Szalkai Zoltán, dokumntumfilmes, gazdálkodó

Fotó: Fazekas István

Márton Éva

„Ötévesen már saját kertem volt szőlővel, barackfákkal, gyümölcsössel, senki sem nyúlhatott hozzá, piacra termeltem” – mondja a most 61 éves Szalkai Zoltán filmrendező, operatőr, aki 17 évig, 2000 és 2017 között készítette az egykori Gulag-helyszíneket bejáró, tizenhárom részes dokumentumfilm-sorozatát, de néhány éve visszatért a gazdálkodáshoz. Egy Békés megyei kis faluban, Kunágotán született, ahol apja nyomozó volt, emellett kisebb háztáji gazdaságot vitt, amiben háztartásbeli édesanyja és a két fiú is segített: „Száz hízó, ezer liba, kacsa, csirke, fóliasátrak.” Kiskorától mezőgazdásznak készült, mégis az ELTE geológus szakára jelentkezett. „Hamar kiderült, hogy van filmes látásom”, így az egyetem mellett a Másfél millió lépés Magyarországon című filmet is jegyző Juhász Árpád asszisztense lett, ami megpecsételte a sorsát. A rendszerváltás nagy lökést adott az utazáshoz; „mindenki Nyugatra ment, én Keletre, Szibéria szerelmese lettem” – mondja. Nyugatra szabadon lehetett már utazni, de a még létező Szovjetunióba nem volt könnyű. A nehéz körülmények miatt elmaradtak a társak, egyszemélyes vállalkozás lett a filmezés. Végigjárta Szibériát, majd Alaszkát, a gyerekei ott kezdték az iskolát. Amikor leáldozott a filmezésnek, gyorsan váltott. „Hogy egyszer mezőgazdász leszek, nem múlt ki belőlem, csak mindig elodáztam” – mondja. Tizenöt éve egy kis nógrádi faluban, Kutasón él a családjával, ahol hetven hektáron több száz állatot tart, saját vörös angus marhákat és bérbe vett szürkemarhagulyát.