Takács Zsolt interjúja a Mandiner hetilapban.

Mennyit változott Magyarországon a nagy­vállalati szféra az utóbbi tíz évben?
A multikultúrában elvárt hatékonyság és teljesítmény nemcsak elfogadottá és normálissá vált a magyar munkakörnyezetben, hanem az életünk része lett. Csalódásra adhat okot azonban, hogy a multik és a magyar kis- és középvállalkozások közötti szakadék még mindig jelentős. A magyar kkv-szektor többségében fejlesztésre szorul, és ez igaz néhány magyar tulajdonú nagyvállalatra is. A hatékonyság, a korszerű technológia és az ipar 4.0 ismerete elmarad a nemzetközi szinttől. Sajnos sok kis hazai cégnél még úgy gondolják, hogy csak a termék vagy szolgáltatás árával lehetnek versenyképesek, és nem a kiemelkedő minőséggel.

Továbbra is szemléletváltásra van tehát szükség?
A hazai ökoszisztéma teljesen megváltozott. A nagyvállalatoknál kialakultak a cégek működtetésének nemzetközi szinten bevált, jól működő rendszerei, de ezek nem mozgatják meg a kkv-tulajdonosok fantáziáját. Óriási lemaradásunk van, noha sokat fejlődött a szektor az utóbbi tíz évben, ami leginkább az oktatás minőségi javulásának és a gazdasági fejlődésnek köszönhető.
A döntéshozók felismerték, hogy ki kell nevelni azt a vállalkozói réteget, amely hisz az innovációban. Bár a magyar gazdaság teljesítményének kevesebb mint a felét teszik ki a kis- és középvállalkozások, a munkahelyek több mint kétharmadát adják, ezért kiemelkedő fontosságú a korszerűsödésük, fejlődésük.

Mikorra várható a felzárkózás? 
Nyugaton a vállalkozói szellem és a fejlődés melletti elkötelezettség nagyobb múltra tekint vissza, mint hazánkban. Ezt az előnyt nagyon lassan lehet ledolgozni. Ezenfelül a magyar gazdaság duális szerkezetű: vannak többségében elmaradott kis cégek és modern nagyvállalatok. Sajnos nagyon hiányoznak a korszerű középvállalatok. A támogatási rendszerek alapvetően a kkv-kat támogatják, a középvállalatokat nem, pedig ezek a cégek lehetnének az innováció úttörői, a jó példák.

A kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz a hazai cégek erősítésére, hogy kicsikből nagyok legyenek.
Valóban, ráadásul a programokat úgy alakították ki, hogy a társaságok növekedés és szintlépés esetén is részesülhetnek a „kisebb korukban” kapott támogatásokban. Jó irányban halad a magyar gazdaságpolitika, de nagyon lassú a fejlődés, mert elsősorban a támogatásra épít.

Nem csak állami támogatással lehet fejleszteni a magyar cégeket?
Nem. Meg kell változtatni a vezetőknek azt a gondolkodását, amely szerint kizárólag az adófizetői támogatás megszerzése a cél. A vállalatoknak el kell kezdeniük növekedni, saját tőkét felhalmozni, és ebből a saját erőből kell előteremteniük a fejlődés feltételeit.

A fejlődés egyik motorja pedig az innováció. Ennek tekintetében hol áll Magyarország az EU-s versenytársakhoz képest?
Magyarország a kreatív emberek országa, rengeteg ötlettel találkozunk, jelentős részük azonban nem jut üzleti sikerre, nem lesz belőle termék. Ezért szerepel hazánk az innovációs ranglista alsó negyedében. Bár feljebb léptünk, olyan áttörés még nem következett be, amilyen a cseheknél vagy a lengyeleknél már látható.

Mi az a akadály?
A magyar gazdaság motorjai a nagy nemzetközi vállalatok, amelyek a legfejlettebbek közé tartoznak, és bár szoros kapcsolatban vannak a hazai innovációs közeggel, a gazdaságra gyakorolt hatásuk visszafogott. Lengyelországban és Csehországban a gazdaság jelentős átalakulása következtében megerősödtek a hazai kis- és középvállalkozások, és az általános növekedés mellett már kutatás-fejlesztésre is több időt és pénzt fordítanak a cégek. Mivel a magyar kkv-szektor még nem tart ezen a szinten, amikor valakinek egy jó ötlete támad, a fejlesztését inkább egy tőkeerős multinál valósítja meg. Természetesen ebből is van haszna a nemzetgazdaságnak, de jó lenne, ha az innováció megjelenne az erősödő magyar kis- és középvállalkozásoknál is, mert elsősorban ebből lesz növekvő, itthon maradó magyar tudás, kompetencia, bér és profit.

Azt nehéz lenne elhinni, hogy a kkv-k ma pénzügyi okokból nem fejlesztenek, hiszen sosem látott pénzeső érkezik az államtól és a jegybanktól.
Nagyon sok forrás áll rendelkezésre, de nem úgy használják fel őket, hogy további fejlesztéseket, folyamatos bővítést, a hatékonyság tartós javítását ösztönözzék. Ennek oka, hogy a hazai vállalkozók sokszor nem is tudják tisztán és egyértelműen megfogalmazni a fejlesztési igényeiket, mert kevés példát láttak. Az ismerethiány erőteljesen csökkent az utóbbi időszakban az oktatás dinamikus fejlődése eredményeképpen, és már sokan tudják, mit jelent például egy megvalósíthatósági tanulmány.

A külföldi befektetők még mindig az olcsóbbnak számító munkaerőért vagy inkább már az innovációért választják Magyarországot?
Már régóta nem olcsó a magyar munka­erő. Magyarországon sok jól képzett, hatékonyan dolgozó szakember van, emellett hazánk kiszámítható és biztos gazdasági környezetet kínál kiváló infrastruktúrával a vállalatoknak. Az oktatás fejlődése és átalakítása révén az egyetemek és a cégek közelebb kerültek egymáshoz, ebből egy innovációs rendszer épül fel, amelyben az ötletek nem vesznek el, termék lesz belőlük.

Milyen mértékben járulnak hozzá az egyetemek az innovációhoz? Egyáltalán feladatuknak tekintik ezt?
Az egyetemek innovációhoz való hozzáállása is rengeteget fejlődött az utóbbi években. Ma már alapvető elvárás, hogy az egyetem a piacon eladható tudást adjon a hallgatóknak, és ösztönözze az innovációt. Egyre több együttműködés valósul meg cégek és egyetemek között. Ez azért hasznos, mert a vállalatok hasznosítható eredményt várnak el, amire a piacnak is szüksége van, így erre ösztönzik az egyetemeket is. A cégek megvalósítási képesség és tőke, az egyetemek tudás és tehetségek birtokában vannak – a kettőt kell össze­kapcsolni.

Az egyetemek modellváltása hozzájárulhat az innovációs közeg fejlesztéséhez?
A modellváltás egyértelműen elősegíti, hogy az egyetemek közelebb kerüljenek a gazdasághoz, és eleve olyan témákhoz, kutatásokhoz nyúljanak hozzá a szakemberek, amelyekre a piacnak is szüksége van. Ezenfelül a modellváltással már nem az állam határozza meg az irányokat, hanem a hozzáértő szakemberekből álló kuratórium, így hatékonyabb és piacképesebb oktatást lehet biztosítani. Mindamellett az átadott vagyonnal való gazdálkodás kockázatot jelent, hiszen ez más szakmai terület.

Ön a Nemzeti Hidrogéntechnológiai Platform irányítóbizottságának az elnöke. Mivel foglalkoznak, és ez miért fontos?
A nemzeti hidrogénstratégia a globális energiapiaci trendeket követi, és jelentősen hozzájárul a karbonsemlegesség eléréséhez. Ha megújuló energiával állítunk elő hidrogént, akkor a fosszilis energiahordozókat részben, idővel teljes egészében ki lehet szorítani. Magyarországon a kitermelési szint a következő tíz évben a jelenlegi tízszeresére fog növekedni.

Mire lehet hasznosítani a hidrogént, miért van rá szükségünk?
A jövőben a mobilitás területén a hidrogén alkalmazása drasztikusan növekszik, egyre több hidrogéncellás gépjárművet fogunk használni. Az elektromos autózáshoz használatos áramot hidrogéncellákból nyerjük ki, nem akkumulátorokból. Az üzemanyagcellás elektromos hajtás a haszonjárművekben, az autóbuszokban, a vasúti, a vízi közlekedésben, sőt a repülésben is teret nyer majd. Ez azért fontos, mert Magyarországon az áramnak csak közel felét termeljük zöldközeli megoldásokkal, ezért az akkumulátoros hajtás összességében még nem zöld. Ezenkívül a lakossági és ipari területek fűtéséhez is fel lehet használni ezt az új technológiát. A tudósok már tesztelik azt a módszert, hogy a földgázt hidrogénnel keverik, amelynek eredményeképpen kisebb a károsanyag-kibocsátás. A hidrogén másik legnagyobb felvevője az ipar, azon belül is a műtrágya-, a műanyag- és az acélgyártás. A jelenleg használt hidrogén jelentős részét szénhidrogénből állítjuk elő, ez még mindig károsanyag-kibocsátással jár, ezt drasztikusan csökkenteni fogjuk a jövőben, mivel a hidrogén elsődleges forrása megújuló lesz.

Mik a legnagyobb buktatók a hidrogénnel kapcsolatban?
Hosszú út áll még előttünk. Meg kell növelnünk a megújuló energiaforrásokból kinyert hidrogén arányát, valamint meg kell oldanunk a hidrogén tárolását is, és a közeledés tekintetében is sok megoldásra váró feladat van. Magyarországon jelenleg egyetlen hidrogénnel működő gépjármű és egyetlen töltőállomás van.

Az elmondottak alapján még gyerek­cipőben jár a technológia, mégis ez lenne a megoldás az energiaválságra?
Biztos vagyok benne. A technológiai részletekben még vannak viták, de abban mindenki egyetért, hogy a környezetvédelmi feladatok megoldásához elengedhetetlen a hidrogén alkalmazása. A hidrogénnel Magyarország biztosíthatja a teljes energiafüggetlenségét is a jövőben.

Nyitókép: Mátrai Dávid