A hely szelleme

Neoaszkéta fiatalok, isteni sugallatra cselekvő, Krisztus-szerű Hamlet, likvidált Ophelia. Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezőjének merész értelmezésű Shakespeare-drámáját adta elő az idei budapesti MITEM színházi fesztiválon.

BÍRÓ ISTVÁN

¬ A legutóbbi Hamlet-rendezésében a pénz, a mértéktelen fo­­gyasztás mindenhatóságát elutasító, neoaszkéta fiatalok szerepelnek. Ilyen a dán királyfi és a Wittenberg-csoport. A fiatal generáció esélyeit abban látja, hogy kivonul a fogyasztói társadalomból? Nem túl naiv elképzelés?

Minden korszaknak megvan a maga Hamletje. A saját huszonéves gyerekeimen is látom, hogy a fiatalok egy része szomjazza a tudást, az igazságot. Nem feltétlenül a fogyasztói társadalom által felkínált életformát, a felületes és alaposan manipulált információáradatot választják, hanem egyfajta neoaszketizmust, lemondást. A Wittenberg-csoportnak nevezett fiatalok előremutató értékeket keresnek, kötődve a múltban meglévő értékrendhez, legyen az erkölcsi, hitbéli. Hamlet megkapja azt a fajta szellemi ösztönzést, örökséget, etikai parancsot, hogy az igazságot minden körülmények között ki kell mondani. A színháznak is ez a szerepe, hogy tükröt tartson, még akkor is, ha veszélybe sodorhatja önmagát azzal, hogy szembehelyezkedik a fősodorral, a rendszerrel, a hatalommal. Nem rendeztem volna ezt a Hamletet, ha nem találkoztam volna Vecsei H. Miklóssal és néhány hasonlóan gondolkodó fiatal művésszel, értelmiségivel. Ebben a szélsőségesen megosztott, párbeszédhiányos társadalomban ők a megbékélést, a közeledést, a depolitizáltságot képviselik a munkájukkal.

¬ Az ön színháza nem politikamentes. A véres hatalommal szembeni demonstratív politikai performance-nak hat a halott Ophelia feltűnése szellemként, a bőrdzsekis gengszternőknek álcázott sírásók fegyveres leszámolása, a finálé a feltámadott, szakrális szövegeket mondó halottakkal.

Valahogy változtatni kellene a  viszonyon a  környezetünkhöz

Ophelia médiumként, lelkiismeretként van jelen, ugyanakkor az a fiatal lány, aki szembefordul a szüleivel, vállalja a terhességét. Azért teszik el láb alól, mert tanú, rajta keresztül szólal meg Hamlet atyjának szelleme. Holbein Halott Krisztus című festménye idézetként végigvonul az előadáson, egyfajta isteni jelenlétként. A szellem üzenetéből saját magunkra nézve kihallhatjuk, hogy folyamatos megújulásra, önvizsgálatra szorulunk, valahogy változtatni kellene a viszonyon a környezetünkhöz. Shakespeare kedvenc olvasmánya Jánostól a Jelenések könyve volt. Sok darabjában beszél arról, hogy egy új világ létrejöttéhez a réginek el kel tűnnie, ártatlanoknak és bűnösöknek egyaránt. Visky András dramaturggal ennek szellemében emeltünk be két vendégszöveget, az egyiket II. János Pál székfoglaló beszédéből, a másikat Nehrunak Gandhi temetésén mondott szavaiból. Az üzenet pedig az egymás felé fordulás, hogy meg kell érteni egymást éppúgy, mint a világban zajló jelenségeket.

¬ Másra helyezte a hangsúlyt az 1980-as évekbeli Hamlet-rendezésében, ami a totalitarizmus, a Ceausescu-rezsim elleni progresszív ellenzéki kiállással ért fel.

A kommunista rendszerben a szellemi ellenállás egyik fellegvára volt a színház. Az 1980-as évek végén szinte nem hangozhatott el olyan mondat a színpadon, amelyik nem a hatalomról, a helyzetről szólt volna sokszor metaforikusan, áthallásosan. Az akkori rendezésem a színház, a rendezés felelősségéről szólt, arról, mit tehet a színház a cenzúra alatt, kössön-e kompromisszumot, hazudjon-e, fogadja-e el a hallgatást. Nem véletlen, hogy rendezőnek értelmeztem Hamletet, akinek az előadás az egyetlen eszköze arra, hogy kiderítse az igazságot, leleplezze a zsarnokságot. Színház a színházban formában Hamlet összeszedi minden idők ideális társulatát, amelyben éppúgy jelen van Shakespeare, mint Chaplin. Az egérfogó-jelenetet véres megtorlás követi, a résztvevők majd mindegyikét megölik, a plafonon felfüggesztett lámpák lezuhannak, agyonnyomják a színészeket, a jelenetbeli közönséget egyaránt. Hamlet és a két sírásó bohóc megmenekül, ők adják tovább a kulturális értékeket. Most megint hasonló korban élünk, a cancel culture mozgalom rendkívül hasonlít a Ceausescu- vagy a Mao-rendszer kulturális forradalmára. A múlt, a hagyományok, a teljes kulturális emlékezet eltörlése a cél.

¬ Nagyobb veszélynek tűnik a visszarendeződés, hogy utat tör a szovjet típusú birodalmi berendezkedés visszatérésével az európai civilizáció létét fenyegető barbarizmus?

FAZEKAS ISTVÁN

A történelem, amit inkább vérrel írnak, mint békével, bebizonyította, hogy nem más, mint a dominanciáért folytatott kegyetlen harcok története. De mégis a kultúra az, ami fennmarad az idők során az emberiség történetéből. Még az sem kizárt, hogy visszatér a vasfüggöny, az elszigetelődés, a jegyrendszer, visszavezetik a gáz­kvótát, a cukor- és a benzinjegyet. A vadkapitalizmus szülötteinek, akik a mindennapi jólétbe nőttek bele, ez bizony nagy meglepetést okozhat. Az én nemzedékem átélte azt, amikor fél liter olajat adtak személyenként, egy kiló cukrot egy családnak, naponta egy kenyeret, havonta tizenöt liter benzint.

¬ Romániában szintén ennyire megosztott a színházi szakma, mint Magyarországon?

Rendkívül fontos dolognak tartom a  békés egyet nem értést

A politikai megosztottság, a hovatartozási kényszer nem jellemző a román színházi életre. Ugyanakkor kísérletek mutatkoznak arra, főleg Bukarestben, hogy politikai szempontok, pártérdekek szerint nevezzenek ki színházigazgatókat. Nagy általánosságban a pályázatokat szakmai elbírálás alapján ítélik meg a kulturális minisztériumban. A színikritika viszont az a terület, amely kezd megosztottá válni nálunk, az úgynevezett progresszív ideológiát képviselő, aktivista színikritikusok feltűnésével. Párbeszéd helyett szélsőséges ideológiák csapnak össze, vagy párhuzamos monológok zajlanak.

¬ Hogyan csapódik le a Fidesz újabb kétharmados győzelme Erdélyben?

Mostanság mifelénk, de világszerte a hagyományos demokráciáknál is eltűnőben van az a fajta politikai kultúra, hogy egy legitim választás eredményét elismerjük és elfogadjuk. Erdélybe is kezdett átgyűrűzni a véleménydiktatúra, ami nem tiszteli a másik nézőpontját. A választás után olvastam olyan észrevételeket, hogy a kormányra szavazók repedt sarkúak, törött szemüvegűek, fogatlanok, foghíjasok. Ez a nép megvetésére vall, de a népet nem lehet leváltani. Senkinek sem tesz jót a cinikus, elitista magatartás. Létezik a hagyományos transzszilván tolerancia, ami Magyarországon nem tapasztalható. Tudniillik hogy nem úgy ítélünk meg valakit, hogy milyen pártra szavaz, és nem dorongoljuk le, ha nem ugyanazt vallja, mint mi. Rendkívül fontos dolognak tartom a békés egyet nem értést. Különböző kultúrák metszéspontján vagyunk, együtt kell élni, megőrizve az identitásunkat. Értékek mentén kellene haladni, nem elvakultan, mert a megosztás gyűlölethez vezet.