Sylvia Plath életének utolsó időszak
Más fényben látni
A tragikus sorsú amerikai költő, Sylvia Plath életének utolsó időszakát gondolja újra az Eufória című regény, amelynek svéd szerzője, Elin Cullhed számos hasonlóságot fedezett fel Plath és a saját élete között.
Matalin Dóra
„Ebben a házban mindenki azt hiszi, hogy én nem dolgozom? Hogy nem keresek pénzt? Emlékeztetnem kell őt, hogy én is kaptam ám ösztöndíjat, és már megírtam a könyvet, ami sokkolni fogja a világot (talán), vagy legalább elszórakoztat valami megtévedt lelket (feltehetően), mindenesetre majd áll egy könyvesbolt polcán tele lehetőségekkel.” Így gondolt első és egyetlen regényére, Az üvegbúrára Sylvia Plath költő, és akkor még nem sejtette, hogy az kultikus művé, generációk alapélményévé válik. A belső monológ Elin Cullhed svéd író Eufória című regényében olvasható, amely nemrég jelent meg magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában. Az Eufória akkor játszódik, amikor Az üvegbúra már elkészült, de még nem jelent meg, Plath életének utolsó két évében, mielőtt a költő 1963 februárjában, 30 évesen öngyilkos lett.
Cullhed minden elérhető életrajzi anyagot, leveleket, naplókat, visszaemlékezéseket elolvasott, és felkereste Plath életének fontosabb helyszíneit. És szerencséjére éppen akkor került nyilvánosságra a levélváltás Plath és barátja, Ruth Beuscher pszichológus között, amikor elkezdett dolgozni a könyvén. Így a levelekben szereplő újdonságokat is felhasználhatta a regényében. Az alapos kutatómunka ellenére Cullhed hangsúlyozza, hogy az Eufória nem életrajz, hanem szépirodalmi szöveg. „A könyvben ábrázolt események és szereplők, bár mutathatnak átfedést a valósággal, a regény cselekményében az irodalmi képzelet világába helyeződnek át. Sylvia Plath ily módon fiktív személlyé válik ebben a műben” – olvasható a könyv elején.
A regény cselekményének idején Plath és férje, Ted Hughes költő maguk mögött hagyták pezsgő londoni életüket, hogy a vidéki Anglia nyugalmában gazdálkodhassanak és írjanak. Első gyerekük, Frieda még kétéves sem volt, amikor Plath ismét várandós lett. Az elképzelt vidéki idill nem valósult meg, a házaspár folyamatosan őrlődött: mindketten írni szerettek volna, de a gyerekek körüli feladatok és a háztartás, a gazdaság gondjai ezt nem tették lehetővé. „Megkaptam mindent, amit valaha kívántam. Hamarosan elérem a plathi álmot: két gyerek a négyből. Egy író férj. És én is írtam. Ösztöndíj. Anyám a földgolyó túloldalán. És volt gyomrom ezt a sok jót egészen más fényben látni. Miért kellett nekem a halálban és sötét vizeiben halásznom?” – a regénybeli Plath így ostorozza magát, ugyanis az állandó időhiány mellett bipoláris zavara is megnehezítette az életüket.
Az Eufória a svéd irodalmi sikerlista élére került, és tavaly elnyerte a legrangosabb svéd irodalmi elismerést, az August-díjat. Több mint húsz nyelvre fordították le, és készülnek a további külföldi kiadások. Az eddig mindössze egyetlen ifjúsági regényt publikáló szerzőt meglepte a siker, arra számított, hogy mindössze pár ezer példány fogy majd a könyvéből. Azért kezdett Plath életével foglalkozni, mert számos hasonlóságot fedezett fel az övé és a sajátja között. Cullhed három kisgyerek édesanyja, az ő férje is író, nekik is komoly gondot jelent, hogy ki mikor írhat, mennyi időt vehet el a családtól. „Az írás olyan, mint még egy gyerek. Ha a gyerek felsír éjszaka, akkor oda kell menni hozzá. Ha éjjel úgy ébredsz, hogy új szöveg van a fejedben, akkor le kell írnod. Amikor egy regény jár a fejedben, hűségesnek kell lenned hozzá. Legalábbis nálam így van. Szinte pluszéletté válik, amiről gondoskodni kell” – így nyilatkozott a svéd Skriva magazinnak.
A művészet és a család közötti őrlődés bemutatásán túl az is célja volt a regénnyel, hogy átalakuljon a Plath körüli narratíva, és az élete, ne a halála álljon a középpontban. Plath ugyanis a XX. század egyik leghíresebb költője lett, önéletrajzi ihletésű, Az üvegbúra című regénye pedig még a verseinél is népszerűbb. De a róla szóló elemzések, könyvek, színdarabok, filmek jelentős részét a műveinél jobban foglalkoztatja a magánélete és a halála. Miután Hughes egy másik nő miatt elhagyta, Plath megpróbált új életet kezdeni a férje nélkül. Visszaköltözött Londonba, felvette a kapcsolatot az irodalmi élet szereplőivel, minden erejével igyekezett talpra állni. A fizikai és lelki betegségek, a magány és az anyagi gondok azonban erősebbnek bizonyultak. 1963. február 11-én tejet és kenyeret készített ki alvó gyerekeinek, vizes törülközőkkel szigetelte az ajtóréseket, majd fejét a gázsütőbe hajtva megölte magát. Ez a tragikus kép a gyerekeit az utolsó pillanatban is óvó, őket mégis elhagyó nőről olyan mélyen beleivódott a köztudatba, hogy azóta is meghatároz minden diskurzust Plathról.
Az Eufória nem foglal állást az évtizedek óta tartó vitában Hughes szerepéről a költő halálában. A közvélemény egyértelműen a volt férjet tette felelőssé a tragédiáért, különösen az után, hogy a szintén költő Assia Wevill, akiért elhagyta a feleségét, néhány évvel később ugyancsak öngyilkos lett, és magával vitte a halálba közös gyereküket, a négyéves Shurát. Hughes több mint harminc évig hallgatott első feleségéről, majd életének utolsó évében, 1998-ban megjelentette Születésnapi levelek című kötetét, amely a Plathhoz írt verseit tartalmazza.
Cullhed könyve szándékosan nem Plath öngyilkosságával fejeződik be. Bár néhány megjegyzéssel utal a közelgő tragédiára, az ő hőse a szebb jövőben bízó, cselekvő, vicces és önironikus Plath. Az a nő, aki legbelül érzi, hogy óriási írói siker kapujában áll, és akinek az élet még sok lehetőséget tartogat. „Ami azt illeti, amikor hazamegyek Devonba, elszórakoztathatnám magamat azzal, hogy összeírom, miért nem akarok most meghalni. Jót tenne, előhúzhatnám a listát, amikor igazán szükségem lesz rá. Jönnek majd olyan napok. Tudtam. De mi vehetne rá, hogy meg akarjak halni? Most? A győzelmi menet közepén?” – kérdezi magától a regényben a költő. Az Eufória nem hamisítja meg, ami történt, de felveti, milyen kevésen múlt, hogy történhetett volna másképp is.