Évtizedeken át ömlött az orosz pénz az angol fociba, a brit kormány azonban csak a háború kitörése után elégelte meg az oligarchák működését. Roman Abramovics kiszáll a labdarúgásból, Szaúd-Arábia pedig a szemünk előtt vásárolja be magát a világ legértékesebb bajnokságába.
Szimbolikus meccset játszott egymással a Chelsea és a Newcastle United az angol labdarúgó-bajnokság 29. fordulójában március 13- án. Mintha a szezon tavaly nyári sorsolásakor a világpolitika rideg, cinikus szelleme gonosz tréfát űzött volna az algoritmussal, hogy az Oroszország elleni szankciók sportot érintő részének ellentmondásait egyetlen mérkőzésbe sűrítve mutathassa fel.
A londoni Chelsea tulajdonosa (volt) Roman Abramovics orosz oligarcha, aki előtte jelentette be, hogy végleg megválik a klubtól, miután a brit kormány őt is súlyos büntetésekkel sújtotta (és később az EU is befagyasztotta a vagyonát). – Vlagyimir Putyin rendszerének támogatóit felelősségre kell vonni – indokolta a döntést Nadine Dorris kulturális és sportminiszter. Az orosz elnökkel régóta jó viszonyt ápoló Abramovics közel húsz éve vette meg az együttest, és két évtized alatt fontmilliárdokat ölt a Chelsea-be, és így az angol fociba. Ugyanezt teszik majd várhatóan a Newcastle újdonsült tulajdonosai is: a nagy múltú klubot a szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) vásárolta meg tavaly októberben. A becslések szerint 430 milliárd dollár fölött rendelkező PIF európai sztárcsapatot építene a „Szarkák” becenevű együttesből, a szurkolók az adásvétel hírére örömükben burnuszba öltözve tomboltak városszerte.
– Az angol futball történetének legsötétebb napján szégyentelen drukkerek dorbézoltak a véres pénzben – írta visszafogottsággal nem vádolható cikkében Ian Herbert a Daily Mail brit bulvárlapban. A publicista szerint a Newcastle szurkolói a „háborús bűnös Abramovicsról” szóló dalokkal heccelték az ellenfél szimpatizánsait, akik a „Roman Empire” (szójáték az orosz oligarcha keresztnevéből, ami így a Római Birodalmat jelenti angolul) molinóval válaszoltak a támadásra. Herbert szerint az ukrán zászló sem az ártatlanul meggyilkolt áldozatokra emlékezve, hanem a hecc kedvéért került elő a lelátón – mindezt egy olyan csapat szurkolói részéről, akik a hozzájuk érkező szaúdi milliárdokat ünnepelve elfeledkeznek arról, hogy egy nappal a meccs előtt 81 embert végeztek ki Szaúd-Arábiában. – Nem számít nekik a harkivi vagy a rijádi borzalom – vonta le a végkövetkeztetést a szerző.
Hiába a bombasztikus mondatok, a bulvárlap valós problémára világít rá. Jóval szofisztikáltabban, de az angol labdarúgás tulajdonosi körét érintő kényes kérdéseket tette fel a The Guardian is. Mint írják, Abramovics „korrupt tevékenységéről” már 2019-ben jelentést készítettek a brit hatóságok, ám a dokumentum hiába tárta fel az oligarcha kapcsolatát az orosz felső vezetéssel, és mutatta be, hogyan működött a politikai védelemért fizetett „támogatások” rendszere, akkor még szó sem volt szankciókról. Ez pedig a cikk szerzője szerint lehetővé tette, hogy Abramovics kihasználja a liga csillogását, és a csapat sikereivel legitimálja működését. A milliárdos cégei egyebek mellett acélt szállítottak az orosz hadseregnek, így Abramovics tevékenyen hozzájárult az Ukrajna elleni háborúhoz: az inkriminált üzlet azonban nem most köttetett, az oligarcha évtizedeken át finanszírozta egyszerre Putyin rendszerét és a Chelsea-t.
És szolgálataiért cserébe hazájában komoly előnyökhöz juttatták. A BBC oknyomozásából kiderült, hogy Abramovics egyebek mellett kenőpénzek segítségével szerezte meg mélyen áron alul a Szibnyeft olajvállalatot. Az ügyben nyomozás is indult, a vizsgálódó államügyész azonban váratlanul szexbotrányba keveredett, és távozni kényszerült posztjáról. Az oligarcha később a már bevált módszerek segítségével tette rá a kezét a Szlavnyeft olajcégre is, bár ez esetben emberrablás is színesítette a palettát.
Nem véletlenül tárják fel gyors egymásutánban a médiumok Abramovics sötét múltját, hiszen az angol labdarúgásba invesztált, súlyos bűntettek elkövetésével szerzett vagyon elfogadásával a brit kormány hitelesítette az orosz milliárdost, aki így két évtizeden keresztül a sport előkelő mecénásaként jelenhetett meg. Vagyis nemcsak Oroszországban, hanem Angliában is megkapta a szükséges védelmet a pénzéért cserébe.
Nehéz a kegyetlenség terén összemérni az autoriter rendszereket, az általuk biztosított pénz kritikátlan ünneplése mégis közelíti egymáshoz az orosz és a szaúdi milliárdosokat. – Terrorizmus, gyilkosság, az emberi jogok lábbal tiprása? Mindegyik kipipálva – ezzel a felirattal üzentek a Crystal Palace angol labdarúgóklub drukkerei a Newcastle szurkolóinak a két csapat tavaly októberi összecsapásán, jelezve, miként látják a rivális egyesület új tulajdonosi körét. A Newcastle-t megvásárló PIF igazgatója Jászír al-Rumajján üzletember, az alap mögött azonban feltehetően Mohamed bin Szalmán koronaherceg áll, aki idős apja, Szalmán bin Abdul-Aziz király helyett az ország valódi irányítója. A trónörökös kíméletlen módszereiről több emberi jogvédő szervezet is beszámolt már az elmúlt években, kiemelve a nők helyzetét, a halálbüntetéseket, a homoszexuálisok és a kritikus értelmiség üldözését, illetve a szaúdiak a jemeni polgárháborúban játszott szerepét. Mohamed bin Szalmán neve összeforrt Dzsamál Hasogdzsi, a monarchiát hosszú idő át keményen bíráló szaúdi újságíró meggyilkolásával is. Az 59 éves férfit 2018. október 2-án Isztambulban, a szaúdi nagykövetségen csalták tőrbe és mészárolták le kegyetlenül, a gyanú szerint a koronaherceg utasítására.
– Meggyilkolása óta azért küzdök, hogy igazságot szolgáltassak Dzsamálnak. De úgy tűnik, a Newcastle szurkolóit egyáltalán nem érdekli, mi történt vele, ők csak a klub anyagi háttere miatt aggódnak – mondta a BBC-nek tavaly ősszel Hatice Cengiz, a meggyilkolt újságíró menyasszonya. – Szeretném őket emlékeztetni rá, hogy vannak sokkal fontosabb értékek az életben, mint a pénz.
A diktatúrák előszeretettel vásárolják be magukat a sportba. Oroszország 2014-ben téli olimpiát rendezett Szocsiban, és még abban az évben elindult a Formula–1 orosz nagydíja, ugyancsak a Fekete-tenger partján fekvő üdülővárosban. Putyin 2018-ban labdarúgó-világbajnokságot fogadhatott, a Gazprom állami energiavállalat a háború kezdetéig az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) egyik legfontosabb szponzoraként működött, az orosz oligarchák pedig több tucat európai sportklubot működtettek szerte a kontinensen. Szaúd-Arábia tavaly decemberben adott otthont első alkalommal Formula–1-es futamnak, több száz millió dollár értékben költöttek már szponzori szerződéseket spanyol labdarúgóklubokkal és a nemzeti szövetséggel, a legfrissebb hírek szerint pedig szaúdi befektetők érdeklődést mutatnak a Chelsea iránt is.
Ha Abramovicstól Szaúd-Arábiába kerülne a sztárcsapat tulajdonjoga, az még emlékezetesebbé tenné a cikk elején idézett március 13-ai meccset. Ami a kétes eredetű vagyonok kontinuitásának lehetősége nélkül meglehetősen unalmasnak tűnhetett: a londoniak 1–0-ra nyertek a német Kai Havertz utolsó előtti percben szerzett góljával.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/12. számában jelent meg március 18-án.