Lakatos Mónika, énekes

„Otthon, leginkább az édesapámtól tanultam énekelni, táncolni, valahogy úgy, ahogy az anyanyelvén megtanul beszélni az ember” – mondja a 44 éves, friss Kossuth-díjas énekesnő. Rákosszentmihályi oláh cigány családban született, édesanyja a háztartást vezette és a hét gyereket nevelte, édesapja kereskedett lóval is, fémmel is, és volt gyári munkás is. Muzsikáló idősebb unokatestvérei unszolására a húgaival együtt 1994-ben csatlakozott a Malgot István alapította Holdvilág Kamaraszínházhoz. Ezzel kétszeresen is megpecsételődött a sorsa: egyfelől ott ismerte meg Rostás Mihály „Mazsit”, aki már 26 éve a férje, másfelől a színház vezetője – aki később Orbán Viktor személyes polgári körének is tagja volt – titokban benevezte őt az 1996-os Ki mit tud?-ra, amit a népdal kategóriában „kiütéssel” nyert meg. „A lányunk megszületése után három évre hátat fordítottam a színpadnak, mert mindennél fontosabbnak éreztem a vele töltött időt, a babázást.” Folyamatosan énekelt neki is, utóbb már az unokájának is, főzés, takarítás közben is énekel, a zene a hétköznapjaik szerves része. 2004-ben a férjével megalakították a „családi” Romengo zenekart, 2018 óta pedig a Cigány Hangok formációval az oláh cigány zene elsöprő lendületét, a ritmushangszerekre épülő többszólamú vokális zene őserejét igyekeznek megmutatni. Első önálló lemeze öt éve jelent meg, és 24 ország világzenei szakújságíróinak szavazata alapján a World Music Charts Europe toplistáján mindjárt a 4. helyre került. Legalább harminc országban lépett színpadra.

Rákospalotán él a férjével, de édesanyja, a lánya és az unokája is rendszeresen, olykor akár hetekig időzik náluk. Legkedvesebb időtöltése a zenélgetésen kívül az unokázás, a séta a természetben.

Puszta Dóra

¬ Melyik elismerésének örült jobban: a „világzenei Oscarként” emlegetett, két évvel ezelőtti WOMEX-életműdíjnak, vagy az idén márciusban kapott állami csúcselismerésnek, a Kossuth-díjnak?

Óriási megtiszteltetés mind a kettő, el sem akartam hinni. A WOMEX-et abban érzem különlegesnek, hogy először adták cigánynak, és cigányok, ugye, elég sok országban élnek, szóval rajtam keresztül szerintem Magyarországnak is szólt az elismerés.

¬ Amikor a Kossuth-díj kapcsán felhívták, nem kérdezte meg, hogy miért nem kettejüknek megosztva vagy egyenesen a férjének adják?

Ez bizony jó kérdés, a férjem nagyon megérdemelné, legszívesebben tényleg odaadnám neki. Ha ő nem áll mellettem, akkor én ma is csak otthon, a konyhában meg az unokánknak dalolásznék. Mazsi viszi a hátán az összes zenekari formációnkat, az eredeti Romengón kívül a duónkat, a folktriónkat és az idén már négyéves Cigány Hangok zenekart. Sem asszonyként, sem a színpadon nem tudnék meglenni nélküle, elválaszthatatlanok vagyunk.

¬ Kezdetben sem viselte a férje nevét?

Nálunk ez nem iratok meg hivatalok kérdése, amióta tizenéves korunkban egymásra találtunk, pontosan tudjuk, érezzük, hogy összetartozunk.

¬ Egyszerre írják tovább és írják fölül az oláh cigány hagyományokat. Ritka, hogy egy férj ennyire szívén viseli a feleség szólókarrierjét. A zenészcsaládból származó Bangó Margit a Kossuth-díja kapcsán azzal büszkélkedett, hogy 31 évesen ő volt az ország legfiatalabb nagymamája. Ön hogy egyezteti össze a családi és a művészi énjét?

A mi kultúránkban a család, az együttlét, az összetartás mindennél fontosabb. Én is legelsősorban feleség vagyok, anya, a szüleim lánya, testvér és még sorolhatnám a megtartó családi kötelékeket. Az éneklést is elsősorban édesapámnak köszönhetem, ahogy ebbe belenevelt a lehető legnagyobb, magától értetődő természetességgel. Sokáig zavarban voltam a színpadon, de ez azért mostanra már elmúlt.

¬ A nyelvüket is őrzik? Otthon hogy beszélnek? Vagy a nyelv őrzése marad a dalokra, a lemezekre, a színpadra?

Otthon is az anyanyelvünkön beszélünk, illetve hát keveredik azért persze a magyarral. Kettős az identitásom, cigány is vagyok és magyar is, és mind a kettőre büszke. Szomorú, de nemegyszer előfordult, hogy mondjuk a boltban rám ripakodtak, ne beszéljek cigányul, mert azt ők nem értik. Hogy kívánhatja bárki, hogy ne használjam az anyanyelvemet, amikor csak akarom?

¬ Édesapjától és a nagynénjétől tanulta a dalokat, az ő hangjukat megőrizte első szólólemezén is. Önnek is sikerült ezeket továbbadnia a fiatalabb generációnak?

A Romanimo című lemezen a mi nagyon régi, ritmustalan balladáinkat éneklem, a szüleim és a nagyszüleim világát idézem meg. A mi közösségünkben nagyon fontos az idősek tisztelete, és ezt azzal is kifejezzük, hogy a cigány nyelvünkön beszélünk velük, én például a cerhári nyelvjárást tanultam. A legújabb zenekarunknak, a Cigány Hangoknak részben a fiatalok mozgósítása a célja, hogy a hagyományos, élő közösségünk értékesebb legyen nekik a közösségi médiánál. A világ persze érthetően betüremkedik a mi tradícióinkba is, hiszen elevenen lüktet ez is, az is, de a gyerekeinknek már ismeretlen mondjuk a lóvásárok hangulata, amit én még átéltem. Ami nekem a lovas kocsi volt, az nekik a gépkocsi. Éppen ezért izgalmas hallani, ahogy ők magukra igazítják a dalainkat.

¬ Mit gondol, segít a zene a cigányokkal kapcsolatos előítéletek mérséklésében?

Megbélyegzés, hátrányos megkülönböztetés sajnos mindig volt, amióta világ a világ, ez nem ránk lett kitalálva, én is naponta érzem a bőrömön. A Kossuth-díj nincs a homlokomra írva, de a származásom igen, a bőröm színéből látják, hogy cigány vagyok. Ha megtagadom a nyelvemet, a kultúrámat, akkor is cigány vagyok, nem is értem, miért tenném. Úgy vagyok ezzel, hogy minél jobban bántanak, annál büszkébben vállalom magamat. A zene pedig egészen biztos, hogy nyitottságot teremt, aki kíváncsi ránk és egy kicsit is megismerkedik a világunkkal, annak többé nem vagyunk félelmetes idegenek, egyszerűen csak mások. A gyűlölködőkért meg csak imádkozni tudok, hogy legyen érzőbb a szívük a másik ember iránt.

¬ Tavaly is akadt egy nő a Kossuth-díjasok között, tavaly is énekesnő, Lovász Irén. Ön kiket, milyen zenét hallgat szívesen?

Nekem minden jöhet, opera, dzsessz, rap, rock, mindenevő vagyok. Ha érzem benne a minőséget, a lelket, mindegy is a műfaj. Régi kedvencem például Sebestyén Márta, bár élőben sajnos keveset hallottam őt.

¬ Évek óta sorra kapja az egyre rangosabb díjakat, de ez nem tette elbizakodottá, vagy, stílusosan, nem szaladt el önnel a ló.

Attól, hogy az én nevem van egy díjra írva, az azért még nemcsak az enyém, hanem a közös munkánkat, az egész Romengo zenekart, sőt rajtunk keresztül az oláh cigány zeneiséget, a kultúránkat ismerik el vele.