Egy hónapra rendkívüli állapotot hirdettek Üzbegisztánban azután, hogy zavargások törtek ki a közép-ázsiai ország északnyugati részében fekvő Karapalpaksztán autonóm tartományában az önrendelkezés tervezett megnyirbálása miatt. A tömegmegmozdulások mérlege 18 halott, 243 sebesült. Shavkat Mirziyoyev államfő azóta visszavonta az alkotmány módosításának tiltakozásokat kiváltó pontját, és az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba.
A július első hétvégéjén kirobbant, egy napon át tartó lövöldözések és robbanások után megnyugodtak a kedélyek Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság fővárosában, Nukuszban. A kórházak azonban tele vannak sebesültekkel, sokan keresik a hozzátartozóikat. A Gazeta.uz beszámolója szerint az utcákon még égett gumiabroncsok szaga terjeng, a betonon vérnyomok emlékeztetnek az összecsapásokra, amelynek nyomán 58 tüntetőt letartóztattak. Az internet akadozva működik, a mobiltelefon-szolgáltatás és a közlekedés azonban helyreállt. Kinyitottak a piacok is. A történtekről nehéz pontos képet kapni, hiszen az internet nem működik, az üzbég központi sajtó pedig nem számolt be a zavargásokról.
A tömeges tiltakozások június utolsó napjaiban robbantak ki, miután a készülő alkotmány-módosítás elvette volna az autonóm területtől az önrendelkezés számos jogát, közte azt, hogy a köztársaság referendummal kiválhat Üzbegisztánból. A jelenlegi alkotmány szerint Karakalpaksztán Üzbegisztánon belüli szuverén köztársaság, ám népszavazás útján kiválhat az országból. Az alkotmány készülő új változata azonban, amelyről Üzbegisztán a következő hónapokban népszavazást tervez, már nem említi sem Karakalpaksztán szuverenitását, sem az elszakadáshoz való jogát. A Karakalpaksztánnal kapcsolatos változások egy szélesebb körű alkotmányos reform részét képezték, amely magában foglalja az állampolgári jogok megerősítését és az elnöki mandátum ötről hét évre történő meghosszabbítását is. Ha a reformot a referendumon jóváhagyják, akkor Mirziyoyev még két cikluson át elnök maradhat. Mirziyoyev gyorsan reagált a tiltakozásra: azonnal a helyszínre utazott, ahol kijelentette, hogy a Karakalpaksztán státuszára vonatkozó változtatásokat törölni kell a javasolt reformból. Ezt a parlament azóta meg is szavazta.
Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság Üzbegisztán autonóm területe, amely az ország északnyugati felében, az Aral-tótól délre, a történelmi Hvárezm területén helyezkedik el. Az ország területének mintegy 40 százalékát foglalja el, népességének azonban kevesebb mint 10 százalékát adja. A karakalpak – nevük jelentése „fekete fejfedő” – török eredetű nomád nép, nagy részük még ma is nomád körülmények között él. A karakalpak nyelv önálló ugyan, de lényegében megegyezik a kazahhal, mint ahogy törzsi tagolódásuk is azonos a kazahokéval. Az autonóm területen az üzbég és a karakalpak is hivatalos nyelv. Első biztos említésük 1694-ből származik, amikor a Szir-darja mentén éltek, ahova állítólag a Volga vidékéről vándoroltak. Voltak a Kungrati, majd a Hívai Kánság alattvalói, amikor azonban az Orosz Birodalom 1873-ban védnökséget kényszerített Hívára, a karakalpakok földjét is bekebelezte. A Szovjetunión belül 1925-ben alakult meg Nukusz központtal a Karakalpak Autonóm Körzet, amely 1932-ben szocialista köztársasággá lépett elő, majd 1936-ban összevonták az Üzbég SZSZK-val. A Szovjetunió szétesésekor a karakalpakok területe Üzbegisztánban maradt, de Karakalpaksztán néven autonóm köztársasággá alakult.
A mostani zavargások az orosz-ukrán háború, a szeparatizmus tombolása közepette érthetők. Taskent attól tartott, hogy a Donbassz népköztársaságainak és a Krímnek a példáját követve és talán mintájára Karakalpak is önállósodik. Annak fényében ugyanakkor Mirzijojev lépése kissé meglepő – gyors korrigálása viszont nagyon is logikus –, hogy az elmúlt években Üzbegisztán tűnik a legkiegyensúlyozottabb közép-ázsiai államnak. Az országot függetlenné válása óta 2016-os haláláig kemény kézzel irányító Islom Karimovtól a hatalmat átvevő Shavkat Mirziyoyev azonnal széles körű reformokba kezdett, politikai és gazdasági téren is liberalizálta, dinamizálta az üzbég rendszert. Emellett egyfajta „klánok közötti” egyensúlyra törekedett, és az ország legszegényebb, valamint legproblémásabb régiói számára is igyekezett valamit „visszaosztani” a gazdasági növekedésből. Ennek nyomán Üzbegisztán a 2005-ös andijoni (Andizsán) zavargások óta stabil országnak számított. A térség legnépesebb – 33 milliós lakosság –, és katonai szempontból is legerősebb állama, amely gazdag energiahordozókban, és a területén találhatóak a közép-ázsiai perzsa–türk iszlám civilizáció legjelentősebb történelmi városai, így Buhara, Híva vagy Szamarkand.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/28. számában jelent meg július 8-án.