Mihálovics Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Az ukrajnai konfliktus kirobbanása előtt közmegegyezés volt abban, hogy Európa demográfiai válságban van: országainak korfája elöregedő képet mutat, több ember hal meg, mint amennyi születik. Az európai átlagéletkor 43 év, ez 4 évvel haladja meg az észak-amerikai adatot. A vizsgálódást leszűkítve az Európai Unióra, a 2020-as adatok szerint a közösség 447 milliós, a lélekszám várhatóan a következő néhány évben eléri a csúcsnak számító 450 millió főt, ám ha nem következik be gyökeres fordulat Európa-szerte, 2070-re 424 millió fő alá csökkenhet.

A népességfogyás különösen az egykori keleti blokk országaiban hatalmas mértékű, a helyzethez hozzájárul a kivándorlás a fejlett nyugat-európai országokba. A problémát ez idáig nem sikerült megoldani, ráadásul határozott törekvés sincsen rá, folyamatosan a zöld- és a digitális átmenet kérdésköre mögé sorolódik. A háború kirobbanásával azonban az európai nemzetek többségének egzisztenciális problémájává lépett elő a demográfiai válság.

Egyenlőtlen osztalék

A háború demográfiai megrázkódtatást is hozott magával, kitörése óta mintegy 5,3 millió ember indult meg Ukrajnából, többnyire nyugatra, túlnyomórészt nők és gyerekek, mivel a férfiaknak hadkötelezettséget rendeltek el. Lengyelország tekintetében ez különösen érdekes, hiszen az országot a közelmúltig több ember hagyta el, mint amennyi érkezett – most az ukrán menekültek több mint fele itt talált menedéket. Ez százalékosan is markáns változást hozott, Varsó lakossága néhány hét alatt 17 százalékos növekedést mutatott. Hazánk is bőségesen kivette a részét a menekültek ellátásából és befogadásából; Magyarország lakossága az 1980-as évek végén nagyjából 10,7 millió fő volt, ez 2020-ra 9,8 millió főre csökkent, most több mint 500 ezer ukrajnai menekültet fogadtunk be.

Ezek az óriási számok képesek megváltoztatni az egyes országok demográfiai helyzetét, amennyiben a menekültek az adott ország területén képzelik el a jövőjüket. Az olyan volt szocialista országok, mint a V4-ek és a balti államok, ma már nem a kivándorlás, sokkal inkább a bevándorlás országaiként jelennek meg. Az Európai Unió ukrajnai menekülteknek tett ajánlata ezt csak felerősíti, Brüsszel ugyanis garantálja nekik a jogot arra, hogy három évig a fogadó országban dolgozhassanak, tanulhassanak, olyan kiváltságokkal élhessenek, amilyenekért többnyire évekig küzdenek a máshonnan érkezők.

E döntés logikája, hogy az ukrajnai menekültek így gyorsabban tudnak integrálódni. Ha úgy döntenek, hogy maradnak, akkor háromszorosan is profitálhat a befogadó ország: egyrészt a menekültek csökkentik az adott ország átlagéletkorát, másrészt viszonylag képzett munkaerőt jelentenek, harmadrészt a nők felé billentik a nemek arányát. Nyilván nem lehet biztosra menni ez ügyben, mert nem tudjuk, meddig húzódik a háború. Ha rövid időn belül befejeződik – erre jelenleg kevés esély van –, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy a menekültek a lehető leggyorsabban visszatérnek Ukrajnába a frontot megjárt 18 és 60 év közötti családtagjaikhoz, akiknek a kormány megtiltotta az ország elhagyását. Bármeddig tartson is a háború, az úgynevezett demográfiai osztalék egyenetlenül fog eloszlani az európai országok között, és a bizonytalanság miatt a születésszám is erősen vissza fog esni. A háború előtt átlagosan 1,6 gyerek jutott egy nőre, ami már akkor is természetes fogyást mutatott, belegondolni is rossz, mi lesz, ha tovább csökken ez a szám.

Ukrajna szemszögéből vizsgálva a kérdést, az országnak demográfiai katasztrófát jelent, hogy polgárai idegenbe kényszerülnek: a lakosságszám drasztikusan csökkent a kivándorlás és a kevés élveszületés miatt. A háború kitörése előtt éppen kezdtek visszatérni a korábban kivándorolók, mivel a gazdaság kezdett minimális javulást felmutatni. A 2020-as adatok szerint az ország lakossága 44 millió fő volt, ebből 11 millióan kényszerültek elhagyni Ukrajnát, 7,7 millió fő pedig az országon belül költözött el. Valószínűleg a várható élettartam is drasztikusan csökkenni fog, ha abból indulunk ki, hogy 2020-ban az Azerbajdzsán és Örményország között lezajló háború következményeként 3-4 évvel csökkent a férfiak várható élettartama.

Oroszország is gazdasági problémák elé néz, hiszen előbb vagy utóbb vissza fog ütni, hogy jól képzett munkaerő távozott az országból. Több év­tized után negatív tartományba kerülhet a migrációs egyenleg. És már nem elég, ha alacsony képzettségűek jönnek a volt szovjet tagállamokból, hiszen az elvándorló képzett munkavállalókat nem tudják helyettesíteni. Mindemellett már a háború előtt is elmaradt a születések száma a várakozásoktól. Vlagyimir Putyin elnök ezt úgy próbálta orvosolni, hogy 2020-tól tekintélyes összegű – akkori árfolyamon bő 2 millió, mai árfolyamon több mint 3 millió forint értékű – egyszeri kifizetést adtak azoknak a családoknak, amelyekben megszületett az első gyerek. Ez a korábbi szabályozás kiterjesztése volt, azelőtt csak a már gyerekes családokat jutalmazták. Az államfő célja a szabályozás kiterjesztésével az lett volna, hogy 1,5-ről 1,7-re növelje a termékenységi rátát, csakhogy a háború valószínűleg ellentétes hatást fog kiváltani.

A diaszpórák szerepe

Mivel Ukrajnából döntően nyugatra indultak a menekülők, úgy tűnhet, mintha a befogadó országok népessége megnövekedett volna. Egyes országokat különösen megvisel a menekülthullám, Moldova például a lakosságának 15 százalékára rúgó 400 ezres tömeget fogadott be.

Lengyelországban a konfliktus kirobbanása előtt 1,4 millió ukrán élt és dolgozott, ez a szám mostanra nagymértékben megnőtt, ilyenre a második világháború előtti időszak óta nem volt példa – akkor ritkább volt az etnikumok közti konfliktus, de a folyamat a háború utáni kényszerű szovjet–lengyel lakosságcserében visszaütött. A kormányzó Jog és Igazságosság Pártja (PiS) a születésszám növelését tűzte ki célul, ezért 2016-ban szabályozást vezetett be, amelynek értelmében a családok havi 500 złotyt – akkori árfolyamon 35 ezer, mai árfolyamon 43 ezer forintnyi összeget – kapnak a második, a harmadik és a további gyerekekre. A szabály arra ösztönözte a nőket, hogy minél korábban szüljenek, jótékony hatása az első két évben meg is mutatkozott. A tartós emelkedést követően azonban 2020-ban a születések száma a 2003 utáni legalacsonyabb szintre esett vissza, ebben valószínűleg a koronavírus-járványnak is jelentős szerepe volt. Az ukrajnai háború és az érkező menekültek átmenetileg 1 millió gyerekkel növelték meg Lengyelország lakosságát.

A demográfiai helyzet változásából többnyire azok az országok profitálhatnak, amelyek hagyományosan nagy ukrán diaszpórával rendelkeznek. Már most is nagyjából 1,5 millióra tehető azoknak a száma, akik a szomszédos országoknál távolabb költöztek: Németországba, Olasz­országba és Franciaországba. Olaszországot érdemes kiemelni, hiszen ott négy évvel magasabb a mediánéletkor, mint Európa átlagában, emellett a termékenységi ráta az egyik legalacsonyabb a kontinensen. A háború előtt mintegy 250 ezer ukrán élt és dolgozott az országban, ez a szám most tovább emelkedett, és a háború elhúzódása esetén még fog is növekedni. Érdekes statisztika figyelhető meg Ausztriában is: 2022 első három hónapját figyelembe véve a lakosság 0,5 százalékponttal 9 millióra bővült, ami nem a születésszám emelkedésének köszönhető – a növekedés 83 százaléka az Ukrajnából érkező bevándorlás számlájára írható.

Első ránézésre az Ukrajnából érkező fiatalabb korosztály a demográfiai válságtól tépázott kontinens számára jótékonynak tűnhet, de jobban megvizsgálva a kérdést látható, ez nem szükségszerűen van így, hiszen a bevándorlók képesek felborítani a megszokott arányokat.

Nem minden ország célpont

Több ország elhelyezkedésénél fogva kimarad a körforgásból. Horvátország például nem vonzza az ukrán menekülteket – április elejéig 11 ezren érkeztek –, holott égető szüksége lenne a bevándorlókra: a legutóbbi népszámláláson 3,9 millió lakost írtak össze, ami 1991 óta mintegy 600 ezer fős csökkentést jelent. Szerbia sem vonzó célpont, az egyik lehetséges magyarázat, hogy az ország tradicionálisan ruszofil. Szerbia a demográ­fiát tekintve Horvátországhoz hasonló pályát írt le: a népesség az 1990-es évek közepe óta 10 száza­lékos csökkenéssel ért el a mostani 6,9 millióhoz.

Azonban a bevándorlók számára vonzó országok is csak ideiglenesen tudnak profitálni a folyamatból. Általánosságban véve elmondható, hogy a családok gyermekvállalási hajlandósága a gazdaságba vetett bizalom függvénye. A születések száma a koronavírus-járvány európai kitörése után erősen visszaesett, de rögtön visszaállt, ahogy a kormányok feloldották a korlátozásokat, és elkezdték önteni a pénzt a gazdaságba. Ám a születések száma a háború kirobbanása és az európai uniós szankciók által keltett sokkhatások következtében, a recessziótól való félelem miatt újra csökkenést mutat. Annyira megrendült a bizalom, hogy az Európai Bizottság felmérése szerint a fogyasztók gazdaságba vetett hite minden eddigi szintet alulmúl. Ilyen körülmények között a háború által nem fenyegetett országok lakosai körében is alacsony a születési arány.

Valószínűsíthető, hogy a balkáni konfliktushoz hasonlóan a mostani háború megfosztja Ukrajnát nemzedékének javától, hiszen meglehet, hogy az elvándorlók döntő többsége nem tér vissza szülőföldjére. Ezzel az ukrán jövő is veszélybe kerülhet, hiszen az általuk megtermelt hozzáadott érték nagyon fog hiányozni a nemzetgazdaság teljesítményéből.

A szerző politológus, a Makronóm Intézet szakértője.