– Sokéves tapasztalat, hogy a nőnaphoz közeledve, egyébként nagyon helyesen, fokozódik a figyelem a nők társadalmi szerepe, annak alakulása iránt. A következő néhány hétben ezért mi is ilyen elemzéseket végzünk majd. Most azt tekintjük át, hogyan alakult külön-külön az aktív korú férfiak és a nők foglalkoztatása, összehasonlítva az uniós átlaggal. Először egy módszertani kérdés: ki tekintendő foglalkoztatottnak?

– Ez a grafikon az ENSZ munkaügyi szervezete által javasolt, az unióban pedig kötelező módszertan szerint készült felmérés adatsora. Azt vizsgálják, hogy az egyén a megelőző négy hétben dolgozott-e akár egy órán át is. Természetesen a szabadságon lévő is foglalkoztatottnak számít. Tavaly januárban két módszertani változást vezettek be, egyik szerint a gyed, illetve gyes mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás folyósítása előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. Vagyis akik gyermekgondozási ellátást kapnak, ezért a munkájuktól tartósan távol vannak. Az itt közölt adatsor az új módszertan szerint visszamenőleg korrigált számokat tartalmaz. Másik változás, hogy korábban egyes tagállamokban foglalkoztatottnak tekintették azokat a nőket, akik otthon a kertben dolgoznak, az új szabályok szerint viszont már csak azokat számítják ide, akik a terményeikből el is adnak. Emiatt például Romániában, Ausztriában csökkent a női foglalkoztatottak részaránya. Nálunk ez utóbbi változás érdemben nem módosított az eredményen.

– 2009-nél indul a számsorunk, a baloldali koalíció utolsó teljes évében. Tudjuk korábbi elemzésekből, hogy a foglalkoztatás hosszabb távú, 2002-től tartó csökkenés után jutott erre a szintre, mélyen az uniós átlag alá. Tovább követve az adatsort az látható, hogy a nők foglalkoztatásának csökkenése megállt, a férfiaké folytatódott. Miért ez az eltérés?

– Ebben az időszakban, a 2008-as válság után nem születtek meg időben a munkahelyvédelmi intézkedések, a versenyszférában több munkahely szűnt meg, mint a közszférában. Termelőüzemek költöztek még keletebbre, az építőipar alig működött, sok üzem visszafogta a termelését, kisebb létszámra állt át. A nők a közszférában, oktatásban, egészségügyben, közigazgatásban mindig nagyobb arányban dolgoznak, itt kevésbé voltak durva elbocsátások.

 

– Az adatsorunk a jobboldali kormány tizenegy évében folyamatos, közel egyenletes javulást mutat.

– Így van. Először kisebb arányú az emelkedés, hiszen be kellett indítani a nagyon rossz állapotban lévő gazdaságot. De 2012-től felgyorsult a folyamat. Egy évre rá, 2013 tavaszán már elmondhattuk, hogy húszéves csúcson a női foglalkoztatás, ekkor sikerült elérni, 2014-ben meghaladni az uniós átlagot.

– Az adatsor szerint 2013-tól mindkét nem esetén látványos növekedés kezdődött.

– 2012-ben a nők foglalkoztatási aránya nőtt gyorsabban, ezután a férfiaké is meglendült. Az utóbbi 2015-ben haladta meg először az uniós átlagot, amelynél azóta is gyorsabban nő.

– A számsorunk azt mutatja, hogy a nők foglalkoztatási rátája folyamatosan alacsonyabb a férfiakénál. Ez az egész unióra jellemző?

– Általában igen, de például Finnországban, Észtországban, Litvániában 45 éves kor felett több nő dolgozik, mint férfi. A férfiak nyugdíjkorhatár előtti egészségi állapota sokkal rosszabb, elsősorban az alkoholfogyasztás és a dohányzás miatt. Nálunk általában kisebb a két nem foglalkoztatási rátájának eltérése, mint az uniós átlag. Annak ellenére, hogy a feministáknak ez a kedvenc mutatója, én elhibázottnak tartom az eltérést vizsgálni, mert például nálunk a legkisebb különbség 2010-ben volt, amikor mind a nők, mind a férfiak foglalkoztatása a legrosszabb volt. A magasabb arányú női foglalkoztatás egyértelműen a volt szocialista, valamint az északi országokra jellemző, és Hollandiára. Az utóbbiakban nagyon nagy a részfoglalkoztatottak aránya, ott a nők háromnegyede dolgozik heti 36 óránál kevesebbet. A volt szocialista országokban nagyrészt teljes munkaidőben dolgozunk.

– Ha tehát a ledolgozott munkaórákat számolnánk, más arányok jönnének ki?

– Ami a nemzetközi összehasonlítást illeti, egészen biztosan.

– Meddig növelhető a foglalkoztatás?

– Nagyon mélyről indultunk, most már meghaladjuk az uniós átlagot. Olyan dinamikusan növekedett a hazai foglalkoztatás 2021-ben is, hogy a harmadik negyedévben az uniós országok rangsorában a hatodik helyre jöttünk fel. A munkanélküliség 2021 végére 3,7 százalék volt, a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája csaknem 80 százalék, amit régen álomhatárnak gondoltunk. Azért van néhány ország, amelyik meghaladja ezt a 80 százalékot, és úgy gondolom, hogy mi is képesek lehetünk erre.