Így megy ez a Felvidéken: százával veszik el a magyaroktól a földeket és az erdőket egy régi törvényre hivatkozva; a politika közeli szlovák ügyvéd degeszre keresi magát; amikor pedig a sajtó elkezd foglalkozni az üggyel, a helyi magyar politikusok is észbe kapnak és sajtótájékoztatót tartanak.
Lapunk és a pozsonyi Új Szó szerkesztősége közösen pályázott és nyert egy nemzetközi újságíró-szövetség által finanszírozott programban, és a közösen feldolgozandó témának azt találtuk ki, hogy megnézzük: hogyan hatnak ma is a Beneš-dekrétumok. Hamar kiderült, hogy nagyon: százával kobozzák el ma is a földeket és az erdőket a magyar leszármazottaktól a hírhedt törvényekre hivatkozva, miközben Szlovákia váltig azt állítja, a beneši örökség már rég lezárt ügy, a múlt része. Több cikk született a témában lapunk hasábjain és a pozsonyi magyar napilapban is, és ezt már nem hagyhatták szó nélkül a politikusok.
A programban részt vevő pozsonyi újságíró, Bugár Anna és kollégája, Czímer Gábor bekopogtatott a Szlovák Földalap (SPF) vezetőjéhez is, interjút kérve tőle. Az SPF ugyanis az állami erdőalappal együtt a Beneš-dekrétumokra hivatkozva több száz hektárnyi területet vett állami tulajdonba az elmúlt években, megkárosítva ezáltal a tulajdonosokat, hiszen azok nem kaptak az elkonfiskált ingatlanjukért semmit. Az ügy az akkor még csak épülő pozsonyi körgyűrű, vagyis a D4-es autópálya nyomvonalán lévő értékes földterületek miatt kapott szélesebb nyilvánosságot, amikor a Nemzeti Autópálya-társaság (NDS) leállította a kérdéses telkek felvásárlását. Azzal érveltek, hogy a területek már évtizedek óta az állam tulajdonába tartoznak, hiszen a dekrétumok alapján elvették azokat, csupán „adminisztrációs hibából” nem írták át az állam nevére, és ezt a hibát most korrigálták. Emiatt az NDS megtagadta a fizetést, így az állam lényegében a Beneš-dekrétumokra hivatkozva hetvenöt évvel később, 2020 táján végezte és végzi be a második világháború utáni évek földelkobzásait, amelyeket akkor a magyarok és a németek kollektív bűnössége alapján indítottak el. Egy uniós tagországban, Szlovákiában.
A pozsonyi kollégák kiderítették: a földalap illetékesei 2019 óta összesen 600 olyan javaslatot nyújtottak be, melyben konfiskációs határozatokra, illetve deportálási listára hivatkozva követelik az érintett ingatlanok tulajdonjogát. Csak 2020-ban 338 parcella és 132 hektárnyi terület tulajdonviszonya változott meg az állam javára. Dénesd, Éberhard, Dunahidas, Dénesdtorcsmisérd, Dunasápújfalu, az egykori Misérd, Csölle, Pozsony Főrév/Ružinov városrésze, Pozsony Vereknye városrésze és Fél község településeken végezték be az elkobzást, 2019 és 2020 között pedig további 651 parcella és 260 hektár került az alaphoz. Tavaly, vagyis 2021-ben számos település kataszterében „javították ki” a visszaszolgáltatási eljárásban elkövetett hibákat, ennek köszönhetően 340 hektárnyi területtel lett gazdagabb a Szlovák Földalap. Hatalmas vagyon, s bár az alap munkatársa hangsúlyozta, hogy országos szintű problémáról van szó, első körben valamiért mégis a dél-szlovákiai magyarlakta településeken javasolták az elkobzott földek állami tulajdonba sorolását. Konkrétan a Pozsonypüspöki, Fél, Gútor, Dunahidas, Misérd, Csölle, Csallóközcsütörtök, Tejfalu, Nagypaka és Kispaka körzetébe eső területek jogviszonyának átvilágítását kezdeményezték. 2020-ban összesen 175 tulajdonlapban történt változás, a legnagyobb mértékben Pozsonypüspöki kataszterében, ahol 89 hektárnyi terület tulajdonjogát szerezte meg a földalap. Közigazgatási eljárás keretében, az érintettek tudta nélkül.
Hogy ez mennyire volt állami prioritás, jól jelzi, hogy Gabriela Bartosová, az intézmény korábbi vezetője 2020-ban kétszer is az igazságügyi minisztériumhoz fordult az örökösödési folyamatokkal kapcsolatban. Egyszer áprilisban, majd pedig válasz hiányában az év végén, arra kérve a tárcavezetőt, felügyeljék a jegyzők munkáját, akik a hagyatéki tárgyalás során az 1945 és 1948 között elkobzott területeket az örökség részeként kezelik. Az SPF érvelése szerint ezeket a földeket a második világháború után már elvették az örökösök felmenőitől, így azok az államéi. Magyarán akinek meghalt valakije, az örökösödési eljárás folyamán szembesült azzal, hogy az örökölt tulajdonának hitt terület nem az övé, a jegyző nem írja át az ő nevére, hanem elveszi az állam. Szerencsére nem minden jegyző járt el így, többen elutasították a földalap által javasolt intézkedést.
Az SPF jelenlegi vezérigazgatóját, Ján Maroszt az OĽaNO kormánypárt jelölte az alap élére, ő korábban a mozgalom parlamenti képviselője is volt. Friss ember, nem az ő bűne, ami történt, és dicséretes, hogy vállalta a szembesítést az újságírókkal. Arról is beszélt, a földalap ügybuzgósága talán annak is köszönhető, hogy elődje a Szlovák Nemzeti Párt jelöltje volt. A vezérigazgató azt is elárulta, hogy jelenleg nyolc per zajlik a konfiskálások miatt, ebből kettőt első fokon már elvesztettek, vagyis a törvényszék az egykori tulajdonosok örököseinek adott igazat. Az igazgató szerint az egyik legfontosabb feladatuk azt megakadályozni, hogy az építendő autópályák nyomvonalán telekspekulációk induljanak el.
Kis történelmi háttér: a második világháború utáni években összesen 73 304 konfiskációs végzést adtak ki német és magyar vagyonok ellen. Ezek nagy része lezárult, viszont jelentős számú esetben a folyamat valamiért nem tudott végbemenni – jellemzően nem találták meg a tulajdonost, így a végzést nem tudták kézbesíteni. Ezek esetében igyekeznek ma, sok évtizeddel a vitatott dekrétumok után befejezni a folyamatot. Marosz ugyanakkor megígérte a kollégáknak: újraszervezi az alap jogi osztályát, hogy az ne indítson ilyen megkérdőjelezhető megalapozottságú pereket. Azt is elmondta, hogy felbontották a megbízási szerződést azzal a Michal Miškovič ügyvéddel, aki a pozsonypüspöki és vereknyei örökösök elleni perben az alapot képviselte. Egyben szorgalmazni fogja, hogy az érintett intézmények, illetve a nemzetiségek képviselői és a jogi szakértők között diskurzus induljon a konfiskációk témájában.
– Én személyesen bocsánatot kérnék a magyaroktól és németektől – tette hozzá, de a dekrétumok kérdésének megnyitását a Pandora szelencéjének kinyitásához hasonlította, így nem javasolja.
Álljunk meg pár szóra a szlovák ügyvédnél, akit sokan OĽaNO-közelinek tartanak! Nem véletlenül: a 2020-as kormányváltás után először Eduard Heger (OĽaNO) akkori pénzügyminiszter tanácsadója lett. Később az ügyvédi irodája több keretszerződést írt alá az állammal, így a környezetvédelmi minisztériummal, a földalappal, de az állami lottótársasággal, vagyis a Tipossal is. A keretszerződések összesen több mint 820 ezer euróról szólnak. Nagy összegű megrendeléseket kapott Zsolna megye, Nagyszombat megye és Kassa megye önkormányzatától is, mindhárom kerület élén az OĽaNO jelöltje, vagy az OĽaNO által is támogatott személy áll.
Michal Miškovič ellen korábban büntetőeljárás is folyt, ennek ellenére tavaly és tavalyelőtt összesen 703 ezer eurónyi összeget számlázott ki a földalapnak. A perek során olyan deportációs névsorok bemutatásával is próbálták alátámasztani az egykori elkobzások mai befejezését, amelyeken az érintett földtulajdonosok nevével megegyező név szerepel, de más, a személyek beazonosítására alkalmas adatot nem tartalmaznak. Az egykori földtulajdonosok védőügyvédei szerint Miškovičék ezzel obstruálják a tárgyalásokat és szándékosan húzzák az időt.
Miután az újságírók a munka nehezét elvégezték, elérkezettnek látták az időt a három felvidéki magyar párt összeolvadásából keletkezett Szövetség politikusai is annak, hogy megszólaljanak. Hétfőn Pozsonyban sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy az állam ma is megfosztja az embereket jogos tulajdonuktól, és ennek megakadályozása érdekében törvénytervezetet dolgoztak ki. Találkozót kezdeményeznek az igazságügyi miniszterrel, valamint a Szlovák Földalap (SPF) vezérigazgatójával, hogy megvitassák az elkobzások leállításának lehetőségeit.
Az Új Szó-s kollégák megkeresték a szlovák kormányt, mit szólnak a magyar párt felvetéséhez. Tömör választ kaptak: „A jelenlegi kormány is történelmi eseménynek tekinti a Beneš-dekrétumokat, és semmilyen szinten nem szándékozik megnyitni a kérdést.”
Ez a cikk az Új Szó és a Magyar Hang együttműködésével, az International Press Institute és a MIDAS által támogatott NewsSpectrum ösztöndíjprogram támogatásával készült.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/8. számában jelent meg február 18-án.