Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Furcsa táblázat keringett az utóbbi hetekben a romániai magyar közösségek csoportjaiban, s olykor a sajtó ingerküszöbét is el-elérte. A táblázat valamiféleképpen a román népszavazás nemzetiségi önbevallásos részéhez kapcsolódott, fő- és alcsoportokat különböztetve meg. Így volt például a románon belül sima román, aromán, macedoromán, isztroromán és még három másik, a cigányon belül tizennégy verzió, a németen belül a sima németen kívül hat másik, és így tovább. Egyedül a „maghiar”, azaz a magyar árválkodott alkategóriák nélkül.

Erre rátett egy lapáttal, hogy a legerősebb magyar párt, az RMDSZ részéről Kelemen Hunor – aki nem mellesleg miniszterelnök-helyettes is a bukaresti kabinetben – egy sajtóbeszélgetésen azt találta mondani, hogy fontos a regionális identitás, de nem lesznek alkategóriák, így bár ő is székely, egyszerűen magyarnak fogja magát vallani, és tegyen mindenki más is így. Tizenegy éve, amikor külön csoportokként kezelték őket, 1665-en székelynek, 1133-an „ungurnak” vallották magukat, de ennek ebben a formában semmi értelme – sugallta.

A kijelentés előtt sokan értetlenül álltak. Mert addig rendben van, hogy ha a magyar és a székely teljesen külön nemzetiségnek számítana, az a Ceaușescu-korszakot idéző megosztási politika célját szolgálhatná. Ezt megerősíti lapunknak Pászkán Zsolt külpolitikai elemző, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa; elmondása szerint ebben az esetben lenne egy nagy, osztatlan román tömb és egy többfelé osztott magyar kisebbség. Ez lehetőséget jelentene a szélsőséges nacionalista román politikának, amit érzékletes példával ír le a szakértő: „Ha Csíkszeredán mondjuk 75 százalék azt mondja, hogy székely, 10 százalék, hogy sima magyar, a maradék pedig román, akkor a hatalom mondhatja, hogy innentől semmit nem lehet kiírni magyarul, hiszen csak 10 százalék magyar él a városban, aztán lehetne évekig járkálni a szándékosan értetlen román hatóságokhoz a nyilvánvaló ténnyel, hogy a székelyek magyarok.”

Az a lehetőség, hogy a magyaron belül legyenek alcsoportok, látszólag ártalmatlan és logikus lépés lenne, főleg, ha már mindenki másnak lehet. Az is előfordulhat, hogy a külön kategóriát képező csángók egyszer csak meglátják magukat a magyar alá (is) besorolva; nem biztos, hogy nem fordulnak vissza az asszimiláció szomorú útjáról legalább egy ikszelés kedvéért, akár kompenzálva részben a magyarság várható lélekszámcsökkenését. Ám akik a székely autonómiát remélik elnyerni egy ilyen lépéstől, azoknak csalódniuk kell: a román politikum Székelyföld mint régió létezését is vonakodik elismerni, így egészen biztos, hogy nem ezen múlik a dolog.

A szakértő egyebekben kimondottan kritikus a besorolósdi egészével szemben: szerinte például érzékelhető a szándék, hogy az egyébként meglévő történelmi, kulturális és gazdasági sajátosságok alapján kialakult régiók ne jelenhessenek meg még román alcsoportokban sem, ezért láthatóan jelentéktelen, néhány ezres csoportok kaptak alkategóriát, az igencsak erős oltyán, moldvai, dobrudzsai vagy éppen bánsági és erdélyi román identitás viszont nem. Felteszi a kérdést: mi van például a gábor cigányokkal, akik egy része, ha lenne ilyen, bizonyosan magyar cigánynak vallaná magát? Hozzáteszi, eleve mindig kérdéses, hogy valóban alcsoportként kerül-e be a székely a kérdőívbe, vagy a „finoman szólva sem érzelemmentes demokrácia” meglátja az újabb megosztási lehetőséget, és külön sorolja – ha nem most, később, amikor már beleszoktak a székelyek.

Mindenesetre Kelemen szavait hangos felzúdulás követte: „eltörlik a székely nemzetet a magyar kormány és az RMDSZ segítségével!” – szólt fennhangon a kritika. Petíció indult, sosem látott, magukat székelynek mondó szervezetek is előkerültek, vagy éppen nagyon is ismertek, mint a Csibi Barna-féle Székelyek Világszövetsége. Utóbbi egyébként a magyarországi választási kampányba is beszállt Márki-Zay Péter mellett. Az újonnan felbukkanó szervezetek esetleges külföldi titkosszolgálati bekötöttségéről Pászkán annyit mond: izgalmas kérdéseket vet fel például, hogy a revizio­nista nézeteket hirdető Csibi szabadon tevékenykedhet Kárpátalján is, egyes magyarországi politikusokat viszont mondvacsinált okokkal kiutasítottak az ukrán hatóságok.

Utóbb a Székely Nemzeti Tanács néhány tagja érdes hangú nyilatkozatot tett közzé, s a többi magyar párt is beállt a logikus követelés mögé: legyen megjelölhető székely identitás, de szigorúan a magyaron belüli alcsoportként. A nyomásnak engedve utóbb az RMDSZ is ezt az álláspontot, vette fel, ahogy a helyi közösségek akaratára támaszkodó magyar Miniszterelnökség is, mint megtudtuk a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól, s a jelek szerint ez a megoldás valósul majd meg.

Pászkán Zsolt úgy látja, hibázott az RMDSZ: habozásával táptalajt adott a politikai kalandoroknak és lehetőséget a magyarok egymásnak ugrasztására, holott mi sem lett volna egyszerűbb, mint megszavaztatni a választóit a kérdésről, akarnak székely alcsoportot vagy sem. „Szegény csángók pedig megint a sor végén várakoznak” – teszi hozzá a KKI külső munkatársa. Szerinte fontos lenne, hogy lássák, az RMDSZ nem hagyja magára a romániai magyarságot, segíti és megszervezi a biztonságosabb online kitöltést az idősebbeknek is, emellett népszámlálókat toboroz, hogy kiküszöbölje az olyan, nem példa nélküli eseteket, mint amikor a román népszámláló ceruzával beikszeli a magyar ügyfélnél a magyar etnikumot, majd a házból kilépve tollal bejelöli a románt, vagy egyszerűen csak nem veszi figyelembe, amit halkabb szavú házigazdája mond arról, hogy a férje román ugyan, ő nem az. Ezekkel kellene foglalkozni, a felmerülő kérdésekre pedig átgondolt válaszokat adni – hívja fel a figyelmet a szakértő.

Nyitóképen: Kopjafa a téli Hargita csúcsán. Fotó: Shutterstock