Szemérmesek

Részben megszüntetné a kriptovaluta-kereskedelem névtelenségét egy új uniós szabályozás, és a nagyobb tranzakciókat magán­em­be­reknél is megadóztatná. A szereplők többsége örül, de lehetnek, akiknek nem jön jól a nyilvánosság.

AFP / BEATA ZAWRZEL

Folk György

Véget vetne a vadnyugati állapotoknak az utóbbi évek robbanásszerű felfutása után most épp drámai zuhanásban lévő kriptovaluta-piacon Európa. Az Európai Tanácsban rábólintottak arra a rendelettervezetre, amelyről 2020 közepe óta tárgyaltak az uniós intézmények és a tagállamok kormányai. A MiCA, vagyis a kriptoeszközök piacairól szóló európai rendelet az értékbázis nélküli kriptoeszközökre, vagyis az úgynevezett „stabil érmékre” (stablecoin) vonatkozik, s elvileg biztonságosabbá teszi használatukat.

A jogalkotók ígérete szerint a rendelet kiterjed a kereskedési platformokra és a fogyasztók kriptovalutás digitális pénztárcáira, mindenekelőtt azonban védelmet nyújt majd a befektetőknek, és elősegíti a pénzügyi stabilitás megőrzését. Mindezt anélkül, hogy visszafogná az innovációt.

Utóbbi kulcskérdés, hiszen a kriptovaluták története éppen a meglévő pénzügyi rendszerekkel és az ezeket működtető intézményekkel szembeni lázadásból eredeztethető. Az első nagyobb és máig legismertebb kriptó, a bitcoin a 2008-ban az USA-ban kirobbanó, majd 2009-ben világméretűvé duzzadó gazdasági válságra adott alternatív válaszként vált híressé. Népszerűsége és a működési elvéből azóta levezetett több ezer digitális pénz rohamos szaporodása miatt a jelenség mára megkerülhetetlenné vált a digitális gazdaság óriásai és a nagyobb intézményi befektetők számára is, miután évekig kígyót-békát kiáltottak rá a nemzeti bankok, a nemzetközi monetáris és fiskális szervezetek és pénzintézetek. Közben a lakossági pénzügyekkel, online kifizetésekkel vagy valutaváltással foglalkozó fintech cégek is átvettek egy sor újszerű megoldást a digitális fizetőeszközök kiötlőitől.

A pénzügyi szabályozók szemét régóta szúrják a rebellis kriptovaluták: Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke például – Kína példáját követve – egyenesen betiltaná őket egész Európában. A bitcoin megalkotója, a Satoshi Nakamoto álnév mögé bújó, valódi kilétét máig is csak sejtető programozó (vagy inkább programozócsapat) ugyanis éppen a központi bankok mint hatékony pénzpiaci szabályozók szerepét vonta kétségbe, és kínált ezek helyett alternatívát: egy bármiféle kibocsátótól vagy hatóságtól független digitális pénzt, amely csak egy adatbázisra, a kifizetések meghamisíthatatlan nyilvántartására támaszkodik. A biztonságot digitális aláírások szavatolják, tárolni pedig valamilyen adathordozón vagy digitális tárcában lehet a bitcoinokat. A tranzakciókhoz csak a küldő és a fogadó bitcoincímére van szükség. (A címek közötti átutalások teljesen nyilvánosak, az viszont – egyelőre – titkos, hogy melyik cím kié.) Ez megakadályozza, hogy egy központi irányító szerv befolyásollja a forgalomban lévő bitcoinok mennyiségét.

Bár a kritikusok szerint mindez nem előny, hanem hátrány, a hagyományos pénzügyi rendszer eddig mégsem tudta sem kiköpni, sem lenyelni az alternatív pénzpiacokat. Mára viszont az új eszközök jelentősége és tőkevonzó képessége akkorára nőtt, hogy a megfelelő intézmények kénytelen-kelletlen elkezdtek a szabályozásukkal foglalkozni. Végül a Facebook Libra nevű, kudarcba fulladt kriptovaluta-próbálkozásától riadtak meg annyira, hogy 2020 szeptemberében előálljon tervezetével az Európai Bizottság.

nem maradhatna ismeretlen a küldő és fogadó felek kiléte

Az erre most áldását adó Európai Tanács szerint a MiCA védeni fogja a fogyasztókat a kriptoeszközökbe történő befektetésekhez kapcsolódó egyes kockázatokkal szemben, illetve hatékonyabb jogorvoslati lehetőséget teremt a visszaélésekkel és erősebb védelmet a csalásokkal szemben. A kriptovaluta-kereskedő szektor többnyire kedvezően fogadta az EU által a világon először bevezetendő szabályozástervezetet, mely regisztrációhoz kötné az ilyen eszközök kereskedelmét és átváltását. Sokaknak nem tetszenek viszont azok a regulák, amelyek a felhasználók saját kriptotárcáira vonatkoznának. A bevezetendő szabályok 1000 euró értékhatár felett a magánszemélyek tárhelyeiből kezdeményezett utalásokat is adóztatnák, és nem maradhatna ismeretlen a küldő és fogadó felek kiléte sem.

A MiCA alapelve az, hogy minden uniós tagállamban a helyi hatóságok lesznek felelősek a szabályok betartásáért. Ami nem lesz egyszerű, hiszen jelenleg az EU-ban több mint 15 millióan helyeztek jelentősebb tőkét kriptovalutákba. Az országos felügyeleti hatóságok fölött beavatkozási hatásköre lesz majd az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (ESMA), ennek lesz lehetősége a szolgáltatás korlátozására vagy megtiltására, de csak akkor, ha a piac integritása, a befektetők biztonsága vagy a pénzügyi stabilitás forog veszélyben.

Ezek mellett az Európai Bankhatóság is felügyelni fogja azokat a stabil érméket, amelyeknek több mint 10 millió felhasználója van, vagy amelyeknek az eszközállománya meghaladja az 5 milliárd eurót. A stabil kriptók kibocsátói kötelesek lesznek továbbá 1:1 arányban tartalékot fenntartani az összes követelés fedezetére, és állandó visszaváltási jogot szavatolni a tulajdonosok számára. Igaz, utóbbi kitétel a HVG-nek nyilatkozó, a szabályozás előkészítésére rálátó intézményi forrásunk szerint betarthatatlan. Legvégső hatóságként az Európai Központi Bank kereskedési vétójogot tart fenn minden olyan stabil érme esetében, amellyel kapcsolatban kételyek merülnek fel.

Felállítanak egy feketelistát is a befektetők figyelmeztetésére. A szolgáltatóknak pedig azt kell közzétenniük, hogy milyen típusú blokklánc-mechanizmust használnak, ami nagymértékben befolyásolja, hogy a tranzakciók hitelesítésének mekkora az energiaigénye, s így mennyire terheli a környezetet. A kriptovalutákat elsősorban fizetésre használó fogyasztókat azzal védi a MiCA, hogy fedezeti kötelezettséget ír elő a tárcaszolgáltatóknak, így igyekezve megóvni a magánszemélyeket a hackerek vagy működési hibák által okozott károkért.