Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

A tizennyolcezres Gyergyószentmiklós és környéke köz­ismerten – no jó, Erdély-szerte közismerten – szűkebb pátriája nem egy, az egész Kárpát-medencében népszerű zenekarnak.

A leghíresebb talán a Bagossy Brothers Company, említhető még a No Sugar, a Teddy Queen – és ott van az egyre népszerűbbé váló 4S Street.

Mesélek a bornak

Mesélek a bornak című daluk videóklipjét már csaknem négymillióan tekintették meg YouTube-on. Az indie pop-rock skálán játszó, Magyarországon is egyre gyakrabban fellépő banda egyik különlegessége,

és úgy hívják, hogy Nicuța Alin, vagyis eredeti formájában Alin Nicuța.

„Két hónapos koromban kerültünk Gyergyóalfalura, apukám itt kapott munkát mint rendőr, anyukám pedig mint tanítónő” –emlékezik vissza. Alin itt kezdte meg tanulmányait, összevont román évfolyamban, így az iskolában és otthon a román volt a beszélt nyelv, de a szünetek, a foci és később a zenélés is egyre inkább a magyar közeg felé vitte, így lényegében észrevétlenül megtanult magyarul.

Tizennégy évet éltek itt, mielőtt 2006-ban elköltöztek a valamivel nagyobb Szentmiklósra, de a barátságok megmaradtak. Románokkal, magyarokkal vegyesen, de inkább utóbbiakkal. Ritka a virtuskodás, inkább a békés együttélés jellemző a zenész szerint, ráadásul mindenki kölcsönösen beszéli a másik nyelvét.

Alin később Kolozsvárott tanult politikatudományt, s aztán egy évre el is helyezkedett a szakmájában, Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor munkatársa lett – meséli nevetve, majd beavat a helyzet fonákságába: édesapja a Szociáldemokrata Pártban, édesanyja a Nemzeti Liberális Pártban, bátyja a Mentsétek Meg Romániát Szövetségben vállalt ilyen-olyan szerepet.

Egyébként nem meglepő, hogy egy magyar párt alkalmazta: mivel a gyergyói zenész fiatalok zömmel magyarok voltak, mint fogalmaz, természetes kiválasztódás eredménye volt, hogy ebbe a közegbe integrálódott jobban.

Alinnak kezdetben volt egy román zenekara is, de ott inkább feldolgozásokra mentek rá, ő viszont saját dalokat szeretett volna. Három barátjával megalapították a The Socks nevű punkzenekart, később jött a 4S Street.

ez szerinte annak köszönhető, hogy a gyergyóiak végtelenül befogadók, és mindig segítették, soha nem bántó módon javították ki, ha rosszul mondott valamit. Mivel soha senkinek nem volt problémája a származásával, érzelmi teher sem tapadt a nyelvtanuláshoz, sem ahhoz, hogy megtanuljon magyarul hangsúlyozva énekelni.

Ma már arra büszke, hogy akár egy anyanyelvi énekesnél is kiszúrja a magyarhoz nem passzoló, angolból importált hangsúlyozást. „Az emberek itt elfogadtak, sokszor szoktam mondani, hogy afféle fogadott székely vagyok” – fogalmaz. Sohasem tapasztalta, amit a média közvetít, hogy a hétköznapi emberek nemzetiségi alapon marnák egymást.

Hova tűntél?

„A legfontosabb, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, mert ott dőlnek el a dolgok, s ne a tévére hallgassunk. A románok között és a magyarok között is megvannak azok, akiknek valami nincs rendben az életükben, és az uszításban találnak menekvést, de ez itt, Gyergyóban egyáltalán nem jellemző. Mi, normális emberek egymással foglalkozunk, és ez nagyon inspiráló dolog” – fejti ki.

Profitált is a magyartudásából: egy színromán városban egy cég értékesítési igazgatójaként dolgozott magyarországi kliensek kiszolgálására, és hiába volt egynyelvű a közeg, eleget beszélt magyarul ahhoz, hogy ne zökkenjen ki a gyakorlatból. „Életemben mindig két ajtó volt nyitva, egy román s egy magyar. Nekem inkább a magyarok nyíltak meg, amiért nagyon hálás vagyok.”

Emiatt, noha van egyfajta hídszerepe a gyergyói életben, nem gondolkodott azon, hogy románul is elénekelhetnének egy-egy számot. „Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy románul vagy angolul énekeljek. Nagyon egyszerű, miért:

Ezeket úgy kell, hogy átadjam, ahogy megéltem, különben nem lenne hiteles. Egyszerűen nem kapnám a szavakat” – avat be.

Érzékeli persze a két néplélek közötti különbséget: a magyar barátai dicsérik a románokat, hogy milyen jó hangulatú bulikat tudnak csinálni, a románok pedig a magyarok erősebb rendszeretetét szokták méltatni, s emellett van egyfajta nagyváros-­kisváros metszet is, véli.

„Az erdélyi ember is tanulhat a pestitől, a bukarestitől, meg fordítva is. 

és nem sürgeti annyi minden az embert” – fogalmaz. Bukarestet a felgyorsultság és a rendezetlenség miatt nem is igazán szereti.

Az énekes szerint egészséges és inspiratív verseny, illetve egymás segítése jellemzi a gyergyói zenei világot. A külső benyomások zártságból fakadó hiánya a zenekarbőséggel együtt kapóra jött az egész ágazatnak. A koronavírus-járvány épp a 4S Street felfutása idején robbant be, de már ott tart az együttes, hogy szeptemberben visszatér Budapestre, az A38 hajóra.

Amikor inspirációról kérdezzük, Alin azt mondja: számukra a Petőfi zenei díjnál és a Fonogram-jelölésnél többet ér, hogy a közös munkájukra kapták ezeket a visszajelzéseket, illetve a rajongókét. Megjegyzi, sokszor fel kell készülni érzelmileg a komment­olvasásra is, „annyira megható, amikor arról ír valaki, hogy mélypontból mozdította ki valamelyik számunk. Ez a legfontosabb, amit egy zenekar elérhet”.

Fotók: Mandiner-archív