A szélenergia, különösen a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetben, nemzetstratégiai jelentőségű ügy, Magyarország mégis szinte teljesen lemondott róla – fogalmazott a Magyar Hangnak Munkácsy Béla, az ELTE Természettudományi Karának adjunktusa, aki szerint az atomenergia nehezen biztosíthatja hazánk függetlenségét, hiszen Oroszországtól vásároljuk a nukleáris üzemanyagot.

Az orosz agresszió hatására felértékelődött a megújuló energiaforrások szerepe, Magyarország azonban továbbra sem használja ki a rendelkezésre álló összes lehetőséget, hiszen a szélenergiát szinte teljes mértékben mellőzi. – Amíg a kormány nem kezdte el intenzíven támogatni a napelemes beruházásokat, addig gondolhattuk azt, hogy a paksi atomerőmű minden konkurenciáját igyekeznek lesöpörni az asztalról, a napenergia váratlan felkarolását látva azonban teljes a tanácstalanság: mi a baj a szélenergiával? Mivel szakmai érvek a mai napig nem hangoztak el, kénytelen vagyok elhinni azokat a minisztériumi folyosói pletykákat, hogy a kormányfő személyes ellenszenve pecsételte meg a szélturbinák sorsát.

Nem vagyunk egyedül ugyanakkor ezzel a mentalitással. – A kontinens politikai megosztottságát jelképező Vasfüggöny a szélenergia terén újra leereszkedett. Egyedül az egykori NDK került át Nyugatra, de egyébként világosan kirajzolódik a határvonal: a mi térségünk nagyjából 20-30 éves lemaradást hozott össze.

A magyar kormány azt vállalta, hogy „2030-ra az ország energiafelhasználásnak a 90 százaléka kibocsátásmentes lehet”, ezt a napenergia mellett nukleáris energiával igyekeznek elérni, utóbbi azonban Munkácsy Béla szerint nem segít a kiszolgáltatottság mérséklésében. – A Nemzeti Energia- és Klímatervben leírják, hogy az atomenergia a nemzeti szuverenitás záloga. De hogyan biztosítaná ez a függetlenségünket, amikor Oroszországtól vásároljuk a nukleáris üzemanyagot? Tragikus.

 

Az általános, ám ma már idejétmúlt elképzelés szerint a megújuló energiaforrások kiszámíthatatlansága miatt – a teljesítmény függ az időjárástól, a napszaktól és az évszaktól – mindenképpen szükség van földgázra vagy atomenergiára, hogy azok segítségével stabilizálják a rendszert. – Elgondolkodtató, hogy Magyarországon a villamosenergia-hálózat megbízhatósági adatai sokkal rosszabbak, mint például Dániában, amely elsősorban időjárásfüggő megújulókra alapozza az energiaellátást: a szélturbinák a megtermelt villamos energia több mint felét adják. A képlet persze ennél lényegesen bonyolultabb, de a fenti összehasonlítás jelzi, hogy nem szükségszerűen omlik össze a rendszer azokon a helyeken, ahol a megújulók biztosítják az áramellátást.

– Dánia kapcsán gyakran elhangzik, hogy könnyű nekik a megújulókra támaszkodni, hiszen ha megszorulnak, importálhatnak villamos energiát Norvégiából vagy Svédországból, ahol magas hegyek és gyors folyók biztosítják a megfelelő áramtermelést. De ezt mi is meg tudnánk tenni, hiszen senki sem akadályozná meg, hogy a skandináv országokhoz hasonló adottságokkal bíró Ausztriával, Szlovéniával vagy Romániával kölcsönösen hasznos kereskedelmi kapcsolatot alakítsunk ki. A magyar rögvalóság szintjén azonban az ember lépten-nyomon azzal szembesül, hogy a legtöbben a megoldások helyett a folyamatos kifogáskeresésbe fektetik az energiát – fejti ki a szakember.

– Egy Budapesttől nem túl távoli településen élek, a szomszédunkban álló tésztagyár tonnaszámra termeli a baromfi trágyát, amit aztán elterít a környékbeli földeken. Ausztriában, a magyar határhoz közel, áll egy ugyanilyen tésztagyár, az egyetlen különbség, hogy az ott keletkező trágyát egy biogázüzemben hasznosítják, megtermelve az üzem működéséhez szükséges energiát. Így nem kell izgulniuk egy vezeték végén lógva, hogy vajon mikor zárják el a gázcsapot. Ez az éles kontraszt nem csak a magyarországi cég vezetésének rövidlátását hangsúlyozza, de a szabályozási környezet hiányosságait is. Gazdasági eszközökkel kellene rábírni a hazai vállalkozásokat a lehető leghatékonyabb működésre. Az erőforrások itt vannak helyben, és mégsem használjuk azokat, a kormány inkább teljes kiszolgáltatottságba hajtja az országot az import energiahordozókkal.

Munkácsy Béla rámutat, hogy nem elég megtalálni a részmegoldásokat, rendszerben kell gondolkodni, észrevéve azokat a szinergiákat, amelyek például a közlekedés, a villamos energia és a hőenergia között felfedezhetők. A korábban említett tészta gyári trágya és a (nem létező) biogázüzem példája egyértelműen megmutatja, milyen fontos lenne kihasználni az együttműködésben rejlő lehetőségeket.

Kulcsfontosságú az energiahatékonyság javítása is, hiszen már az épületek megfelelő szigetelésével is látványos eredményeket érhetünk el, akár a tizedére csökkentve egy ház energiaigényét. – Sajnos a lakásvásárlás során kevesen tudják, hogy energiahatékonysági szempontból mire kellene figyelniük. Ez már most is jelentős mértékű pazarlást eredményez, mert az ingatlanok többségének nagyon magas a rezsiköltsége, és a közeljövőben drasztikusan emelkednek majd tovább a kiadások, hiszen a befagyasztott energiaárak nem tarthatók sokáig. A fosszilis energiaforrásokból egyre kevesebb áll rendelkezésünkre, a népesség ugyanakkor globálisan folyamatosan növekszik, ez pedig azt vetíti előre, hogy az árak előbb-utóbb el fognak szabadulni.

 

– 2011-ben lemodelleztük, hogy miként állhatna át az ország a következő évtizedekben száz százalékban a megújulókra, és arra jutottunk, hogy a lehetőségek tárháza szinte végtelen, vagyis kizárólag a politikai akaraton múlik a dolog. Nem lehet mindenhová szélturbinát építeni természetesen: ha a 2016 előtti szabályozást vesszük alapul – amikor még volt elvi lehetősége a szélerőművek telepítésének –, azt látjuk, hogy az ország területének 92 százalékról zárták ki a turbinákat. Ez nemzetközi összevetésben ugyanakkor egyáltalán nem rossz arány. A maradék 8 százalék elméletileg 60-70 ezer megawatt teljesítményt biztosítana, ami hatalmas lehetőség, pláne ha a jelenlegi 300 megawattal hasonlítjuk öszsze. A napenergia pedig még egy nagyságrenddel jelentősebb, hiszen csak a mezőgazdasági termeléssel szimbiózisban – tehát nem a termőterület rovására – működtethető agronapelemes rendszerek akár ötszázezer megawatt teljesítményre is képes lenne.

Több tudományterület képviselőinek összefogásában kellene megtervezni a XXI. századi energiarendszert. Például a szélenergia optimalizálásához a korábbiaknál lényegesen komplexebb vizsgálatokra lenne szükség. A szélturbinák legmegfelelőbb helyét ornitológusok, energetikus mérnökök, geográfusok és térinformatikusok együttműködve kellene kijelöljék. – Ha bevonjuk a megfelelő szakembereket, akkor elkerülhetők azok a konfliktusok, amelyekre sajnos több példát is találhatunk szerte a világban. Mindez persze csak vízió, hiszen jelen pillanatban tilos szélerőművet telepíteni, de remélhetőleg nem marad mindig így – jelzi Munkácsy.

– Egy felelős kormányfő a háború kirobbanásakor elismerte volna a tévedését, és most, hogy megvilágosodott, újra engedélyezné a szélturbinák telepítését. A szélenergia, különösen a jelenlegi kiszolgáltatott helyzetben, nemzetstratégiai jelentőségű ügy. Nem is értem, hogy egy magát nemzetinek valló kormány vezetője hogy juthatott olyan következtetésre, hogy a megújulók közül a szélenergiát figyelmen kívül hagyjuk, és a napelemeken kívül a többi technológiát is elhanyagoljuk. Mindez megszilárdítja az energiafüggőséget, és az oroszokhoz köti az országot ahelyett, hogy a valódi szuverenitást erősítené. Ez lenne a nemzetstratégia? Egyelőre nem úgy néz ki, hogy a következő négy év valódi áttörést hoz a megújulók terén. Nagyobb esélyt látok rá, hogy bebetonozzuk a szemlélet- és tudásbeli több évtizedes lemaradásunkat. A helyzet nem túl biztató – fejti ki a szakember.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.