– Balatonfüred díszpolgára, 1979 óta él és dolgozik Balatonfüreden, jóllehet Munkácson született. Ugyanakkor a családi krónikában Székelyföldnek is jut egy fontos fejezet. Hogyan került Kárpátaljáról a balatoni településre?
– Édesapám egy kis Hargita megyei faluból, Bögözből származik, de a gyermekkorát már Magyarországon töltötte, Budapesten szerzett orvosi diplomát. 1940-ben, Kárpátalja Magyar Királysághoz történő visszacsatolása után Munkácsra helyezték a járóbeteg-szakellátás megszervezésére. Jómagam így születtem 1943-ban Munkácson. Az orosz front közeledte elől azonban menekülnünk kellett, szekérkaravánnal hagytuk el Kárpátalját és tértünk vissza Magyarországra.
– A történelem most megismétli önmagát, a Kárpátalján élő magyarok újra menekülni kényszerülnek. Van-e családi, baráti kötődése szülővárosához?
– Kétéves voltam, amikor eljöttünk Munkácsról. Családi és baráti kötődéseink nincsenek, de figyelem a háborús híreket. A kárpátaljai lakosság nagyon fél az esetleges fegyveres támadástól, ezért sokan döntenek úgy, hogy Magyarországon kérnek menedéket.
– Édesapja után a családban ön a második orvos, de nem az utolsó…
– Két lányom van, az egyik szintén kardiológus, és orvos férjével együtt Bécsben dolgoznak. Amellett, hogy küldetésem folytatása büszkeséggel tölt el, magam is köszönettel tartozom a családomnak, kiváltképp feleségemnek, aki nyugodt hátteret biztosított szakmai munkám kiteljesedéséhez.
– Az Egyesült Államokban is dolgozott. Milyen szemléletet hozott onnan?
– Egy évtizeddel az orvosi diploma megszerzése után már az Országos Kardiológiai Intézetben dolgoztam aspiránsként, amikor lehetőségem nyílt egy féléves tanulmányútra Chicagóba, az MTA ösztöndíjasaként. Az Illinois University and Medical School invazív kardiológiai tanszékén ismerkedtem meg a szívkatéterezéssel végzett szív-elektrofiziológiai vizsgálatokkal. Frissen szerzett tudásomat boldogan hoztam haza Magyarországra, ahol az Országos Kardiológiai Intézetben munkatársaimmal, dr. Borbola Józseffel és dr. Szatmáry Lászlóval be is vezettük az itthon még újnak számító diagnosztikai eljárást.
– Innen már egyenes út vezetett Balatonfüredre?
– Igen, a tudományos munkámra felfigyelt Böszörményi Ernő professzor, a füredi intézmény akkori főigazgatója, és főorvosi állást ajánlott nekem. A szívkatéteres klinikai szív-elektrofiziológiai műtőlaboratórium indításával megkezdődött a modern invazív kardiológiai ellátás korszaka a Balaton-parti városban. Ekképpen az intézmény egy jó hírű szanatóriumból aktív ellátást nyújtó szívkórházzá vált.
– Mi az eljárás lényege?
– A vénákon keresztül speciális elektródákat vezetünk a szívbe, ahol bizonyos méréseket, majd elektrostimulációt végzünk, hogy tisztázzuk a szívritmuszavarok természetét. A pontos diagnózis ismeretében megfelelő gyógyszeres vagy pacemakerkezelést, újabban rádiófrekvenciás ablációt is alkalmazunk. Egyidejűleg felkészültünk a végleges pacemakerbeültetésekre is, és az intenzív osztályt is modernizáltuk.
– Nagy meglepetést okoztak ezzel a kardiológusok az orvostársadalomnak?
– Emlékszem, amikor 1991-ben kórházunkban EKG-tanfolyamot szerveztünk a háziorvosoknak, és hivatalosan is bejelentettük a balatonfüredi pacemakerterápia indítását, az egyik családorvos kollégám hitetlenkedve kérdezte, hogy „de hát ki fog itt operálni”? A kérdést megoldottuk… Számos európai pacemakercentrumban tett tanulmányúton kiválóan elsajátítottuk a pacemakerbeültetés sebészi technikáját. Az utóbbi évtizedekben óriási fejlődés történt a pacemakerterápiában, és örömmel jelentem, hogy Balatonfüreden is a legmodernebb pacemakerekkel dolgozunk.
– Ezen a területen mi számít csúcstechnológiának?
– Ma már olyan modern eszközöket is ültetünk be, az automata belső defibrillátorokat, amelyek érzékelik a súlyos szívritmuszavar okozta kamrafibrillációt. Ilyenkor a beültetett automata pacemaker-defibrillátor leadja belülről az elektromos sokkot, ezzel megelőzve a hirtelen szívhalált.
– Hány pacemakert ültetett be pályafutása alatt?
– 1991-től 15 éven át műtöttem, közel ezer pacemakerimplantációt végeztem. Fiatal kollégáim jól megtanulták mellettem a beültetés sebészi technikáját, és jelenleg már ők végzik kiválóan a műtéteket.
– Az ezer beültetés ugyanennyi megmentett életet jelent?
– Igen. A lassú szívműködéssel járó ritmuszavarok hirtelen szívhalált is okozhatnak.
– Az említetteken túl kiemelne még egy-két olyan kulcsfontosságú eljárást, amelynek bevezetése hozzájárult ahhoz, hogy az intézmény modern hemodinamikai centrummá vált?
– 1999-ben indítottuk el a koronarográfiát, majd 2003-ban bevezettük az invazív koronáriaintervenciókat is. A művelet során a szív izomzatát és vérellátását biztosító koszorús ereket kontrasztanyaggal töltjük fel, hogy lássuk a szívinfarktus kockázatát rejtő szűkületek és elzáródások helyét. Az elzáródást katéteren keresztül felvezetett ballonpumpa segítségével kitágítjuk, majd sztentet ültetünk be, ami kivédi az újabb elzáródást. Jelenleg az akut szívizomelhalás, a szívinfarktus gyógyításának ez a „gold standard”, vagyis a legkorszerűbb „aranyterápiája”, természetesen a szükséges gyógyszeres kezelés mellett.
– Ekkor ön már több mint húsz éve dolgozott az intézményben, 1996-tól főigazgatóként…
– Igen, és minden erőmmel a füredi szívcentrum kiépítésére koncentráltam. Örülök, hogy a felsőbb szervek komoly anyagi támogatással is segítették terveink megvalósítását.
– Említene olyan statisztikai adatot, amely jól szemlélteti az eredményeiket?
– Sikernek tekintem, hogy Veszprém megyében húszról öt százalék alá csökkent a heveny szívinfarktussal kapcsolatos halálozás. Kórházunk napjainkban mint országos társgyógyintézet a rehabilitációs országos feladatok ellátása mellett Veszprém megye sürgősségi invazív kardiológiai központja lett.
– Mi a jelentősége a megyei sürgősségi ellátás megszervezésének, ami a Széchenyi-díj indoklásában is szerepel?
– A Veszprém megyei szívinfarktusos betegeket korábban Pécsre, Zalaegerszegre, illetve Budapestre szállítottuk, ami betegbiztonság szempontjából nem volt szerencsés. Ezért óriási a jelentősége, hogy a régiónkból ma már a mentő és a helikopter gyorsan hozzánk szállítja az akut szívinfarktust elszenvedett és a pacemakerbeültetésre szoruló betegeket is.
– Mi az oka annak, hogy Balatonfüred különösen alkalmas a szív- és érrendszeri betegek gyógyítására?
– Az Állami Szívkórház múltja több mint 300 évre tekint vissza. Kezdetben a helyi szénsavas források vizét fürösztésre és ivókúraként is hasznosították. A különleges mikroklímájú gyógyfürdőhely a reformkorban a politikai és irodalmi élet egyik központjává vált. Itt keresett gyógyulást Berzsenyi Dániel költő, Fáy András politikus és nemzetgazda, de XX. századi jelentős íróink közül például Krúdy Gyula, Ady Endre és Németh László is ide járt pihenni, gyógyulni, regenerálódni.
– Honnan származik a Balatonfüred a szívbetegek Mekkája mondás?
– Az 1920-as évekből, amikor Rabindranath Tagore Nobel-díjas indiai költő is intézetünkben lábadozott és gyógyult. Emlékét máig őrzi a róla elnevezett ikonikus Tagore sétány és szobor a part mentén húzódó ligetben.
– Van egy érdekes teóriája is, amely szerint nem véletlenül került fókuszba a húszas években Balatonfüred fejlesztése…
– Miután a trianoni szerződés Magyarország területének kétharmadát elcsatolta, leghíresebb felvidéki és erdélyi gyógyfürdőink is sajnos a határon túlra kerültek. Ekkor ült össze egy tudós társaság Budapesten, hogy számba vegye a megmaradt lehetőségeket a csonka Magyarországon. Voltaképp így került képbe az ismert fürdőhely Balatonfüred is, és ide szervezték a neves orvosgyűléseket, konferenciákat. Napjainkban ennek folytatásaként minden év májusában Füreden rendezzük meg a Magyar Kardiológusok Társaságának Tudományos Kongresszusát. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a szakminisztériummal, az Országos Kórházi Főigazgatósággal, társintézményként a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézettel, a Magyar Kórházszövetséggel, a helyi és országgyűlési képviselőkkel, a városvezetéssel, végül a rangos hazai és európai tudományos társaságokkal. Jómagam tíz éven keresztül az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) Rehabilitációs Munkacsoportjának vezetőségi tagjaként részt vettem számos szakmai ajánlás megfogalmazásában és publikálásában.
– A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudományos Művek Tárában több száz tudományos munkáját tartja számon, amelyekkel kapcsolatban közel ötezer hivatkozást jegyeztek fel a hazai és nemzetközi szakirodalomban. Mennyire fontos, hogy orvosaik folyamatosan publikáljanak?
– 1996–2022 között intézetünk orvosai számos hazai és nemzetközi kongresszuson és szimpóziumon több száz tudományos előadást tartottak. Kétszáznál is több publikációnk jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, ami tovább növelte az Állami Szívkórház tekintélyét.
– Hogyan mutat példát az egészségtudatosság terén a betegeknek?
– Egész életemben sportoltam. Egyetemistaként a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) örökös gólkirályaként emlegettek. Elég jól teniszezek, az évente megrendezett Országos Orvos Teniszbajnokságon párosban rendszerint dobogós vagyok.
– Ajánlja a mozgást a betegeknek is?
– A kardiológiai rehabilitáció sarokköve a mozgásterápia. Rehabilitációs osztályainkon a szívműtéten átesett, illetve infarktust elszenvedett páciensek a gyógyszeres kezelés és az orvosi ellátás mellett multidiszciplináris kardiológiai rehabilitációban részesülnek, ahol gyógytornászok, dietetikusok, pszichológusok, szociális munkások segítik a gyógyulásukat. A cél, hogy az így elsajátított szemléletváltáson keresztül megtanuljanak megküzdeni a problémáikkal, a stresszes élethelyzetekkel, a dohányzás és a helytelen táplálkozás ártalmas következményeivel. Tudományosan bizonyított tény, hogy ha a betegek betartják ezeket az ajánlásokat, növekednek az életkilátásaik és javul az életminőségük is. A kardiológiai rehabilitáció feltételrendszerének kidolgozásával és a kardiológiai rehabilitációs szakvizsga bevezetésével elértük, hogy önálló tudományágként is megjelenjen e szakma az orvoslásban.
– Ha jól értem, nem tanácsolja egy szívinfarktust elszenvedett betegnek, hogy magányos farkasként gyógyuljon?
– Egyik kedvenc mondásom, hogy együtt többre megyünk. Ez a kijelentés érvényes a kórház szakembereinek együttműködésére, de azokra a betegekre is, akiknek az életéért nap mint nap megküzdünk.
– Ha egy páciens gyógyulását azzal is segítené, hogy óhajára a betegágyánál is meglátogatja, Széchenyi-díjas orvosprofesszorként is teljesítené a kívánságát?
– Mindezt külön kérés nélkül is megteszem, immár 54 éve.