Mihálovics Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

A február 24-én megindított orosz invázió egyik hatása az élelmiszerek és az energia árának globális emelkedése – világszerte aláásva a gazdasági stabilitást. Az élelmezés súlyos problémává lépett elő, főleg az eddig is ellátási nehézségekkel küzdő közel-keleti és afrikai országok esetében. A legnagyobb gondot a gabona és a műtrágya drágulása, illetve hiánya jelenti.

A háború miatt Ukrajna nem tudja több millió tonna gabonáját exportálni, részben ez okozza, hogy elszálltak a gabonaárak. Más országból pótolni a kieső több millió tonnányi árut szinte lehetetlen. A megtámadott ország a világ negyedik legnagyobb gabonaexportőre, a világpiac 9 százalékát látja el gabonával, 42 százalékos részesedése van a napraforgóolaj- és 16 százalékos a kukoricapiacon. Az árukivitel problémáját éppen az okozza, hogy a délkeleti területeken dúlnak a leghevesebb harcok, emiatt a gazdák – ha épp nem háborúznak – nehézkesen tudják felszántani és bevetni a termőföldeket.

Ha a békeidőbeli termelést vizsgáljuk, elmondható, hogy Ukrajna mintegy 400 millió főnek elegendő gabonát termel. Ráadásul a 2021-es év a kedvező időjárásnak köszönhetően hatalmas búza-, kukorica- és napraforgótermést hozott. Az oroszokat azzal vádolják, hogy a tengeri kikötők blokádjával megszüntették az árukivitel lehetőségét. Tény, hogy Oroszország blokád alatt tartja a fekete-tengeri kikötőket, ennek következtében Ukrajna 20-25 millió tonna búzát nem tud a nemzetközi piacokra szállítani, a gabona ára pedig szárnyal. A háború kitörése előtti időszakhoz képest a búza ára 59, a napraforgóolajé 30, a kukoricáé 23 százalékos növekményt mutat.

Az ENSZ gabonafolyosóval próbálkozik

Az ENSZ javaslattal állt elő az élelmezési probléma megoldására, előrelépés azonban még nem történt. A javaslat egy úgynevezett gabonafolyosó kialakítása: a terv szerint az ukrán kikötőket elhagyó tankerhajók útvonalát török kísérettel biztosítanák. A megvalósításhoz az orosz és az ukrán fél is feltételeket szabott. Az oroszok csak akkor hajlandók a folyosó kialakítását elfogadni, ha Ukrajna aknamentesíti fekete-tengeri kikötőit, ami előreláthatólag sok időt venne igénybe. Ukrán részről feltételként a biztonsági garanciák kaptak hangsúlyt, hiszen attól tartanak, hogy az oroszok a kialakítani kívánt gabonafolyosót használhatják Odessza megtámadására.

A tengeri szállításon kívül a nagy mennyiségű és gyors gabonakivitel nem lehetséges, hiszen vonattal és teherautóval több évbe telne exportálni a 20-25 millió tonna gabonát. Nem véletlen, hogy békeidőben Ukrajna exportjának mintegy 90 százalékát a fekete-tengeri kikötőkön keresztül bonyolította le; hatalmas tankerhajókat tudtak megpakolni úgy, hogy a nagyobb távolságú szállítás is nyereséges legyen.

Az arányokra is érdemes figyelni. Annak ellenére, hogy az élelmiszerhiányról szóló globális vita többnyire a búzáról szól, az Ukrajnát elhagyó gabona nagyobb része kukorica. Ennek egyszerű magyarázata van: az ukrán gazdák nem szívesen adnak el búzát, mert mélyen él bennük az 1932–1933-as nemzeti tragédia, a holodomor emléke. A kukorica fogyasztása ezzel szemben nem olyan elterjedt az ukránok körében. A másik tényező a kereslet, hiszen az európai kontinens csak kis mennyiségben vásárol búzát Ukrajnából, mivel abból nagyrészt önellátó. Az Európai Unión kívülre pedig kihívást jelent a kivitel, hiszen sem a lengyel, sem a román kikötők nincsenek felszerelve nagyobb mennyiségű búzaexportra.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az ENSZ-ben munkacsoport jött létre a probléma megoldására. Az Oroszországgal való megegyezés azért lényeges, mert Afrika 35 országa importál élelmiszert és 22 országa műtrágyát a fekete-tengeri övezetből. Afrikát súlyosan érintené egy élelmiszerválság, de a világ többi részére is kifejtené a hatását mérsékeltebb formában.

A gabona kivitelének ellehetetlenülése kihívás elé állítja az ukrajnai termelőket és a világ országait egyaránt. Az a mennyiség, amit nem exportáltak – a 2021-es volumen mintegy 40 százaléka –, tönkremehet, ráadásul a tárolókban kevés hely marad az idei termésnek, márpedig júliusban kellene következnie a búza, az árpa és a repce betakarításának is. Sőt, veszélybe kerülhet az őszi vetés is. Csak az segíthet, ha a nemzetközi közösség pénzügyi támogatást nyújt az ukrajnai gazdáknak. A kérdésnek azonban van egy másik vonatkozása is: világszerte gyenge az idei búzatermés, hiszen a száraz időjárás kis hozamot eredményezett Közép-Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Indiában, Pakisztánban és Észak-Afrikában is. Ukrajnában viszont kedvező volt az időjárás a gabonaféléknek.

Veszélyben a Közel-Kelet és Afrika

A közel-keleti országok egy része és az afrikai országok többsége (lásd Külföld rovatunk írását) már a háború kitörése előtt is ellátási problémákkal küzdött, ezt a februári konfliktus csak felerősítette. Az élelmezés akadozása mellett ezeknek az országoknak a szélsőséges éghajlati változásokkal, a hatalmas államadóssággal és a világjárvány hatásaival is szembe kell nézniük. Líbia és Eritrea búzaszükségletének 40, Libanon pedig 60 százalékát szerzi be Ukrajnából.

Az éhínség eddig is súlyos probléma volt a világ egyes részein, és a többek közt a pandémia miatt megfeszített állami költségvetésekre is végzetes hatással lenne az élelmi­szerhiány, ami egy soha nem tapasztalt gazdasági és társadalmi krízis kezdetét jelentené. A legnagyobb veszélynek Etiópia, Nigéria, Dél-Szudán és Jemen van kitéve, hiszen ezekben az államokban a háború előtt is katasztrofális volt az élelmezés, és az utóbbi időben Afganisztán és Szomália helyzete is egyre aggasztóbb. E hat ország helyzete annyit romlott az utóbbi időben, hogy ha nem történik gyökeres változás az élelmezésben, 750 ezer ember halhat éhen.

Egyre növekednek a problémák számos más országban is, így a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Haitiben, Szudánban, Szíriában és újabban Kenyában is. Angola, Libanon, Madagaszkár és Mozambik már eddig is az éhínség egyik gócpontját képezte, s a jelek szerint csatlakozik a sorhoz Srí Lanka, Benin, a Zöld-foki Köztársaság, Zimbabwe és Guinea is. Srí Lanka kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az egykor jólétben élő szigetország története legnagyobb gazdasági válságával néz szembe. Összességében elmondható, hogy a mostani krízis súlyosabb, mint a 2007–2008-as élelmiszerár-válság vagy a 2011-es arab tavasz okozta helyzet.

India felelőssége

A globális élelmiszerhiány kapcsán viszonylag kevés szó esik Indiáról, holott az országot bizonyos részben felelősség terheli, hiszen betiltotta a búzaexportot. Újdelhi májusban azzal indokolta a lépést, hogy egyrészt a meleg időjárás csapást mért a búzatermésre, másrészt a kiviteli tilalom nem érinti a globális piacokat, hiszen India egyébként sem tartozik a jelentős búzaexportőrök közé. Ez utóbbi érv nem sokkal a bejelentés után megdőlt, hiszen pár napon belül a chicagói referencia-búzaindex mintegy 6 százalékos emelkedést mutatott. Az ukrajnai invázió óta a búza ára a többi élelmiszeréhez hasonlóan emelkedett, s a főbb fajták árai május közepére érték el a csúcsot. India a második legnagyobb termelő a világon, ennek ellenére a világ búzakereskedelmének csupán az 1 százalékát adja. Ennek az az oka, hogy nagy mennyiséget tart belföldön, és támogatott élelemmel látja el a társadalom szegényebb rétegeit.

A tilalom május 13-ai bejelentése előtt azonban épp fordított volt a helyzet, hiszen az ország az export fellendítését tekintette prioritásnak, amit az is alátámaszt, hogy idén már 10 milliótonna búzát exportált, tavaly ez a mennyiség csupán 2 millió tonna volt. Ezt úgy hajtotta végre, hogy új afrikai és ázsiai piacokra vállalt szállítást. Ezek az országok elismerték, hogy a tilalom bejelentése óta is kapcsolatban állnak Indiával, és India sem cáfolta, hogy egyes országokba továbbra is exportál, valamint a rászoruló szomszédokon is segít. A legjelentősebb piacait Banglades, Nepál, Srí Lanka és az Egyesült Arab Emírségek jelentik. 2019–2020-ban Srí Lanka és az Egyesült Arab Emírségek a búzaszükséglet 50 százalékát, Nepál pedig mintegy 90 százalékát importálta Indiából. A Nemzetközi Valutaalapnak is szemet szúrt az indiai kiviteli tilalom, ezért a szabályozás felülvizsgálatára szólított fel. A feszült nemzetközi légkörben a tilalom feloldása enyhítené a háború okozta búzahiánytól leginkább szenvedő országok helyzetét.

A világ tehát globális élelmiszerválság küszöbén áll, amely valószínűleg be is következik, ha rövid időn belül nem teszik lehetővé a több millió tonna ukrán gabona exportját. Az ENSZ igyekszik kompromisszumos megoldást találni az ügyben, mindenképp el kell kerülni ugyanis, hogy a háború előtt is élelmezési problémákkal küzdő közel-keleti és afrikai országok helyzete még katasztrofálisabbá váljon, újabb tömeges migrációs hullámot indítva Európa felé. Így – még ha Magyarország önellátó is gabonából – az élelmiszerválság hatásaival nekünk is szembe kell néznünk.

A szerző a Makronóm Intézet szakértője.

Nyitókép: MTI / PAP / Leszek Szymanski