A Molnak kilenc országban 2061 töltőállomása van
Balkánifront
A Nyugat-Balkán annak ellenére fontos térség a Mol számára, hogy a vállalat első emberét, Hernádi Zsoltot tavaly jogerősen kétéves börtönbüntetésre ítélték Horvátországban. A vádak szerint több mint egy évtizeddel ezelőtt Ivo Sanader akkori kormányfő megvesztegetésével érte el, hogy a Mol kizárólagos irányítási jogot szerezzen a horvát INA olajtársaságban, noha nem volt kezében a tulajdon több mint ötven százaléka. Így példátlan módon a főtulajdonos cég első embere nem teheti be a lábát Horvátországba, és óvatosan kell mozognia a térség többi államában is. A helyzetet bonyolítja, hogy az INA Horvátországban nemzeti büszkeség tárgya, így a választások közeledtével rendszerint felmerül a 49,08 százaléknyi Mol-tulajdon visszavásárlása, ami viszont a krónikus pénzhiány miatt eddig nem sikerült. Ehelyett Zágrábban ismét felvetették a Mol–INA-szerződés érvénytelenítését.
A Molnak kilenc országban 2061 töltőállomása van, ebből 434 Horvátországban, 173 Szlovéniában, 106 Boszniában, 70 Szerbiában, 11 pedig Montenegróban. A legutóbbi akvizíciót tavaly júniusban jelentették be: az ott addig 53 kúttal rendelkező Mol 300 millió euróért megveszi az OMV szlovéniai leányvállalatát, s így rögtön 120 töltőállomással bővíti.
Mindez távolról sem jelenti azt, hogy egy magyar nagyvállalat ne foglalhatna teret külföldön, bár egyre erősebb az ellenállás az efféle tranzakciókkal szemben. Izraelben például komoly erők mozdultak meg az ellen, hogy az Orbánhoz több szálon kötődő 4iG informatikai vállalat műholdszolgáltató céget vegyen náluk. Már csak az uniós versenyhivatal jóváhagyására vár viszont a Mol új, lengyelországi ügylete, amelynek révén a magyar nagyvállalat országos kúthálózatot szerez e 40 milliós piacon. Ez régiós szinten is fontos változásokat hoz az üzemanyag-kiskereskedelemben és az egész olajpiacon. Aligha képzelhető el, hogy egy ekkora horderejű megállapodást a varsói és a budapesti kormány legalább hallgatólagos jóváhagyása nélkül ütött volna nyélbe a Mol és az ottani legnagyobb, részben állami tulajdonú olajvállalat, a PKN Orlen. Miközben a magyar óriáscég megjelenését főképpen attól félve támadja az ellenzék, hogy azzal orosz befolyás is érkezhet hozzájuk, a kormányzó Jog és Igazságosság párt kimondottan baráti kapcsolatokat ápol a Fidesszel.
A magyar óriáscég megjelenésével orosz befolyás is érkezhet hozzájuk
Mivel a Mol friss lengyel üzlete esetében éppen az történik, amit az uniós hatóság előírt, szinte biztosan meglesz hozzá a versenyhivatali jóváhagyás. A PKN Orlen ugyanis felvásárolja az utána következő legnagyobb – részben szintén állami – szereplőt, a Lotost, s e tranzakció versenyjogi feltétele bizonyos Lotos-eszközök eladása. Energiastratégiai szempontból az a legfontosabb fejlemény, hogy közben a Saudi Aramco 30 százalékos részesedést szerez a Lotos gdanski olajfinomítójában. A szaúdi vállalat ellátási megállapodást is kötött az Orlennel: ha minden jól megy, napi 337 ezer hordónyi olajat exportálnak majd Lengyelországba, ami akár napi 400 ezer hordóra, az ország kőolajigényének a felére nőhet. A két vállalat ezenfelül együttműködési megállapodásokat kötött a további régiós expanziós lehetőségek felderítésére. Az általános elemzői vélekedés szerint a szaúdiak ezzel betették a lábukat Oroszország közvetlen érdekszférájába. A várakozások szerint azonban ez a lépés nem bontja meg a nagy kőolajexportőröket tömörítő OPEC+ csoport együttműködését, mivel jelenleg globális szinten bőséges a kereslet.
A többlábú ügylet részeként a Mol 417 darab Lotos-kutat vesz Lengyelországban, s ezzel egy csapásra övé lesz a harmadik legnagyobb ottani hálózat. A kutakért pedig nemcsak pénzt ad, hanem a saját magyarországi kúthálózatának egy részét, amit nemrég bővített ki az itteni Lukoil-töltőállomások felvásárlásával – elsősorban ezeket cseréli most el a lengyelekkel, vagyis a két ügylet szorosan összefügg. Plusz Szlovákiában is átad Slovnaft- és Lukoil-kutakat az Orlennek, amely egyébként már jelen van ott is. Ha lezárulnak a tranzakciók, Magyarországról eltűnik a Lukoil-logó, és Orlen lép a helyére.
Izgalmas kérdés, vajon fog-e az Orlen az üzemanyag-kereskedelmen túl is terjeszkedni nálunk. Lengyelországban például jelentős, a profiljától idegen médiaportfóliót is összevásárolt; nála összpontosul egyebek mellett a regionális napilapok nagy része. Az alaptevékenységeitől távol álló, politikai indíttatású ügyletekbe tavaly a Mol is belekeveredett, például a ferihegyi reptér – egyelőre elhalasztott – visszavásárlásába vagy az országos hulladékkoncesszióba. Az efféle ügyek joggal aggaszthatják a tőzsdei cég befektetőit. Ahogy Magyarországon a Molt, Lengyelországban az Orlent éri a gyanú, hogy nem mentes a kormány befolyásától. Ha valóban van összefonódás a két olajcég és kormányzó pártjaik között, a közös tranzakcióval Lengyelországban a PiS, Magyarországon pedig a Fidesz gazdasági hátországa erősödik. Az energia és az üzemanyag a kritikus infrastruktúra része, amit Orbán – minden eshetőségre felkészülve a tavaszi választásokon – szeretne a személyes befolyása alatt tudni. E törekvés része az is, hogy a Molban lévő állami részvénypakett a Fidesz-közeli kurátorok által irányított – például egyetemi – alapítványokhoz vándorolt. Ezek rontják a Mol tulajdonosi hátterének átláthatóságát, ami azért is aggályos, mert az együttes részesedésük már 30 százalék feletti.
Az alaptevékenységeitől távol álló, politikai indíttatású ügyletekbe tavaly a Mol is belekeveredett
A Lengyelországban megvett hálózat kutankénti üzemanyag-értékesítése jobb, mint a jelenlegi Mol-átlag, ami azt jelzi, hogy jó minőségű hálózatról van szó – mondja Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője. A Lotos főleg autópályák mellett fejlesztett az elmúlt években. Várakozásai szerint a Mol a lengyelországi beszerzésnek köszönhetően körülbelül évi 70 millió dollárral magasabb ebitda, azaz adózás, kamatok és értékcsökkenés előtti eredmény elérésére lesz képes. Az új szerzemények jelentős fejlesztési lehetőséget kínálnak az üzemanyagokon kívüli kiskereskedelemben, amiben a Mol erős. A Lotos viszont éppen ebben gyengébb, miközben a lengyel piacon is nő az igény a Mol Fresh Cornerjéhez hasonló szolgáltatásokra, amelyek vaskos nyereséget is hoznak. Ráadásul a lengyeleknél él a vasárnapi boltzár, ami a kutakra nem vonatkozik, így azoknak pluszforgalmat generál.
A Mol nagyon jó üzletet csinált a Lotos-kutakkal. Nagyjából azon az áron vett újakat, mint amennyiért eladta az eddigiek egy részét, s a csereügyletek során hálózatoptimalizálásra is lehetősége volt – véli Pletser Tamás. A Mol számára ellátási szempontból is ideális terep Lengyelország, szlovákiai finomítójából ugyanis könnyen elérhető, ami különösen fontos szempont, ha a horvát INA-ban esetleg megrendülnek a pozíciói (lásd Balkáni front című írásunkat).
De Lengyelországban is komoly vita folyik arról, megérte-e ezt az üzletet így nyélbe ütni. Nem is annyira a Mol miatt, hanem azért, mert a Saudi Aramco nagyon olcsón jutott hozzá a finomítói részesedéshez. Az elemző szerint a lengyel fél kényszerhelyzetben volt az uniós versenyhatósági előírások miatt, és a Molon kívül más komoly érdeklődő nem akadt a kúthálózatra, így a magyar olajmulti erőpozícióból tárgyalhatott. Pletser szerint az ellenzék abbéli félelmének pedig, hogy a Mol orosz érdekeket szolgál, és a megvásárolt kutakat netán orosz szereplőknek passzolja tovább, nincs realitása. Már csak azért sem, mert a lengyelországi terjeszkedés valóban nagyon jól illeszkedik a magyar cég stratégiájába.