Sorra kongatják meg a vészharangot a világ vezető politikusai azok után, hogy egyre aggasztóbb hírek érkeznek az Ukrajnában veszteglő, exportra szánt gabona sorsáról. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) értesülései szerint közel 20 millió tonna gabonaszállítmány rekedt az ukrajnai kikötőkben, ráadásul ez még az előző aratásból származik, vagyis csak a probléma első része. Oroszország Ukrajnával együtt a világ gabonakészletének harmadát termeli meg, és legalább ilyen fontos, hogy Belarusszal együtt a világ műtrágyatermelésének 40 százalékát adja, vagyis utóbbi hiánya miatt hamarosan a konfliktusban nem érintett országok termelése is csökkenhet.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár arra figyelmeztetett, hogy a kibontakozó világméretű élelmezési válság akár évekig is eltarthat. A jelek szerint ez a krízis rendkívül sok konfliktus melegágya lehet a világon, amelyeknek a kezelésére egyelőre senki sem készült fel.
Az éhezés az elmúlt években leginkább Afrikát sújtotta, azon belül is elsősorban Malit, Nigériát, Etiópiát és Dél-Szudánt, amelyek már jó ideje konfliktusövezetnek számítanak. A mostani élelmiszerválságban a közepes jövedelmű országok kerültek veszélybe, nevezetesen azok, amelyek a koronavírus-járvány elleni védekezés során kiköltekezték magukat. Ilyen Egyiptom, amely a világ legnagyobb búzaimportőre. Ismert: a 2011-ben kibontakozó arab tavasz egyszer már megmutatta, hogy a romló életkörülmények még a betonbiztosnak hitt Mubárak-rezsimet is könnyedén megbuktatják. A 95 milliós lakosságú országban jelenleg 70 millióan kénytelenek az államilag támogatott kenyeret vásárolni, de ennél is aggasztóbb, hogy az ország gabonaimportja egyre jobban akadozik, hiszen ennek a 80 százalékát Oroszország és Ukrajna adja. Így mostanra egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy Abdel Fattah asz-Szíszi is hasonló sorsra juthat, mint Hoszni Mubárak, akit a kibontakozó elszegényedés miatt söpört el a Nílusi forradalom.
Nincs könnyű helyzetben Szíria sem, ahol a 2011-ben kirobbant háború előtt gyakorlatilag elképzelhetetlen volt az éhezés. A közel-keleti országban mostanra 12,4 millió embernek, vagyis a lakosság 60 százalékának bizonytalan az élelmiszer-ellátása, ez a szám kétszerese annak, amit két éve mértek az ENSZ szakemberei. Az élelmiszerhiány ráadásul Szíriában már nem csak a szemben álló felek közti konfliktus kiéleződését hordozza magában, hanem a kormány által ellenőrzött területeken is zavargásokat szíthat. Múlt év februárjában az ország déli, zömében drúzok által lakott részén voltak incidensek a romló életfeltételek miatt, most újra ugyanezen a területen mozdult meg a lakosság.
Ugyancsak könnyen válhat felfordulások színhelyévé Irán, ahol Huzesztán tartományban máris megmozdult a lakosság. Itt akkor kezdődtek a tiltakozások, amikor a kormány megemelte a kenyér, az étolaj és a tejtermékek árát. Amennyiben az amerikai szankciók által sújtott ország nem lesz képes növelni a gabonaimportját, nagyon könnyen előállhat olyan helyzet, mint 2017 végén, amikor több tízezren vonultak utcára a romló életszínvonal miatt. A tíznapos tüntetés akkor két tucat halálos áldozatot követelt, amire a teheráni vezetés valószínűleg a mai napig emlékszik, így nem csoda, hogy most mindent megtennének az ország élelmiszer-ellátásának biztosítása érdekében.
És akkor még nem volt szó azokról az államokról, ahol sokkal komolyabb politikai földindulás zajlott le az elmúlt hónapokban: Srí Lankán Mahinda Radzsapaksza kormányfő lemondásra kényszerült a tömeges elszegényedés nyomán kirobbant tüntetések miatt. A szakértők most arra figyelmeztetnek, hogy Pakisztánban is hasonló helyzet alakulhat ki, ahol Imrán Hán lemondatása miatt még mindig feszült a helyzet.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/22. számában jelent meg május 27-én.