A családtámogatásokból is kevésbé részesülnek
Gyermeküket egyedül nevelő anyák: magányos feladat
HVG ténytár
Az anyagi gondok mellett a magány szorongató érzésével is meg kell küzdeniük a fiukat-lányukat egymagukban nevelő anyáknak – derül ki Monostori Judit A gyermeküket egyedül nevelő nők és a magányosság című kutatásából. A „Milyen gyakran érezte magát magányosnak?” kérdésre az ilyen helyzetben lévő anyák közel ötöde a „mindig vagy többnyire” választ adta, miközben a párkapcsolatban élők közül csak minden huszadik válaszolt így. Hasonlóan nagy különbség van a két csoport között az „időnként” magányt érzők tekintetében is. Ennek a szorongató élménynek a gyakorisága sem az anya iskolai végzettségével, sem azzal nem mutat komoly összefüggést, hogy van-e munkája. Fontos viszont a gyerek(ek) életkora: azok az anyák érzik a leggyakrabban a magányt, akik idősebb, 15–24 éves gyereket nevelnek.
Az elmúlt negyven évben megduplázódott az egyszülős családok száma. Ez azért is aggasztó – derül ki ugyanebből a kutatásból –, mert az ilyeneket jobban fenyegeti az elszegényedés, a munkanélküliség veszélye. A családtámogatásokból is kevésbé részesülnek – most például csak egy fizetés után jár nekik szja-visszatérítés –, miközben például a családi pótlék csupán néhány száz forinttal magasabb az egyedülálló szülő által vezetett háztartások esetében (egy gyerek esetén 12 200 helyett 13 700 forint). Márpedig sokan vannak ebben az élethelyzetben: Magyarországon a gyereket nevelő háztartások közel negyede egyszülős. Jelenleg körülbelül 300 ezer családban mintegy félmillió gyerek él csak az egyik szülővel, jellemzően – az esetek 90 százalékában – az anyával.
Bár az 1990 és 2002 között, illetve a 2003 és 2015 között szülő nők helyzetét összevetve azt látjuk, hogy e másfél évtized alatt nem sokkal (4,8-ról 5,9 százalékra) nőtt azoknak az aránya, akiknek a szülés idején nem volt párjuk, ugyanez idő alatt megduplázódott a házasságnál bomlékonyabb élettársi kapcsolatban élők hányada: most már a friss édesanyák közel harmada ilyen – derül ki egy másik, szintén friss kutatásból. Murinkó Lívia és Spéder Zsolt Gyermekdemográfia című írása szerint azok a nők, akik – akarva-akaratlanul – egyedül voltak, amikor a gyermeküket világra hozták, általában gyorsabban és nagyobb arányban találnak új állandó partnert, mint azok, akik egy válás után lettek egyedülálló anyák. Általánosságban elmondható, hogy szüleik szakítása után három éven belül a gyerekek körülbelül ötödének, öt éven belül pedig már a harmadának van nevelőapja, azaz kialakul a mozaikcsalád. A 15 éves korukig a vér szerinti anyjukkal és apjukkal együtt élő gyermekek aránya az 1990 utáni tizenkét évben regisztrált 72 százalékról a 2003-ban kezdődő időszakban 66 százalékra csökkent, azaz napjainkban már minden harmadik gyermekre igaz, hogy a 15. életévének betöltéséig hosszabb-rövidebb ideig egyszülős családban nevelkedett. Így még jelentősebb az a probléma, amire az Egyszülős Központ egyik korábbi kutatása is figyelmeztetett: az anyák számára még az anyagi gondoknál is megterhelőbb a magány.