Lukács Csaba (Sepsiszentgyörgy):
Bukarest és Budapest harca Székelyföldön
Vadonatúj stadionban játszhatja hazai mérkőzését a sepsiszentgyörgyi focicsapat a magyar kormány jóvoltából (és természetesen az adófizetők pénzéből). Több mint hétszáz kilométert utaztunk Budapestről december közepén, hogy megnézzük az új helyszínt és a Sepsi OSK tavalyi utolsó meccsét, amelyet a bajnokság második helyén álló bukaresti FCSB (volt Steaua) ellen vívtak. Liga 1-nek hívják a román első osztályt, és amikor elindultunk Székelyföldre, a magyar csapat a román bajnokság tizedik helyén állt, hat pontra a felsőházi rájátszásba jutástól. Ráadásul az őszi idény utolsó fordulójában a közvetlenül előtte álló Aradi UTA és az FC Arges is kikapott, így a bukarestiek elleni esetleges győzelem két hellyel repítette volna előre a csapatot a tabellán.
A vadonatúj stadion egyébként nagyon pofás – UEFA 4-es besorolású, tehát akár még Bajnokok Ligája-csoportkört is rendezhetnének benne. Modern, minden igénynek megfelelő hely, az újságírókat is konnektoros asztalok várják. Vannak rejtett poénjai is: a vendégcsapat cserepadjának tetején például rovásírással írja, hogy Sepsiszentgyörgy. Az építése nagyjából 25 millió euróba került, és összesen 8400 szurkoló tudja biztatni élőben a csapatát.
Az ünnepélyes megnyitó a romániai vírushelyzet miatt elmaradt (idén talán megtartják, de ehhez a járványnak is lesz egykét szava), és az október közepén lejátszott első hivatalos mérkőzés sem sikerült túl jól, mert a hazaiak 2–1-re kikaptak az FC Voluntari együttesétől.
A kapacitás kissé túlméretezettnek tűnik az 56 ezres városban – a román foci statisztikáját összegyűjtő LPF.ro oldal szerint a Sepsi OSK átlagos nézőszáma az idei idényben 1546 fő volt. Igaz, vírus is van, de a járvány előtti utolsó teljes szezonban, 2018–19- ben sem érte el a háromezret. A mérkőzésre csak védettségi igazolvánnyal (vagy ahogy ott nevezik, zöldkártyával), vagy friss teszttel lehet belépni, és a Román Labdarúgó-szövetség határozata értelmében a stadionokban csak minden második széken lehet néző. A jegypénztár mellett egy mobil laborban antigéngyorstesztet lehetett csináltatni a mérkőzés napján. Nem került sokba, 30 lejt, vagyis 2200 forintot kértek a szolgáltatásért, de nem volt tolongás, és nem meglepő módon pozitív esetet sem találtak.
Álljunk meg egy szóra az oltottságnál! Az amúgy sem túl combos román adatokhoz képest (országosan 40 százalék) a magyar megyék, így Kovászna is különösen alacsony számmal rendelkezik. Sepsiszentgyörgy még hagyján a maga 32 százalékával, de vannak olyan falvak (Bölön, Dálnok, Előpatak), ahol a lakosság alig nyolc százaléka kért vakcinát. Ennek ellenére a stadion jegypénztárában a lehetséges maximumot, négyezer jegyet adtak el. A titok abban rejlik: Romániában népi sport lett abból, hogy a szerencsés tulajdonosok „kölcsönadják”, pénzért vagy jófejségből átküldik a másik telefonjára az oltottságot igazoló dokumentumot. A biztonsági őrök a stadionban (és egyéb olyan helyeken, ahol szükség van az igazolványra) beolvashatják ugyan róla a QR-kódot, de nem kérhetik el mellé a személyit, így nem tudják ellenőrizni, hogy valóban a jogos tulajdonosa mutatta-e fel. Az ellenőrzöttnek mindössze arra kell odafigyelnie, hogy nagyjából stimmeljen a kor, és persze férfi ne mutasson női névre kiadott oltási bizonyítványt, és fordítva.
Érdekes a vetélkedés egyébként Sepsiszentgyörgy határában, tulajdonképpen Bukarest és Budapest harca: szorosan egymás mellett van a román kormány által adott pénzből két éve épült Sepsi Aréna és a magyar kormány által finanszírozott új OSK-stadion. Az előbbi fedett, főként kosárlabda-mérkőzésekre használt multifunkcionális csarnok, háromezer fős nézőtérrel. Praktikus, hogy a focimeccsre érkező nézők az aréna parkolóját is használhatják, de az összesen ezer férőhely így sem elég – a motorizáció Székelyföldön is erőteljes, túl sokan akarnak autóval meccsre menni.
A helyi közönség optimista volt: a Sepsi hét mérkőzés óta nem kapott ki, igaz, nem is nyert túl sokszor – a bajnokságban eddig öt győzelem és ugyanannyi vereség mellett tízszer ikszeltek. A vendégeknek is volt okuk a reménykedésre, mert zsinórban öt győztes meccs után érkeztek Székelyföldre. A hazai csapat elég multikulti társaság: a kezdő tizenegyben mindössze egyetlen magyar, a kapus Niczuly Roland kapott helyet. A nagyságrendekkel nagyobb büdzsével rendelkező fővárosi csapatnál is volt meglepetés: a sérülések, eltiltások, valamint a román bajnokságban ifjúsági kvótája miatt újonc, kevesebb mint 21 éves kapussal futottak ki a gyepre. Nemcsak a pályán, a lelátón is zajlott a küzdelem: amikor a száz– százötven főnyi fővárosi szurkoló elkezdte éltetni Romániát, a magyar tábor a Ria, Ria, Hungária!-rigmussal válaszolt, vagy Hajrá, Székelyföldet skandált. A pályán végül a fiatal kapus lett a nyerő húzás: bár a hazaiak sokkal több gólhelyzetet dolgoztak ki, a fiatal hálóőr kivédte a szemüket, így nulla-nullára végződött a mérkőzés. Ehhez persze az is kellett, hogy a bíró ne adjon meg néhány befújható büntetőt a hazaiknak (az első félidőben például a vendégek ötösén a bukaresti csapatkapitány kezére pattant a labda), viszont kiosztott egy sárga lapot a vendég, egy pirosat pedig a hazaiak edzőjének. Egyébként a félidőben is volt érdekesség: a szurkolók állva énekelték a Nélküledet, és plüssjátékokat dobáltak a gyepre, hogy azokat karácsonykor rászoruló gyerekeknek ajándékozzák.
Visszajutni a szállodába igazi kihívás volt: alternatív útvonalak híján ugyanott próbált négyezer ember hazamenni, így ötven percbe került, amíg egyáltalán meg lehetett mozdulni a parkolóban. A nagy lehetőség tehát kimaradt, a Sepsi továbbra is csak a tizedik a román bajnokságban, hat ponttal lemaradva az osztályozós helytől. A következő meccset majd január 24-én játsszák, idegenben.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 14-én.