Tizenhat férfi meséli el az életútját, mi vezetett ahhoz, hogy nem lett belőlük apa
Felvállalt szerepek
Mi vezetett ahhoz, hogy nem lettek apák? – tizenhat férfi meséli el a saját történetét Tanács Eszter új, Férfiak gyermek nélkül című kötetében. Míg az anyaság állandó téma, az apaságról, annak elmaradásáról alig esik szó a közbeszédben.
Matalin Dóra
„Az, hogy édesanyám kérdezgette, lesz-e unoka, abszolút érthető. Az viszont zavar, amikor idegenek megpróbálják elmagyarázni, hogy amíg nincs gyereked, nem tudod, mekkora öröm, és képtelenek elfogadni, ami nekik boldogság, az másnak nem feltétlenül az.” Ez az egyik férfi, a 40 éves László véleménye azok közül, akik a gyermektelen életről beszélnek az interjúkötetben. A HVG Könyvek kiadásában a napokban megjelenő könyv a szerző 2019-es, Nők gyermek nélkül című munkájának folytatása, vagy inkább férfi párja.
Az első kötetben tizennyolc, 30 és 75 év közötti nő, köztük ismert emberek – például Csákányi Eszter színész vagy Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó – beszéltek arról, miért nem született gyerekük. A folytatásban tizenhat férfi meséli el az életútját, mi vezetett ahhoz, hogy nem lett belőlük apa. Ahogy a nőkről szóló könyvben, az okok ezúttal is sokrétűek: egészségügyi problémák, a megfelelő párkapcsolat hiánya, gyerekkori traumák, az egész életet kitöltő hivatás vagy éppen a félelem a szabadság és a függetlenség elvesztésétől. Az interjúk mellett szakemberek – andrológus, szociológus, filozófus és pszichológus – segítenek tisztábban látni a férfigyermektelenség kérdését.
„Férfi megszólalókat nehezebb volt találni, mint nőket, a közismert férfiak is sokkal jobban elzárkóztak a beszélgetéstől” – meséli Tanács Eszter. Éppen ezért a nőkről szóló kötettel ellentétben most mindenki anonim módon beszélt a gyerektelenségről. A szerző szerint a nőkön érződött, hogy sokszor végiggondolták már magukban ezt a kérdést, akadtak, akik jegyzetekkel érkeztek az interjúra, míg a férfiak egy részével hosszabb folyamat volt eljutni addig, amíg megnyíltak. Voltak, akik azt mondták, ha nem kérték volna fel őket a beszélgetésre, maguktól napokig, hetekig eszükbe sem jutna a téma, míg a nőket intenzívebben foglalkoztatta az anyaság elmaradása.
„Persze a nőktől jobban elvárják a gyerekvállalást, mint a férfiaktól, és azt is, hogy beszéljenek az anyaságukról, oldódjanak fel ebben. Amikor egy férfi apa, neki akkor sem ez a fő szerepe az életben. Ha egy férfi nem hozza elő magától a gyermektémát, kevésbé kérdeznek rá, mint egy nőnél” – vélekedett az új kötet egyik interjúalanya. Kivétel nélkül valamennyien hangsúlyozták, hogy akár tudatos döntés volt részükről, akár az élet hozta így, könnyebb dolguk van, mint a nőknek, mert kevésbé kérik számon rajtuk a gyerekvállalást. Akadt ugyanakkor olyan megszólaló is, akit kifejezetten sért a férfiak kihagyása a kérdésből. „A konzervatív politika szinte kizárólag a nők hagyományos szerepeit hangsúlyozza, a férfiakról említést sem tesznek, mintha nem is lenne rájuk szükség a gyerekvállaláshoz” – mondta.
Pedig ahogy a világon mindenhol, Magyarországon is nagyobb a gyermektelen férfiak aránya, mint a nőké. A 30–45 évesek korosztályában a férfiak 25 százaléka nem vállalt (még) gyereket, szemben a nők 17 százalékos arányával. Igaz, ebben a korban még mindkét nemnek bőven van lehetősége szülővé válni. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt években a férfiak körében nagyobb arányban nőtt a gyermektelenség, mint a nők között. 2001-ben a 41–45 évesek között a férfiak 17, a nők közel 8 százalékának nem volt gyermeke. Tíz évvel később ugyanebben a korcsoportban már 22 százalék volt a gyermektelen férfiak és 11 százalék a nők aránya.
A kötetből kiderül, hogy amíg a nőknél ennek elsődleges oka a megfelelő, tartós párkapcsolat hiánya, a férfiaknál ez sokkal ritkább. Bár akadtak olyan interjúalanyok, akiknek gondot okoz a társkeresés, a könyvben megszólaló férfiak többsége párkapcsolatban él. Körükben gyakoribb viszont a tudatos gyermektelenség. „Amikor hazaérünk egy fárasztó munkanap után, nyugodtan leülhetünk beszélgetni, és van időnk együtt és külön is feltöltődni. Szóval a gyermekmentesség nekem elsősorban nyugalmat és szabadon felhasználható időt jelent” – mondta az egyikük.
Tanács Eszter úgy látja, a nők is egyre inkább vállalják a tudatos gyermektelenséget, igaz, a kötetben közölt egyik tanulmány szerint Magyarországon szinte kizárólag a magas iskolai végzettségű nők tudják, merik kimondani, hogy nem akarnak anyák lenni. Tudatosan gyermektelen férfiak azonban minden társadalmi csoportban vannak. Az interjúkból az is kiderült, hogy a kormánynak a gyerekvállalást anyagilag is erősen ösztönző politikája, a családtámogatások, adókedvezmények és adó-visszatérítések, amelyekből a gyerektelenek nem részesülhetnek, szintén jobban foglalkoztatják a nőket. Tanács Eszter úgy érzékelte, hogy férfi interjúalanyai – bár némelyiküket bosszantotta a kérdés – könnyebben lerázták magukról a kormányzati nyomasztást.
Az interjúkötet legmegrázóbb vallomásai azokhoz a férfiakhoz kötődnek, akik szerettek volna vagy akár most is szeretnének apává válni, de meddőségi problémákkal küzdenek. A férfimeddőség és a vele járó testi, lelki megpróbáltatások szinte teljesen hiányoznak a hazai közbeszédből, így nem meglepő, hogy a megszólalók meglehetősen egyedül hagyva érzik magukat. „Az volt az érzésem, hogy hiába támogatott Magyarországon a humán reprodukció, egyszerűen a benne lévőkre, sem a nőkre, sem a férfiakra, senki sem gondol. Olyan, mint egy gyár, ülünk a váróban, öt-tíz szerencsétlen, megtört pár, mindenki pontosan tudja a másikról, miért van ott” – fogalmazott az egyikük.
A beszélgetések során Tanács Eszter azt tapasztalta, hogy a nők sokkal inkább képesek kibeszélni magukból a meddőség okozta fájdalmat. A férfiak sokszor még a családjukat, párjukat sem akarják ezzel terhelni, pedig a hosszadalmas kezelések, a sorozatos kudarcok őket is megviselik. Úgy érzik azonban, hogy nekik kell erősnek maradniuk, támogatni a fizikailag nagyobb terhelésnek kitett társukat. Többen hangsúlyozták, hogy a partnerük iránti elkötelezettségük sokkal erősebb, mint a gyerek iránti vágyuk, így az, hogy a gyermektelenség miatt új társat keressenek, fel sem merül. „Velünk sajnos nem történt meg a csoda, de a család egy egység, a jót is, a rosszat is együtt kell megélni. Így, gyermek nélkül is egy család vagyunk” – összegezte egyikük.