A román Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) rendszeresen megjelentet egy CNSAS-füzeteknek nevezett kiadványt, amelynek 2018/1. számában igen érdekes tanulmányra bukkantunk (a találatért külön köszönet Felcser V. Örs erdélyi újságírónak, a Nethuszár főszerkesztőjének). A Mieszko Jackowiak és Georg Herbstritt által jegyzett, 48 oldalas munka a Románia különleges útja az 1960-as és 1970-es években a KGB és a Stasi szemszögéből
címet viseli, és a szerzők a Mitrohin-archívum, valamint az NDK állambiztonsági aktáiból dolgoztak. (Vaszilij Mitrohin majdnem harminc évig dolgozott a KGB külföldi hírszerzéséért felelős Első Főigazgatóságának levéltárában, és több mint egy évtizedet töltött azzal, hogy szigorúan titkos aktákat jegyzeteljen ki vagy másoljon
le. Nyugdíjazása után bekopogott a britek moszkvai követségére, akik kimenekítették Oroszországból, és elkezdték feldolgozni az általa szállított adatokat – ez a Mitrohin-archívum.)
A tanulmány írói arra a kérdésre keresték a választ, hogy a keletnémet Állambiztonsági Minisztérium és a szovjet titkosszolgálat hogyan reagált Románia különutasságára, és milyen intézkedéseket tettek emiatt.
A KGB-tanácsadók hazaküldése után Románia tovább élezte a feszültséget Moszkvával: a Román Munkáspárt 1964 áprilisában egyfajta függetlenségi nyilatkozatot adott ki a Szovjetunióval szemben, majd 1967 januárjában Románia a szocialista tábor beleegyezése nélkül – sőt, annak akarata ellenére – tárgyalásokat folytatott a teljes körű diplomáciai
kapcsolatok felvételéről a Német Szövetségi Köztársasággal, különösen kivívva ezzel az NDK vezetőinek haragját. Sőt, 1968 augusztusában Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt vezetője nyilvánosan elítélte a varsói szerződés katonai beavatkozását Csehszlovákiában. A KGB-t viszont az aggasztotta a legjobban, hogy Románia már az 1960-as
évek közepén utalt arra: területi igényeket támaszt a Szovjetunióval szemben Besszarábiában.
A két titkosszolgálatnál ugyanazt gondolták: Románia elkezdett „jobboldali nacionalista-opportunista” vonalat követni, saját nemzeti fejlődését helyezi előtérbe a „proletár internacionalizmussal és a szocialista államok nemzetközi együttműködésével” szemben. Sőt, arról is tudtak, hogy Bukarest létrehozott egy új titkosszolgálati
osztályt „KGB-ellenes egység” néven. Ennek feladata a többi szocialista titkosszolgálat romániai tevékenységének felügyelete és ellensúlyozása volt, különös tekintettel a szovjetekre és a magyarokra.
A KGB sem maradt tétlen – fű alatt kiépített Romániában egy saját hálózatot. „A romániai illegális központ feladatai a következőkről való információgyűjtés: a romániai magyar és német kisebbség helyzete, Besszarábia és
Észak-Bukovina kérdése, román– amerikai és román–kínai kapcsolatok, Románia lépései a balkáni együttműködés aktiválásával kapcsolatban, a [román kommunista] párt helyzete, Ceauçescu személyi kultusza, a nagyhatalmak, köztük a Szovjetunió diktatúrája elleni politikai-gazdasági csoport” – áll a Mitrohin-aktában.
A KGB nagy figyelmet fordított az etnikai kisebbségekre. Ez a romániai németeket, zsidókat és magyarokat, valamint a határon túli románokat érintette. Utóbbiak északon az ukrán–szovjet területen (Észak-Bukovinában),
keleten pedig a moldovai–szovjet Besszarábiában éltek. A Nagy-Romániával kapcsolatos revizionista tendenciákat követve, amelyek megkérdőjelezték a román–szovjet határokat, a KGB az erdélyi etnikai kisebbségeket a román
nacionalizmus elleni küzdelem eszközének tekintette – amikor a románok elkezdtek Besszarábiáról beszélni, a szovjet vezetés azonnal felhozta Erdély kérdését. 1969-ben a KGB ezt az üzenetet küldte Moszkvába: „Romániában
kialakulóban van a nacionalizmus. A kezdeményezők és a támogatók mind a párt-, mind a kormányvezetésben
megtalálhatók. Az RKP vezetése nem a semmiből indít területi törekvéseket. Mindent megtesz, hogy bizonyítsa Moldova és a Csernyivci régió etnikai, történelmi stb. hovatartozását Romániához.”
A Mitrohin-akták konkrét utasításokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a KGB-nek hogyan kellett biztosítania, hogy „Erdély [a Szovjetunió számára] a Romániával szembeni zsarolás fontos eszköze maradjon, amenynyiben új kezdeményezések merülnének fel a területi kérdésben”. A KGB nemcsak információkat gyűjtött, hanem bizonyos aktív intézkedéseket és dezinformációs kampányokat is tervezett Románia lejáratására. Az egyik ilyen így szerepel a Mitrohin-féle anyagban: „Az erdélyi magyar kisebbség üldöztetéséről, a román hatóságok által a román nyelv kötelező bevezetéséről és az oktatási intézményekben a magyar nyelv betiltásáról az egyik népszerű újságban »otthonról« egy »magyar emigráns« levele formájában megjelent cikknek kellett volna megjelennie.”
A már idézett CNSAS-tanulmányból kiderül, hogy a szovjet titkosszolgálat Kallós Zoltán ügyét is felhasználta Románia lejáratására. „A következő eset ismét bizonyítja, hogy a KGB milyen ügyesen tudta a maga javára fordítani
a romániai nemzeti kisebbségek kérdését” – olvassuk az anyagban. A KGB más testvérszervekkel együtt akart fellépni a túlságosan is konfrontatív szövetséges Románia ellen. A Mitrohin-archívumban a következő feljegyzés található:
„1974 júliusában a román milícia letartóztatta Kallós Zoltán magyar költőt és néprajzkutatót melegség gyanújával. Az igazi ok az volt, hogy a romániai magyar kisebbség jogait védte. Az »udvar « (ez a szovjet vezetés legbelsőbb köreit jelenti – a szerk.) tervét követve a magyar titkosszolgálat gondoskodott arról, hogy az osztrák és nyugatnémet sajtóban Kallós védelmében cikkek jelenjenek meg, és egyben felkérték Andropovot, hogy járjon közben [Kallós
érdekében]. Andropov utasítására a szovjet titkosszolgálatok számos aktív intézkedést tettek.”
A KGB vezetője, Andropov által kért aktív intézkedések között volt a KGB-nek az Amnesty International emberi jogi szervezethez intézett, a romániai magyarok által aláírt felhívása. Ebben a levélben az Amnesty International támogatását kérték Kallós letartóztatása ügyében, amely, vélték, valójában a romániai magyar kisebbség elnyomását szolgáló lépés. A KGB 5-ös igazgatóságának, amely az „ideológiai diverziók” és a politikai ellenzék elleni küzdelemért felelős, úgy kellett tájékoztatnia a disszidens Andrej Szaharovot, hogy az beavatkozzon Kallós érdekében. Végül sajtókampányt kellett indítani az NSZK és Ausztria „magyar emigránsainak” nevében nyugatnémet, brit, francia
és olasz vezető lapokban, hogy a nyugati közvéleményt tájékoztassák az ügyről és a román állam nemzeti kisebbségekkel szembeni politikájáról. Andropov 1974 novemberében hagyta jóvá ezt az intézkedési tervet.
A KGB megpróbált ártani Románian nyugati megítélésének azáltal, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni rendkívül elnyomó román politikát instrumentalizálta, áll a tanulmányban. A Mitrohin-levéltárból nem derül ki, hogy ez a terv mennyire valósult meg. Annyi bizonyos, hogy az Amnesty International 1975–76-os éves jelentése
írt Kallós letartóztatásáról. A Kallós-ügy érzékeny téma volt az amerikai szenátusban tartott meghallgatásokon is, ahol döntés született arról, hogy Romániának megadják az amerikai legnagyobb kedvezményes elbánási záradékot.
A Financial Times brit lap 1975. április 2-ai számában féloldalas cikket közölt Románia magyar kisebbsége – Etnikai zsonglőrködés Erdélyben címmel a romániai magyar kisebbség elleni megtorlásokról. A cikk kiindulópontja Kallós Zoltán letartóztatása volt homoszexualitás gyanújával (ami Romániában bűncselekmény volt akkoriban). Az eddigi kutatásokból nem világos, hogy a Kallós melletti nyilvános állásfoglalás a KGB akciótervének része volt-e, vagy
az ügy a KGB beavatkozása nélkül jutott el a brit sajtóhoz. A nyugatnémet sajtó viszont semmit sem közölt a Kallós-ügyről. Ha a KGB valóban megpróbált egy intézkedési tervet végrehajtani, akkor nem sikerült úgy behatolnia
a nyugati világba, ahogyan szerette volna.