„Ha ünnep, legyen szép! – szólt a Tanító, az Éjjeliőr meg a Pék, s így hárman – lévén jó cimborák – fűrészt, vésőt fogtak meg ecsetet, nagyapáktól tanultak verseket, régi szép éneket: Örvendjetek! Az égből pottyant bubácska, már tinéktek megszületett Jézuska!” – hirdeti a betlehemi születéstörténetet a veszprémi Kabóca Bábszínház 2018-ban bemutatott karácsonyi pásztorjátéka, a Regö, rejtem. És bár az előadás négy évvel ezelőtti, az örömhír, benne pedig Várszegi Kata bábjai örök érvényűek. Így gondolta ezt az országos szinten is elismert képző- és iparművészeti kiállítássorozat, a Veszprémi Tavaszi Tárlat szakmai zsűrije is, amikor idén először egy iparművész bábinstallációjának ítélte a nagydíjat. Persze adódik a kérdés: mit keresnek a négy évvel ezelőtti előadás bábjai egy 2022-es kiállításon?
– Közel áll a hozzám a keleti filozófia, munkáimban elsődleges szempont a természetesség, természetközeliség, ehhez kapcsolódóan pedig az újrahasznosítás, amit a színházművészetbe is megpróbálok beemelni. Így a Regö, rejtemben felhasznált díszlet és a bábok, kellékek anyagai is többnyire újrahasznosítottak, van köztük uszadék fa, sőt régi teknő is. A veszprémi Kabóca bábszínház 2020-ban felújított Regö, rejtem előadásából kiemelt bábok, amelyeket a kiállításon láthatott a közönség, eredeti környezetükből átemelve, újrahasznosuló szereplőként – konceptuális jelleggel, önálló filozófiát hordozva – születnek újjá és jelennek meg a 2022-es tárlat bábinstallációjában – adja meg a magyarázatot a fenti kérdésre Várszegi Kata.
A nagydíjat ennek ellenére nem kizárólag ezeknek a báboknak tulajdonítja, sokkal inkább az évek óta tartó aktív művészi jelenlétének. Veszprémi példaként említi a 25. Kabóciádé Családi Fesztivál papírjelmezeit, amelyek újszerű, különleges látványt kölcsönöztek a fesztiválnak.
Várszegi Kata munkáival nem csak Veszprémben találkozhatunk évek óta, de a határon túl is. A Regö, rejtem és vele a bábok például az Egyesült Államokba, a San Fernando-völgyi Református Egyházba is eljutottak, de általa tervezett jelmezben lépett fel két évvel ezelőtt a Veszprém és a Bakony-Balaton régió csapata is az évtizedes múltra visszatekintő fiumei karneválon. Természetesen az újrahasznosítás itt is fontos szempont volt, mint, ahogyan azokban az úgynevezett hand-tufting technikával készített szőnyegekben is, melyekkel egyedüli magyar tervezőként képviselte Magyarországot a müncheni Internationale Handwerksmessén.
– 2005-ben végeztem a Mome textiltervező szakán, és a diplomamunkám egy olyan hand-tufting technikával készült szőnyeg volt, amelybe kézzel készített, a természet közelségét érzékeltető applikációk kerültek. Olyan szálkeverésekkel dolgoztam, amelyekre ha rálép az ember, különböző érzeteket váltanak ki belőle: hol úgy érzi magát, mintha száraz füvön lépdelne, hol pedig mintha kavicsokon járna. Az ezekből elkészült mintadarabok jutottak el aztán Münchenbe arra a vásárra, ahol minden év tavaszán találkozik a kézműves világ színe-java – mesél Várszegi Kata arról a nemzetközi sikerű alkotásáról, amelyből végül szabadalom lett.
Majd egy Madridban töltött féléves ösztöndíj tapasztalatait felhasználva 2010-ben jött az ötlet, miként lehetne használhatóvá, testközelivé tenni azt viszonylag rideg anyagot, amelyekből az esetenként több száz négyzetméteres kiállítási molinókat gyártják. Merthogy amint a kiállítás véget ér, ezeket a többéves élettartamú PVC-ponyvákat általában félreteszik, a raktárak mélyére kerülnek, hiszen önmagukban nem hasznosíthatók újra. Ráadásul szeméttelepre sem vihetők, mivel égésük során sósav keletkezik, amely akár tönkre is teheti az égetőt. Várszegi Kata azonban felismerte, hogy egy alapos vegytisztítás és hőkezelés után ezekből a műanyag molinókból kiváló minőségű és nagy teherbírású roll bageket, azaz feltekerhető táskákat lehet készíteni.
A veszprémi Csikász Galéria Rebags kollekcióját kezdetben idegenkedve fogadták, ám mivel sosincs belőlük két egyforma, nemcsak a vásárló kap valami egyedi öltözékkiegészítőt, de az alkotó számára is minden darab új és izgalmas kihívás. Mint ahogyan teljesen esetleges az is, hogy milyen ékszerré válhat a PET-palack egy-egy szelete az újrahasznosítás során. A Veszprém-Balaton 2023 EKF és a Művészetek Háza Veszprém együttműködésével létrehozott RePETa ékszerkészítő műhelyeken ugyanis a PET-palacké a főszerep, amelyből a foglalkozás végére formabontó és játékos ékszereket készíthetnek a résztvevők, miközben bővebben megismerkedhettek a kortárs ékszer fogalmával, a PET-anyaghasználat és a formaalakítás lehetőségeivel is.
Várszegi Kata jelenleg textiles munkáin dolgozik és készül arra a 2023-as önálló kiállítására, amelynek fókuszában a tervek szerint a textil és a szövés áll majd. Aki addig is találkozni szeretne vele és munkáival, megteheti a balatonalmádi Kerényi Imre Kult-Magtárban május 5-én nyíló nagyszabású Balaton Szalon kiállításon.