Részben adóemelésekből szeretné befoltozni a magyar kormány az évek óta tartó, a növekedést ösztönző és a gazdaságot túlfűtő politika, a koronavírus miatti válság hibás kezelése, a választási költségvetés részeként zajlott év eleji osztogatás, valamint a háború következtében a költségvetésen keletkezett lyukakat.

A kommunista közgazdaságot idéző extraprofitadóként elhíresült kormányrendelet nemcsak a megcélzott hét ágazatban látni vélt jelentős többletbevételek elvonásáról szól, hanem az alkalmi munka után fizetendő közterheket is jelentősen megemeli. A hivatalosan egyszerűsített foglalkoztatásnak nevezett „munkaviszonyban” az alkalmazottak után a mezőgazdasági és a turisztikai idénymunka esetén napi ötszázról ezer, az alkalmi – például építőipari – munkánál ezerről kétezer, a filmipari statiszta besorolás esetén pedig négyezerről hatezer forintra emelkedik a foglalkoztató napi befizetési kötelezettsége.

Raskó György agrárszakember úgy véli, azoknál a mezőgazdasági vállalkozóknál, akik nagy földterületet művelnek meg, viszonylag fejlett eszközparkkal rendelkeznek, nem okoz kiugróan nagy problémát a közterhek megduplázódása. Egyrészt, mert ezen vállalkozók fejlett eszközparkkal rendelkeznek, és így a munkafolyamatok egy részét már gépesítették. Azok a munkafolyamatok pedig, amelyek kétkeziek ugyan, de nem igényelnek különösebb szaktudást – ilyen például a meggy vagy a cseresznye szedése –, olyan hasznot termelnek, amelyhez képest elenyésző a mostani költségemelkedés. Azon őstermelők, mezőgazdasági kistermelők esetén azonban, akik nem csak papíron őstermelők, mint néhány kormányközeli oligarcha, jelentős problémákat okozhat a pluszköltség kitermelése. Esetükben ugyanis a termelési költségek nagyobb hányadát adják a munkabérek és azok terhei, így azok közterheinek megduplázása akár létüket is veszélyeztetheti.

Róna Péter közgazdász szerint a kormány az alkalmi munka közterheinek megduplázásával minden korábbinál erőteljesebben szakítja szét a magyar társadalmat, és taszítja nyomorba annak mind nagyobb részét. A vállalkozások ugyanis vagy kevesebb embert alkalmaznak ezekben a munkakörökben, vagy a feketegazdaság irányába lépnek el, és bejelentés nélkül dolgoztatnak, ami a nyugdíjjogosultság tekintetében hátrányos az amúgy is egyik napról a másikra élő dolgozók esetében.

Virovácz Péter, az ING Bank elemzője szintén látja a feketegazdaság bővülésének lehetőségét, de nem tartja túlságosan nagy problémának: – Ha nem is tömegesen, de van esély arra, hogy a vállalkozások egy része amúgy magyarosan elkezd trükközni. Ennek aránya azonban véleményem szerint elhanyagolható lesz. Egyrészt a kockázatok miatt, másrészt mert az ellenőrző apparátus felpörgetésével könnyen elkaphatók a tilosba tévedt vállalkozások. Attól sem kell tartani, hogy az adóemelések miatt tömeges elbocsátásokra kerülne sor, hiszen amúgy is hatalmas a munkaerőhiány.

Az adóemelés legnagyobb tétele, az extraprofitadó a kormány és a Ryanair közötti – időnként bohózatba illő – üzengetés miatt különösen a figyelem középpontjába került. A kormány ugyan váltig állítja, hogy a plusz adó nem hárítható át a fogyasztókra, ennek azonban adószakértők szerint nem nagyon van jogszabályi alapja.

Virovácz Péter úgy véli, jelen gazdasági helyzetben nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy az adóemeléseket követően a vállalkozások rámutassanak egy vagy több piaci tényezőre, amelyek miatt árat emelnek. Különösen, hogy most a vásárlók anyagi helyzete szerinte megengedi a magasabb árak kifizetését, akár a megtakarítások rovására is. Vagyis lehet azt kívánni, hogy a cégek ne terheljék tovább a többletterheket a vásárlókra, mert a kormány ezt szeretné, de még legalább részben piacgazdaság működik Magyarországon, ahol az árak meghatározása a vállalatok kezében van.

 

A GKI számítása szerint a vállalkozások várhatóan mintegy 500 milliárd forintnyi adót fognak átterhelni a fogyasztókra, ami az inflációt is tovább gerjeszti.

Az adóemelések kapcsán érdemes azt is megvizsgálni, vajon miért utasítja el a globális minimumadóra vonatkozó uniós elképzelést a magyar kormány, hiszen az jelentős pluszbevételt jelentene a költségvetés számára ezekben a forráshiányos években.

– Nem értem a magyar kormány álláspontját. Az uniós előterjesztésben meghatározott 15 százalékos adót ugyanis mindenképpen ki kell fizetniük a 750 millió eurónál nagyobb árbevételű vállalkozásoknak. Ha egy országban ennél kisebb az adó, úgy az anyaországban kell a különbözetet leadózni. Ebből következik, hogy amennyiben Magyarország nem vezeti be az új adónemet, úgy a nagyvállalatok a 9 százalékos társasági adót fizetik a 15 százalék helyett, ami évi százmilliárdos nagyságrendű adókiesést jelent. Az sem magyarázat, hogy a multik elköltöznek, hiszen ha 138 ország aláírja és bevezeti az új adót, akkor hova mennének. Az is hamis érvelés, hogy a munkahelyeket féltik, hiszen olyan hatalmas a munkaerőhiány Magyarországon, mint kevés országban. Részben ez utóbbi is okozója a magas hazai inflációnak – fejtegeti Róna Péter.

Virovácz Péter is hasonlóképpen látja. Szerinte az adó bevezetését a magyar kormány nem kizárólag gazdasági, hanem politikai kérdésként kezeli, és emögött kell keresni az adó bevezetésével kapcsolatos vétó okait.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/27. számában jelent meg, július 1-jén.