A hősöknek már esélyük sem volt
BARTHA ÁKOS TÖRTÉNÉSZ ELLENÁLLÁSRÓL, FAJVÉDŐK LÁZADÁSÁRÓL
Vegyestársaság
Volt, hogy a fehérterrorból érkezők összefogtak a kommunistákkal, mert a zsidóknál is jobban gyűlölték a németeket. A hősöknek, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, már esélyük sem volt – derül ki Bartha Ákosnak, az 1944–1945-ös budapesti fegyveres ellenállást feldolgozó, Véres város című új könyvéből.
¬ Miért ment olyan simán az ország német megszállása?
Horthy ezt azzal magyarázta az 1944. március 19-ei koronatanácson, hogy tőrbe csalták. Azért hívta Klessheimbe Hitler, hogy ne tudja „megorganizálni” az ellenállást. Valójában azonban senki sem készült katonai ellenállásra, Kállay Miklós miniszterelnök is legfeljebb emigráns kormány felállítását latolgatta. Pedig nem érte őket teljesen váratlanul Hitler lépése. Évek óta tárgyaltak az angolszász hatalmakkal, és benne volt a pakliban, hogy a németek erre katonai erővel válaszolnak. A passzivitáshoz az is hozzájárult, hogy úgy ítélték meg, túl sok esélyük egyébként sincs a németekkel szemben. 1944. március 19-én már bizonyosan nem is volt.
¬ A régebbi történelemkönyvek mindezt a magyar tisztikar németbarátságával magyarázták. Valóban erős volt a szimpátia a nácikkal, a nyilasokkal?
Ezt az állítást már régen megcáfolták. Bizonyos értelemben németbarát volt a magyar tisztikar, de nem azért, mert a tisztek nácik lettek volna. Sokkal inkább a hagyományos katonapolitikai kapcsolatok, az első világháborús közös küzdelem emléke és a második világháborús szövetségesi hűség volt a motiváció. A nyilasok iránti szimpátiáról még kevésbé beszélhetünk, kevés főtiszt esküdött fel Szálasira. Voltak kifejezetten németellenes főtisztek is, mint például Bakay Szilárd altábornagy, akire fel lehetett volna építeni a katonai ellenállást. A tisztek többsége 1944-ben aközött őrlődött, hogy a németeket vagy az oroszokat kell-e nagyobb veszélynek tekinteni. Még nagyobb baj volt, hogy ebben a kérdésben a „legfelsőbb hadúr”, Horthy Miklós sem foglalt egyértelműen állást.
a megzsarolt Horthy alkalmatlannak bizonyult a kiugrás levezénylésére
¬ Ezért nem sikerült a háborúból kiugrás sem?
Itt is elkéstünk másfél hónapot. 1944. október 15-ére, mire Horthy elszánta magát a kiugrásra, a németek összeszedték magukat a román átállás után, leverték a varsói felkelést, és volt idejük kiépíteni az együttműködést az egyébként általuk is lenézett nyilasokkal. Az elrabolt gyermekével megzsarolt Horthy alkalmatlannak bizonyult a kiugrás levezénylésére. Bár sokan abban az illúzióban ringatták magukat, hogy Finnországhoz hasonlóan a németek feladják az országot, ez hiú ábránd volt. Hitlernek hadászati és nyersanyag-utánpótlási szempontból is szüksége volt Magyarországra.
¬ Arról is sokat lehet olvasni, hogy miközben a franciák, a dánok és a lengyelek földalatti mozgalmat szerveztek a németek ellen, idehaza alig volt ellenállás. Mi volt ennek az oka?
Miután a németek 1938 és 1940 között fél Európát uralmuk alá hajtották, évekig nem mutatkozott jelentékeny katonai ellenállás sehol. Évek kellenek ugyanis a földalatti szervezetek kiépüléséhez, centralizálásához és militarizálásához. Ma már a francia kutatások is megerősítik, hogy – a tudatos mítoszépítéssel szemben – az ellenállás ott sem jelentett hadászatilag értékelhető fegyveres erőt az 1944-es normandiai partraszállás előtt. Dániába 1940 áprilisában vonultak be a németek, az ellenállás egységfrontja 1943 nyarán jött létre, komolyabb fegyveres akciókra azonban egészen 1944 júniusáig kellett várni. Lengyelországban komplett földalatti állam működött az emigráns kormánynak alárendelt Honi Hadsereggel egyetemben, ám közel öt évvel az 1939. szeptemberi inváziót követően indították meg a varsói felkelést, akkor, amikor a Visztulához ért a Vörös Hadsereg. Sztálin pedig azzal, hogy megállította a csapatait, halálra ítélte a lengyel felkelőket. Ezzel szemben a francia ellenállókkal a partraszállás után együttműködtek a szövetségesek, ezért lehetett ott sikeres az ellenállás. Egyszóval: reguláris hadseregek támogatása nélkül nemigen lehetett sikert remélni. Jugoszlávia más eset, ott polgárháborús állapotok uralkodtak.
¬ Mi történt ehhez képest Magyarországon a német megszállás után?
1944 márciusa után részlegesen megmaradt az ország szuverenitása, Horthy is a helyén maradt. Az összes ellenállócsoport, beleértve a kommunistákat, nem is fegyveres akciókon dolgozott elsősorban, hanem igyekezett rábírni a kormányzót a kiugrásra. A kommunisták, bár az illegális pártsajtóban teli szájjal szidták a „Horthy-fasizmust”, vérig voltak sértve, hogy nem fogadta képviselőjüket a kormányzó október 11-én. A magyar ellenállók a nyilas hatalomátvétel után kezdték el szervezni a fegyveres felkelést, csakhogy ekkor már az orosz hadsereg Soroksárnál állt. Mégis több százan vállalták a körbezárt Budapesten, hogy életük kockáztatásával szembeszálljanak a németekkel.
¬ Kik voltak a magyar ellenállók?
Heterogén társaság volt, s nem is minden csoport kapcsolódott egymáshoz. Meglepően sok arisztokrata volt köztük, s a korábban gondoltnál nagyobb erőt képviseltek a cionisták. Voltak természetesen szociáldemokraták és kommunisták is, de többen érkeztek a radikális jobboldalról, a fajvédők köréből. Az utóbbiak közül három csoport érdemel említést: a Turáni Vadászok Országos Egyesülete, ahonnan vitéz Kiss János nyugalmazott altábornagy is jött; a „törzsökös magyarok”, akiknek vezetője a Kissék perében halálra ítélt Makay Miklós volt; valamint az 1919-es ellenforradalmi idők fehérterrorban kompromittálódott hírhedt különítménye, a „rongyos gárda”, amelyiknek szintén volt németellenes szárnya. Mindhárom csoportra igaz, hogy kommunistaellenességüknél és antiszemitizmusuknál 1944-re erősebb lett a németgyűlöletük és a hűségük Horthyhoz.
¬ A fajvédők szerepe eddig hiányzott a történelemtankönyvekből, kik voltak ők?
A németellenes magyar fajvédők 1938 tavaszától kezdtek szervezkedni, amikor a Német Birodalom az anschluss által a szomszédunk lett. Ezek a jobbára idősebb, első világháborút megjárt férfiak újabb Trianontól és forradalmaktól kezdtek el tartani. Úgy vélték, 1919-cel szemben ezúttal nem a kommunisták, hanem a németbarát nyilas mozgalmak jelentik a fő veszélyt. Sokan közülük korábban megfordultak valamelyik nyilas pártban is, akkor, amikor azok még nem álltak egyértelműen a német külpolitikai célok szolgálatában. Csomoss Miklós például egyenesen Szálasi pártigazgatója volt, és 1938 nyarán arra hivatkozva lépett ki, hogy a párt vezetésében döntő befolyásra tettek szert a „pángermán, kommunista és egyéb büntetett előéletű elemek”. Többen szoros kapcsolatban álltak a magyar titkosszolgálatokkal, mint például a színészként, publicistaként is ismert Zsabka Kálmán, aki Zuglóban 1944 végén ezerfős karhatalom felett diszponált. Neki korábban többek között az volt a feladata, hogy embereivel balhékat provokáljon nyilas gyűléseken, ami után aztán jöhettek a nyilasellenes retorziók, letartóztatások, lapbetiltások. És persze a magyar ellenállás csúcsszerve, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága (MNFFB) élén is fajvédő politikus állt Bajcsy-Zsilinszky Endre személyében. A felsoroltak rendkívül eltérő karakterek, de 1944-ben összekötötte őket a német- és nyilasellenesség és a tenni akarás.
¬ Együtt tudtak működni a baloldallal, vagy egymást jelentgették fel?
Figyelemre méltó együttműködés bontakozott ki köztük. Makay például a Nitrokémia lőporgyár igazgatója volt, és az általa biztosított robbanóanyaggal röpítették levegőbe a kommunisták Gömbös Gyula szobrát 1944. október 6-án. A kommunisták bent voltak a Magyar Frontban és az MNFFB-ben is, de csak fél szívvel, mint utaltam rá. Kiss Jánosék terveit a budapesti felkelésre például egyáltalán nem támogatták. Tisztában voltak azzal, hogy a Vörös Hadsereggel eljön az ő idejük, de ehhez életben kell maradni.
¬ Honnan jön a legenda, miszerint leginkább a kommunisták vettek részt az ellenállásban?
Sok évtizedig építették ezt a mítoszt – már 1944-től. Az illegális pártsajtó rendszeresen beszámolt az akcióikról, látványos robbantásaikról. Ezek azonban, azon kívül, hogy később hivatkozási alapként szolgáltak, túl sok kárt nem okoztak a németeknek. Viszont minden esetben kiterjedt megtorlást vontak maguk után. A kommunistákat ez nem érdekelte. Embermentéssel sem foglalkoztak célirányosan, pedig a soraikban is sok üldözött volt.
¬ A legkomolyabb ellenálló mozgalom a Bajcsy-Zsilinszky-féle MNFFB volt. Miért nem jutottak el egyetlen puskalövésig sem?
Amikor Kiss János, Nagy Jenő, Tartsay Vilmos és Bajcsy-Zsilinszky Endre hozzálátott megszervezni a fegyveres felkelést, már nem volt idő lekáderezni a beszervezetteket, emellett nem is értettek a konspirációhoz. Így aztán a nyilasok nemcsak beépültek a soraikba, de néhány hét alatt fel is számolták az MNFFB-t. A konspirációs gondatlansághoz csak egyetlen adalék: Tartsay Vilmos november 22-én a saját lakására hívott meg annyi ellenállási vezetőt, hogy az egybegyűlteken rajtaütő nyilasoknak kétszer kellett fordulniuk a „rabomobillal”, amíg mindenkit el tudtak szállítani. Lehet ezen mosolyogni, de a holland ellenállás is így, a rosszul konspiráló tisztek lebukásával kezdődött 1940-ben. Csakhogy ott volt idő újra nekiállni. Persze Bajcsy-Zsilinszkyék is tisztában voltak a küldetésük lehetetlenségével. Ő és Kiss János az utókornak is játszott, mivel azt remélték, hogy életáldozatukkal segíthetnek hazájukon a béketárgyalásokon. Bajcsy-Zsilinszky azt is tudta, hogy a fajvédő múltjával nem lehet jövője politikusként az új Magyarországon. Ezért – képletesen szólva – saját mártírszobrát is igyekezett elhelyezni a magyar történelmi panteonban. ¬