Soha nem lehettünk volna sikeresek, ha a kényelmes utat választjuk

Fotó: TÚRY GERGELY

„Menedzsernek közepes vagyok, a kitalálásban vagyok jó” – mondja az élettudomány és a mesterséges intelligencia határterületein mozgó cégekben érdekelt, 53 éves vállalkozó. A szülei neves kutatók – édesapja Duda Ernő virológus, édesanyja Borsodi Anna neurokémikus professzor –, akik a gyermekeiknek tudományos karriert szántak, ám Éva koreográfus, Ernő pedig biotechnológiai vállalkozó lett. Nehezen tűrte a kötöttségeket. „A középiskolát nyolc igazgatóival éltem túl”, másodéves korában kirúgták a szegedi egyetem vegyész szakáról, mert „összekülönböztem az egyik professzorral. Nagy elégtétel volt, amikor később visszahívtak az egyetemre oktatni.” Diplomát csak a kétezres években szerzett. Szülei a zsebpénz szabályozásával próbálták rávenni a tanulásra, de ő inkább újságot hordott ki, abból vett számítógépet, majd kórházaknak írt nyilvántartási programot. A 20. születésnapját a Mount Blanc-on akarta ünnepelni, de apja nem adott rá pénzt, így „elmentem biciklivel”. 1999-ben minden addigi vállalkozását feladva megalapította az egyetlen kutatóval elinduló Solvót, amely mára a gyógyszerkölcsönhatások tanulmányozásának egyik területén világelső. Szegedi és budapesti laborjaiban közel 200 fővel több mint 40 ország 800 cégének dolgoznak. A Solvo többségi részét 2018-ban a tulajdonosok – becslések szerint 7,5 milliárd forintért – eladták a Citoxlab Groupnak. Továbbra is ő vezeti a céget, új vállalkozása a Medipredict, iskolát alapított, támogatja az Egyensúly Intézetet.

Szegeden él, a felesége orvos, hatodik gyermeküket várják. Szabadidejében tudományos cikkeket olvas, rock and rollozik, több egyetemen tanít. Kerékpárral közlekedik, „ha tehetem, már a reptérről azzal tekerek be”. Nincsenek extra igényei, a pénzét újabb vállalkozásokba fekteti.

Hamvay Péter

¬ Egy százalék esélyt adott a Solvónak annak idején, amibe minden pénzét beletette. Miért adta el a részét, amikor már jól ment? Ennyire szeret kockáztatni?

Egy biotechnológiai cégbe állandóan pénzt kell pumpálni, minden hasznot, ha van, visszaforgatni. Rengeteg adósságot görgettem miatta, hiszen 15 évig szinte végig az összeomlás szélén táncoltunk. De valóban jobban érzem magam, amikor magas a kockázat. Ebben az iparágban soha nem lehettünk volna sikeresek, ha a kényelmes utat választjuk. Az eladással húsz év befektetését realizáltuk, de ma is ugyanaz a csapat vezeti a céget, csak a tulajdonosi szerkezet változott.

¬ A legenda szerint húszévesen útba igazított egy amerikai üzletembert, így lett a Copy General társtulajdonosa. Később is sokat köszönhetett a véletlennek?

Valóban így futottunk össze, aztán a tolmácsa lettem, és rájött, hogy van érzékem az üzlethez, amiről nekem fogalmam sem volt addig. Akkor még tudományos karrierről álmodtam. Az antik­varium.hu úgy jött létre, hogy volt egy barátom, aki mindent tudott a régi könyvekről, de nem értett az informatikához. A Solvo az én ötletem, de Sarkadi Balázs akadémikus találmányaira épült.

¬ Az üzleti terv alapján dönti el, hogy beszáll-e egy cégbe?

Csináltam sok üzleti tervet, ma már tanítom is, de egyetlen sikeres cégem sem üzleti tervből született. A Copy General üzleti terve egy hajnali kettőkor a Fehér Gyűrűben szalvétára írt néhány számból állt. Befektetőként a csapatot nézem, alaposan felmérték-e a piacot, végiggondolták-e az összes lehetséges szcenáriót. Tudom, hogy biztos nem az lesz öt év múlva, amire most számítunk, és ha nem vagyunk rugalmasak, elbukunk. Azt remélem, hogy néhány innovatív vállalkozás, például a röntgendózist tizedére csökkentő szoftver, az epilepsziás betegeknek készülő agyi defibrillátor vagy a Covid-járványban is bizonyított, a fibrózist csökkentő hatóanyag még a Solvóénál is nagyobb durranás lesz.

¬ Amikor egy találmányba fektet, beleássa magát a témába?

Sok mindenhez értek, de mindenhez csak felületesen. Nekem azt kell tudnom, hogyan kell pénzt szerezni egy találmányhoz, hogyan kell felépíteni rá egy vállalkozást, összeszedni a legjobb szakembereket, és motiválni őket.

¬ Mi volt az eddigi legnagyobb bukása?

Olyan saját vállalkozás, amiben nagyon hittem, nem bukott meg eddig. Sok volt olyan, amibe befektettem, aztán nem tudtam vele eleget foglalkozni: a szegedi Boci éttermünk is csak addig ment jól, amíg ott voltunk éjjel-nappal. Sok pénzt vesztettem a tőzsdén, de ott számolni kell a veszteséggel. A Covid-válság kezdetén például sokat buktam, az emberek biztonságára fókuszáltunk, nem jutott figyelem másra. Virológus édesapám húsz éve mondja, hogy jön a nagy járvány, hát, én az első hírekre berendeltem mindent, maszkokat, védőruhákat, felkészülten vártuk a járványt.

¬ Jócskán kapott állami támogatást 2010 előtt, és azóta is. Így könnyű, mondhatják sokan.

A fejlett világban a magas kockázatú technológiai fejlesztések mindenhol kapnak állami támogatást, az amerikai konkurenseink sokkal többet is, mint mi. Inkább az a gond, hogy nálunk olyan cégeket is támogatnak, amelyekben a potenciál sincs meg, hogy versenyképesek legyenek. A magyar tudomány úgy általában nem világszínvonalú, és a startupok sem, de egyes műhelyek igen, azokat kell támogatni. A többi elpocsékolja a pénzt, és elszívják az agyakat a jók elől.

¬ Azt kérte, ne beszéljünk politikáról, de kíváncsi lennék a véleményére például az egészségügyről. Hatgyermekes családapaként az oktatásról is lehetnek gondolatai.

Ha kutatásfejlesztésről kérdezne, akár kormányprogram írásában is részt tudnék venni. Talán az a legfontosabb, hogy nem kell mindent minden kormányváltáskor újrakezdeni. Az egészségügyben és a közoktatásban próbálok jó példákat felmutatni. A Szikra Iskolából soha nem lesz anyagi hasznom, de bebizonyítottuk, hogy Szegeden is lehet nagyon magas színvonalú magániskolát létrehozni. Bízom abban, hogy a jövő egészségügye pedig arra fog haladni, mint mi a Medipredictnél, hogy ki se alakuljanak a betegségek. Tíz évvel ezelőtt tízből kilenc orvos nézett hülyének, amikor erről beszéltem, mára már jobb az arány, tíz év múlva meg is fordulhat.

¬ Pár százezerért csináltathatok géntérképet, mivel tud többet a Medipredict milliókért?

És mit kezd vele? Mi nem csupán géntérképet adunk a páciensek kezébe. Minden tudományosan megalapozott mérést elvégzünk, képalkotó vizsgálatoktól a bélflórán át a vérben lévő köztes bomlástermékig, s mindezt értelmezzük, összekötjük, és megmondjuk, milyen rizikófaktorok vannak, milyen betegségei várhatók, mik lehetnek már most egész korai stádiumban, és hogyan lehet megelőzni. Hat éve fejlesztjük ezt a terméket, ilyen komplex rendszert senki sem kínál a világon.

¬ Ön akarná tudni, hogy például hajlamos-e Alzheimer-kórra?

Én igen, de mindenkitől megkérdezzük, mire kíváncsi: milyen betegségekre szűrjünk, van, aki csak arra kíváncsi, mit örökít tovább, vagy hogy milyen gyógyszereket kell kerülnie. De van, amikor mi döntünk úgy, hogy nem végezzük el a szűrést, mert úgy ítéljük meg, hogy az illető nem volna képes kezelni és feldolgozni az eredményeket.

¬ Versengő alkatához illett volna az élsport. Muszáj mindig elsőnek lennie?

Több sportágban is versenyeztem, és ma is lételemem a sport. A játékszenvedély hajt, de kiválóan viselem a vereséget, ha tudom, mindent megtettem a győzelemért.