DEÁK KRISTÓF RENDEZŐ HARAGRÓL, SIKERRENDEZŐK MELLŐZÉSÉRŐL

Hajnali hívás

Saját családi tragédiája adta az ötletet az Oscar-díjas Deák Kristófnak első nagyjátékfilmjéhez. Az unokában idős emberek nem hagyják annyiban, hogy fondorlatos módon kicsalják tőlük a pénzüket, és akcióba lépnek.

¬ Mi történt a családjával, ami a filmet inspirálta?

Pontosan olyan unokázós csalás, ami sok más időssel is megesett: este, amikor már kicsit fáradtabb az ember és jobban rászedhető, csörög a telefon, és közlik, baleset történt, élet-halál között lebeg az egyetlen fiuk vagy az unokájuk. Azonnal pénz kell, különben még nagyobb lesz a baj, börtönkórházba viszik az unokát. Bekapcsol az ösztön, hogy segíteni kell, aztán húsz perccel később, amikor rájönnek, hogy átverték őket, már késő. Olyan jól ki van találva a módszer, hogy minden tizedik hívás bejön. A legnagyobb banda, amelyet mostanában elkaptak, összesen egymilliárd forintot csalt ki ily módon nyugdíjasoktól.

ha az  embert becsapják, azt általában szégyelli, próbálja elnyomni magában

¬ A filmbeli unoka képtelen túllépni azon, hogy a nagyapját becsapták. Az önök családja hogyan dolgozta fel a történteket?

Ez nem olyan dolog, amit ki lehet beszélni. Ha az embert becsapják, azt általában szégyelli, próbálja elnyomni magában. Nagypapám kevesebb mint fél évvel később meghalt. Előtte 90 éves kora ellenére teljesen jól volt, ezért én összekapcsoltam a kifosztását és a halálát. De magamban tartottam a haragot és a tehetetlenséget. Mindenféle bosszútörténeteket találtam ki, de mivel jámbor és jól nevelt ember vagyok, ezek fantáziák maradtak.

¬ Aztán készített róla egy filmet. Ez nem elégtétel?

Kicsit az. De remélem, hogy a film adhat katarzist annak is, aki megnézi, mert sok más helyzet van – lehetnek akár egészen pitiáner dolgok –, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, nem lehet túllépni rajtuk. Aztán egyszer csak eljön az a pillanat, amikor muszáj felnőni, mert nincs más választás.

¬ A film azt sugallja, hogy ma idősnek lenni kiszolgáltatott, sokszor megalázó élethelyzet. Valóban így látja?

Nem nagyon lehet másképp látni. A filmbeli karakterek szándékosan extravagáns öregek, nem az átlagot képviselik, de még ők is kicsit el vannak felejtve, kapcsolatot tartani velük nem kellemes, teher a rokonaiknak. Régóta ilyen a társadalom, pedig szerintem az igazi nagycsaládba 3-4 generáció tartozik, a tagjai folyton adnak egymásnak és kapnak egymástól. Ráadásul, ha nem is fizikai értelemben, de lelkileg sokan állnak közel a nagyszüleikhez. Az én generációm, a mai harmincasok-negyvenesek szülei rengeteget dolgoztak, a gyerekek, ahogy a feleségem és én is, sokszor voltak a nagyszülőkre bízva. Felnőttként arra kell törekedni, hogy ezt a közelséget időről időre újra felidézzük.

¬ A film végén köszönetet mond Andy Vajnának. Hogyan látja a magyar filmtámogatás helyzetét Vajna halála után? Sok filmes panaszkodik, hogy ugyanaz a szűk kör kapja a lehetőségeket, a Vajna-érára jellemző szakmaiság eltűnt.

Kíváncsian várom, mi lesz ebből. Vajna megítélése sem volt jó 2012-ben, de sokan kaptak tőle lehetőséget, jó filmek készültek, ezután megváltozott a szakma véleménye. Nem örülök annak, hogy általam kedvelt és tisztelt, tetterős alkotók félre vannak tolva. De pár év múlva ítéltessen meg az egész, és legyenek is következményei. Ahogy máshol is: Angliában vagy Franciaországban majréznak a döntnökök, mert ha kiderül, hogy sorozatban nem jól döntöttek, akkor nem ők fognak a továbbiakban filmtervekről határozni.

¬ Herendi Gábor úgy nyilatkozott, hogy azért nem készíthet filmet, mert támogatta a Freeszfe-t. Ön is kiállt az SZFE függetlensége mellett. Nem aggódik emiatt?

Nem gondolom, hogy egészséges lenne aggódni emiatt, szerintem Herendi sem gondolta, hogy kellene. Normális világban a hasonló, jelképes állásfoglalásnak nem lehet ilyen következménye. Keleti Mártonnak sem mondhatta volna Aczél elvtárs, hogy nem készíthet filmet. A legnagyobb sikerű közönségfilmes rendezővel meggondolatlanság ezt tenni. Küzdünk a nézőkért, minden magyar filmes amiatt panaszkodik, hogy a francia meg a cseh nézők elmennek a hazai filmekre, a magyarok meg nem. Erre a legsikeresebb magyar közönségfilmest félretesszük? Ez butaság. Persze kapjon lehetőséget mindenki, új arcok is.

¬ A felesége, Nina Kov koreográfus egyben az alkotótársa is, az összes filmjén együtt dolgoztak. Az unoka társírója. Hogyan megy a közös munka?

Ninának a táncszínházas múltjából adódóan komoly dramaturgiai tudása van, átlát történetíveket, karaktereket. Hozzám hasonlóan őt sem hagyják nyugodni a társadalmi igazságtalanságok, de ezt nem szájbarágósan, hanem szellemesen, izgalmasan akarja tálalni. Már rutinná vált, hogy megmutatjuk egymásnak a dolgainkat, és nem félünk, mint eleinte, hogy a másik agyonkritizálja és ezzel meg is öli a projektet.

¬ A Mindenki című rövidfilmjéért 2017-ben elnyert Oscarja után azt mesélte, hogy a díjátadót követően Brie Larson amerikai színésznő azt mondta, adjon magának öt évet, mert ennyi kell, hogy felfogja, mi ez az egész. Eltelt öt év. Hová tette magában a díjat?

Attól tartottam, hogy megszűnik az őszinteség irántam a díj miatt, nem kapok olyan egyenes véleményeket, mint korábban. Ez a félelem néha még visszatér. Nem változtam meg az Oscartól, talán megjött az önbizalmam, de a világ viszonya hozzám kicsit megváltozott. Hálás vagyok a díjért, mert segít, hogy jobban odafigyeljenek arra, amit csinálok, és ez minden alkotónak fontos. Belenyugodtam abba is, hogy ez mindig téma lesz, ha rólam van szó.

küzdünk a  nézőkért, a  franciák meg a  csehek elmennek a  hazai filmekre, a  magyarok meg nem

¬ Kapott amerikai lehetőségeket, ajánlatokat az Oscar után? Elképzelhetőnek tartja, hogy Hollywoodban készítsen filmet a közeljövőben?

Minden forgatókönyvnél, amit kaptam, bennem volt, hogy akkor ez lesz az első nagyjátékfilmem? És mindig arra jutottam, hogy nem, ne ez legyen az első. Amelyek pedig tetszettek, azok végül más rendezőknél kötöttek ki, mert mások is nagyon akarták őket. Most, hogy lekerült az első nagyjátékfilm súlya rólam, érdekes lesz bejövő forgatókönyveket olvasni.

¬ Amerikában szeretnek biztosra menni, és mivel a Mindenki egy gyerekkórusról szólt, felteszem, főleg ilyen, családi, gyerektémájú filmtervekkel keresték meg.

Volt, amikor fájdalmasan szó szerint ez történt, és szinte csak gyerekes, kutyás cukiságok érkeztek. De az ügynökeim értelmes emberek, és tudják, mik az erősségeim, milyen történetek valók nekem.

¬ Olyan nyomás nem volt önön, hogy azonnal csináljon egy amerikai filmet, miután kapott egy Oscart, mert különben gyorsan elfelejthetik kint?

De, és ez nyomasztó volt. Egy rendező két évig foglalkozik egy nagyjátékfilmmel. Lelkileg elképzelhetetlen volt számomra, hogy csak azért, mert muszáj, két éven át úgy tegyek, mintha életem projektje lenne valami, amihez kevés közöm van, hiszen valójában mást, személyesebbet szeretnék csinálni. Most viszont, hogy elkészült Az unoka, jöhet szinte bármi.

¬ Az unoka csaknem egyszerre kerül a mozikba a West Side Storyval, Steven Spielberg új filmjével. Ön a München című, 2005-ben bemutatott film budapesti forgatásán dolgozott vele, a vágócsapat asszisztenseként. Látott olyat Spielbergtől, amit rendezőként tudott tudott hasznosítani?

Nagyon önazonos, laza embert láttam, aki egyenrangú partnerként beszéli meg a színészekkel a jeleneteket. Nem úgy beszélt a stábbal, mintha ő lenne a film istene. Ez megmaradt bennem, mert én sem szeretem a diktatórikus filmkészítést.