A forrás most újra ott halad, ahol eddig is kellett haladnia, Nahóczki dróttal körbevett telkére pedig csak nyaknyújtózgatással lehet benézni, így pedig csak annyi látszik, hogy a kiásott medencék üresek, csak az elszíneződés mutatja a kifeszített fekete zsákokon, hogy meddig állt bennük a víz.

– Zavaros – jelzi Bíró István, a forrást befogadó Eger-patakra célozva, magyarázatul annyit fűz hozzá, hogy „mindig zavaros, ha esik az eső”. Fentebb beszélgetünk, Szarvaskő ófalunak nevezett részén. István arról mesél, hogy megosztja a falut az elterelés. – Vele, mint emberrel, semmi bajom, csak azt nem tudom, kért-e ehhez engedélyt, vagy hogy szólt-e a tanácsnak erről. Mert ha megvan mindkettő, akkor a kutya nem szól bele, hogy mit csinál. Állítólag pisztrángokat akart ott tenyészteni, de most azt hallottam, hogy megdöglött mind – meséli István. Úgy foglalja össze a véleményét Nahóczkiról, hogy „emberileg szeretem, viszont ezt az elvezetést nem kellett volna”.

Szinte szó szerint ezt mondja egy neve elhallgatását kérő szarvaskői úr. – Elítélem. Röviden ennyi. Semmi bajom vele egyébként, de ezt a cselekedetet elítélem. Ráadásul erdész volt, ugye.

 

Ezek a vélemények a község közepéből származnak, és nem az Eger felé eső, Újtelepnek nevezett pereméről, márpedig többen állítják, meghatározza az ügy megítélését, ki melyik részén él a településnek. Bíró István például két kezével mutatja be, hogy milyen is a szembenállás: két – szünet nélkül egymás felé kiabáló – szájat formáz. Az egyiken az őslakosok „szólnak”, akik összezárnak a kiköltözők ellen. – Szeretnék, hogy legyenek turisták, csak ne maradjanak itt. Attól tartanak, hogy ha idejönnek, akkor már az építkezésükhöz meg kell bontani a hegyoldalt – mutatja István a falu körül zöldellve magasodó ormot. A másik keze pedig a természetvédők „szája”, akik nem akarják, hogy elapadjon a Margit-forrás.

A frontvonal mások szerint Szarvaskő térképére is lebontható: a „Kádár-villás” újtelepiek, a kiköltözők elítélik és természetkárosításnak tartják Nahóczki tettét. Míg a tősgyökeres szarvaskőiek túlzásnak érzik, hogy országos ügy lett a Margit-forrás elvezetéséből. Ők állítólag még a kocsmában is úgy beszélnek erről az ügyről, hogy elvonulnak az udvarra a sörükkel és a témájukkal.

– Ahogy Jézus mondja, az vesse rá az első követ, aki bűntelen! – veti oda egy autóból egy helybeli, és magára is húzza mindjárt az ajtót. A becsukódó kapu rácsain keresztül közli véleményét egy idős házaspár is. Nem szeretnék elárulni a nevüket. – Hülyeség az egész! Szerencsétlen ember megtévedt, és rögtön le is mondott! – Nem kell ezt felfújni! – szól egymás szavába vágva a házaspár, akik szerint Nahóczki „rendes, helybeli ember, tősgyökeres szarvaskői, csak a bevándorlók bejönnek ide, és hordják el mindennek, a rosszakarók, akik ide bejönnek”.

– Nem szabad felfújni ezt országos üggyé, hát mások százmilliókat lopnak, csalnak, embereket ütnek agyon! – mondja az asszony, majd azzal folytatja, hogy „olyan gaz volt ott, hogy senki nem vette volna észre a forrást, csak a született szarvaskőiek”. – Állítólag a gyerekekkel kipucoltatták – vetjük közbe, amire néhány másodperc csend a válasz, és egy elharapott „nem tudjuk”.

Az ügy kirobbanásakor ugyanis előkerült az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium két hónappal korábbi, közösségi oldalon tett bejegyzése, és új keretezést kapott a Szarvaskő ügyeivel foglalkozó, immár nyolcszáz főssé (!) duzzadt Facebook-csoportban. Ebben ugyanis az szerepel, hogy a teremtésvédelmi nap alkalmából az egri iskola diákjai kivonatoztak a községbe, ahol egy reggeliért cserébe kitakarították többek között a Margit-forrás környékét. A fotókon feltűnik Nahóczki László is, így aztán úgy kötötték össze a történetet, hogy az alpolgármester és erdész ingyenmunkával készítette elő a terepet, hogy minél egyszerűbben a telkére terelhesse a vizet.

 

– Semmiféle természetkárosítás nem történt – szögezi le a kaput becsukva férfi.
– De akkor miért mondott le? – kérdezzük.
– Mert belátta, hogy hibázott. De ebből országos ügyet csinálni! Nem újságba való ez, túlzás, amit művelnek – zárja le a felesége. A

z ügy kapcsán az Egererdő Zrt. nyilatkozatot adott ki, miszerint az erdőgazdaság belső vizsgálatot indított. „A természet károsítása, a természeti erőforrások kontroll nélküli kihasználása teljességgel összeegyeztethetetlen a társaság működési alapelveivel és a társaságnál dolgozóktól elvárt szakmai és emberi hozzáállással” – szerepel a közleményben, amely azzal zárul, hogy a „terület kezelését végző Egri Erdészet vezetését azonnali hatállyal egy, az ügyben nem érintett szakember veszi át”.

Nahóczki egyébként nemcsak az alpolgármesterségről mondott le, hanem a tulajdonképpen a falu ideiglenes vezetéséről is. A forráselterelés ügye ugyanis azt követően pattant ki, hogy Szabóné Balla Marianna, Szarvaskő előző vezetője a ciklus közepén nyugdíjba vonult, és lemondott, az időközi választásig pedig Nahóczki lett volna az ügyvezető, csak jött a botrány. Most a komplett testület feloszlatta magát, úgyhogy július 24-én nemcsak polgármestert, de új testületet is választ Szarvaskő. A tét nem kicsi: a település az Országos Kéktúra útvonalán fekszik, Eger és Szilvásvárad között, népszerű turistacélpont. Költségvetése stabil, az utóbbi időben rengeteg pénz érkezett a faluba; a polgármesteri hivatal épületét szinte sáncként takarják a Magyar falu programban való részvételről tanúskodó táblák.

– Annyit szeretnék csak mondani, hogy ez egy politikai támadás, amellyel a teljes egzisztenciámat lerombolták. Lemondtam az alpolgármesteri címről, az önkormányzat feloszlatta magát, és négygenerációs erdészcsalád leszármazottjaként fel kell adnom az állásomat – számol be a Magyar Hangnak az érintett.

– A politikai támadás milyen irányból érte? Balról vagy jobbról? Erre a kérdésünkre egy helyi, anonimitást kérő férfi is felelt.
– Ő a Fidesz embere. Hát hogy lenne ebben politika, ez röhej. Itt nincs is baloldal, ez a falu ez igen jobbos – valóban: április 3-án nyert az egyetlen itteni szavazókörben a Fidesz–KDNP jelöltje, Pajtók Gábor.
– Itt komoly csendőrök voltak annak idején!
– Meg az őrnagy úr – célzunk arra, hogy Szarvaskőn forgatták annak idején az Örkény István Tóték című művéből készült, Isten hozta, őrnagy úr! című filmklasszikust.
– Az a mesében volt – közli a férfi.

De annyira azért mégsem. Nahóczki ugyanis épp abban a házban lakik, ahol forgattak annak idején. Mi is ott hallgatjuk az egykori alpolgármestert, ahol Sinkovits Imre betámogatta a házba a szerepe szerint a fáradtságtól összeeső Latinovits Zoltánt.
– Helyiek felől jött a támadás. A személyemet célozták meg, ráadásul olyanok, akik újonnan költöztek Szarvaskőre, ők akarják most átvenni a település irányítását. Ezért akarnak tönkretenni.
– De azt elismeri, hogy megtörtént a forrás elvezetése?
– Ebben nem szeretnék nyilatkozni. Zajlik egy eljárás, aminek végeztével a megfelelő jogi lépéseket megteszem majd.

 

– Elindul az időközi választáson?
– Gondolkodunk rajta. Nem tudom még, hogy mi várható.
– Gondolkodunk?
– Igen, többen is gondolkodunk, hiszen a településen a támogatottságom megvan – mondja Nahóczki, aki szerint érdekes, hogy pont aznap lett botrány az ügyből, amikor távozott a polgármester asszony.
– Összefügg a két eset?
– Szerintem igen.

Nahóczki udvarán áll egy medence, a peremén zöld háló.
– A pisztrángok ott vannak benne?
– Nem, ezek a gyerekeinkkel fogott halaink. Tudja, mi horgászunk rendszeresen – mondja mosolyogva Nahóczki, aki egyébként később megpróbálta letiltani a nyilatkozatát. Azt írta: szívesen beszélne „az esettel kapcsolatos vizsgálat után, még az időközi választás előtt”.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/21. számában jelent meg, május 20-án