A Csomád a Kárpátok legfiatalabb vulkánja, hiszen kevesebb mint 30 ezer év telt el az utolsó kitörése óta. Az utóbbi években újra és újra szenzációs(nak tűnő) hírek röppennek fel róla, amelyekből akár arra is következtethetnénk, hogy bármikor újra kitörhet. Erre gyakorlatilag alig van esély, ám a Csomád ettől még rendkívül fontos hegy, amit a róla szóló, januárban megjelenő vulkanológiai-geológiai-ősföldrajzi tanulmánykötet is bizonyít.
A Csomád (helyi földrajzi elnevezéssel Csomád-Büdös hegycsoport) a Keleti-Kárpátok része, Kovászna és Hargita megye határán, a Csíki-medence, a Torjai- és Bodoki-hegység által közrefogott térségben. Vulkanológiai és geológiai szempontból a Kárpátok legérdekesebb tagjai közé tartozik, hiszen a legtöbb itteni vulkanikus hegységgel ellentétben a tűzhányó aktivitása nem évmilliókkal ezelőtt, hanem csak néhány tízezer évvel ezelőtt fejeződött be. Karátson Dávid, a hamarosan a Springer kiadónál megjelenő, angol nyelvű „Ciomadul (Csomád), The Youngest Volcano in the Carpathians [A Csomád, a Kárpátok legfiatalabb vulkánja]” című kötet első szerkesztője szerint így a közeljövőben szinte kizárt a vulkánkitörés.
– A Dél-Hargita dél felé haladva egyre fiatalodik: az északabbra eső vulkánok több millió éve, a délebbiek egykét millió éve törtek ki utoljára, a Csomád utolsó kitörése pedig csak a jégkor (pleisztocén) végén volt – mondja Karátson Dávid egyetemi tanár, az ELTE Természetföldrajzi Tanszék vezetője. – A Csomád fiatalos formakincse már egyetemista koromban megragadott, sőt már a sorkatonai szolgálatom után, az 1980-as években tettünk biciklitúrákat a hegy szerpentinjein.
A Csomád nemhiába foglalkoztatja a magyar és román földtudósokat, hiszen már a kilencvenes évek elején megállapították szénizotópos kormeghatározással, hogy alig 35 ezer évvel ezelőtt történt az utolsó kitörése (a mai tudásunk szerint még később, 28 ezer éve). Vagyis a hegy felső rétegei rendkívül fiatalok.
– Az ember maga előtt lát egy ilyen bitang fiatal kitörést, ami szinte az orra előtt zajlik le, amihez az egész Kárpátokban nincs hasonló. A Csomádon a kőzetrétegek vizsgálatával ugyanolyan jól nyomozhatók az egymás után következett kitörések térben és időben, mint például Szantorinin – magyarázza Karátson Dávid, hogy miért ragadta meg ez a tűzhányó.
A hegy mintha kínálná magát a földtani kutatásokra: sok benne a mélyre vágódó patakvölgy, a felhagyott kőbánya, ahol könnyen hozzá lehet férni a kőzetekhez. A Szent Anna-tó fenekét pedig meg lehet fúrni, és az aljzatból is rétegelemzést lehet végezni. Mindezek segítségével feltárható a földtörténeti közelmúlt. Karátson Dávid és munkatársai 2015-ben indítottak nemzetközi kutatást a Csomád térségében az őskörnyezet és a vulkanológia vizsgálatára, amely 2019-ben ért véget. A most megjelenő népszerű-tudományos könyv gondolata e kutatássorozat kapcsán forgalmazódott meg bennük. Az elmúlt évek kutatásai során számos helyszínen vettek mintákat a feltárt rétegekből, így ma már pontosan ismerjük a Csomád fejlődéstörténetét.
– A Csomád a 60–30 ezer évvel ezelőtti időszakban nagyon aktív volt. Legalább tucatnyi kitörésről biztos tudomásunk van. A hegy körüli domborzat lehetővé teszi, hogy 60–100 ezer évvel ezelőttig „lelássunk” az időben (hiszen a geológiában az esetek többségében az egyre régebbi rétegek egyre mélyebben helyezkednek el – a szerk.) – folytatja Karátson Dávid. – E kitörések némelyike igen nagy erejű volt. A Csomád egyik ősi kitörésekor a légkörbe jutó hamut a Dnyeszter menti egyik löszfalban is megtaláltuk, és geokémiai módszerekkel azonosítottuk. A 30 ezer évvel ezelőttig tartó, nagyon intenzív robbanásos periódus előtt, az egymillió évvel ezelőtt kezdődött története nagy részében valószínűleg szelídebb vulkán volt a Csomád.
– Nem egyértelmű az oka, hogy a tűzhányó miért az aktív periódusa vége felé lett harciasabb. Ebben szerepet játszhatott a vulkán alatti víztartó rétegek megcsapolódása, és ennek következtében a magmával kölcsönhatásba lépő víz is. Az viszont a horzsaköves tufarétegekből egyértelmű, hogy legutoljára heves, robbanásos kitöréseket produkált a vulkán – mondja Karátson.
Az öt-hét méter mély Szent Anna-tó horzsakővel kibélelt fenekét hat-nyolc méter vastag iszapréteg borítja, amelyet a tóba lehorgonyzott platformokról fúrnak meg a kutatók. A kiemelt rétegek elemzéséből az őskörnyezetre lehet következtetni. A múltban már előfordult, hogy a Szent Anna-tó teljesen kiszáradt (és a globális felmelegedés most is ebbe az irányba hat). A tóból kiemelt, utolsó vulkánkitörésre utaló réteg a mérések szerint 26 ezer éves, ami nagyon jól egybevág a legfiatalabb azonosított kőzet 27 800 éves korával. A tó története az utolsó kitöréssel vette kezdetét.
Az utóbbi években más vulkanológusok felvetették – illetve az ő kijelentéseiket továbbgondoló sajtó túldimenzionálta –, hogy a Csomád még mindig aktív vulkán lehet, vagyis akár még komoly kitörésre is sor kerülhet. Az efféle hírek persze nagy publicitást generáltak a Csomád és annak kutatása körül. Ez egyrészt jó, hiszen a figyelmet a magyar tűzhányókutatásra irányítja, ugyanakkor rossz is, mert feleslegesen ijeszthet meg egyeseket, köztük a tájékozatlan helyi lakosokat, másokat pedig a vulkanológia komolytalanságáról győzhet meg. Karátson Dávid és a kutatásban részt vett munkatársai nem örülnek az esetleges várható kitörésről szóló találgatásoknak.
– Földtörténeti értelemben véget ért a vulkanizmus. A Csomád magassága csak 1300 méter, jóval elmarad a régió más hegyeitől, például a Kelemen-havasoktól. Ez jól mutatja, hogyan csökkent a magma mennyisége az évmilliók alatt dél felé haladva – érvel a vulkano lógus. – Ez nem jelenti azt, hogy nem képzelhető el egy utolsó kitörés, de erre nagyon kicsi az esély. Bár már évtizedek óta tudjuk, hogy teljesen ki nem hűlt magma még található a vulkán alatt, forró gázkiáramlás nincs a Csomádon, ellentétben sok más, bizonyítottan aktív vulkánnal. Ez megint csak arra utal, hogy az utolsó, 28 ezer évvel ezelőtt történt kitörés után egyelőre nem várható magmás aktivitás.
Karátson Dávid szerint korántsem a Csomád jelenti a térség földtani szempontból legveszélyesebb részét. „A Csomáddal szomszédos Vráncsa-hegység tektonikailag valóban aktív mind a mai napig. Az egykor alábukott kőzetlemez továbbra is rendetlenkedik a mélyben, és akár 7-es magnitúdójúnál is nagyobb földrengéseket táplálhat. Ez a valódi geológiai veszély, míg a Csomád közeljövőbeli vulkánkitörése csak a média túlkapása, amivel riogatni nem szerencsés.”
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang újévi, 2022/1. számában jelent meg, december 30-án.
Rendetlenkedő kőzetlemezek
Kell tartanunk a Kárpátok legfiatalabb vulkánjától?
A Csomád látképe Tusnád felől (Fotó: Wikipedia)