt. Novák Katalin következetesen azt képviselte, hogy a nőnek joga van egyszerre a munkához és a magánélethez, otthon maradhat, vagy visszamehet négy órában dolgozni, és bölcsődébe viheti a gyereket. A férfiak bevonását is szorgalmazzák.
P. A.: Akkor az elhíresült videóját, amelyben arról beszélt, hogy a nőknek nem szabad az élet minden területén versenyezniük a férfiakkal, mivel magyarázod?
S. F.: Azt a videót sokan szándékosan félreértelmezték. Azt hangsúlyozta, hogy nem versenyezni kell a férfiakkal, hanem összefogni. A nő dönthessen úgy, hogy a családjának él, és úgy is, hogy karriert épít a gyerekek mellett. A magyarok tradicionálisan gondolkoznak, lassan változnak a struktúrák. A Hungarostudyból kiderült, hogy akik házasságban élnek, azok egészségesebbek és boldogabbak. Nagyon érdekes eredmény, hogy önmagában a házasság már védőfaktor. Tehát a házassági struktúra jó, azon belül kell a nemi szerepeknek változniuk. Megjegyzem, Novák Katalin egész tevékenysége politikán felülálló értéket képvisel, a Fidesz családpolitikája az egyik legsikeresebb terület. Nem véletlenül lett a korábbi szakminiszter államfőjelölt.

P. A.: Nem gondolom, hogy a kormány családpolitikája sikersztori lenne. Európa egyik legdrágább családpolitikája a magyar, és nincs érdemi hatása azonkívül, hogy az adókedvezmények miatt a házasságok száma nőtt. A hitelre épülő fogyasztásösztönző családpolitika nem vezet sehova, sokan kerülnek az adósság és esetleg egy rossz vagy nem működő kapcsolat csapdájába egy életre.
S. F.: Ezzel nem értek egyet. Jelentősen nőtt a házasságok száma, egyre többen vállalnak második és harmadik gyermeket, szja-visszatérítés jár a gyermeket nevelő szülőknek, és rengeteg fiatal pár életkezdését teszi könnyebbé a babaváró támogatás. Ahogyan a kutatásból is kiderült, a magyar társadalmat összességében család- és gyermekközpontúság jellemzi. Az utóbbi években tapasztalt családbarát fordulat meghozhatja a kívánt demográfiai eredményeket.

*** 

Nyitókép: Földházi Árpád, Mandiner-archív