Putyin emberei
A cél és az eszköz
Könyörtelennek, elszánt birodalomépítőnek és jó kommunikátornak tartja Vlagyimir Putyin orosz elnököt Catherine Belton, a Putyin emberei című könyv szerzője. A brit Financial Times egykori moszkvai tudósítója folytatja kutatását, és ki akarja deríteni, miért ennyire jó a kapcsolat a Kreml ura és Orbán Viktor között.
¬ Hosszú ideje figyeli Vlagyimir Putyin pályáját. Milyen embernek tartja az orosz államfőt?
A fő motivációja az, hogy helyreállítsa Oroszország nagyhatalmi státusát. Mindig is fájlalta a szovjet birodalom széthullását. Örökre vele maradt az a nap, amikor a berlini fal ledöntése után a drezdai KGB-székházban égették az iratokat, majd amikor hatalmas tömeg gyűlt össze az épület előtt, és megpróbált segítséget kérni az egyik szovjet támaszpontról, azt a választ kapta, nem tehetnek semmit, mert Moszkva hallgat. Megviselte, hogy a Szovjetunió mindent feladott. A másik fő jellemzője a kegyetlenség, és hogy mindent megtesz a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. A demokrata Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester helyetteseként is életben tartotta a titkosszolgálati hálózatot, a szervezett bűnözéssel is összeállt, hogy elérje céljait. Valószínűleg még a moszkvai KGB-seknél is kegyetlenebb volt, és a drezdai szolgálata idején számtalan olyan titkos akcióban részt vett, amelynek a Nyugat aláásása volt a célja. Szintén jellemző rá a kisebbségi komplexus. Szerintem hatalomra kerülésekor kicsit vonakodott, de közben nagyon jól kommunikált, és olyannak mutatta magát a korábbi elnök, Borisz Jelcin környezetének, amilyennek látni akarták őt. Szeret élni, úszni, imádja a nőket, ha rajta múlt volna, már nyugdíjban lenne. De a környezete ezt nem engedte, annyi bűncselekményt követtek el és akkora hatalmat szereztek, hogy Putyin visszavonulása veszélyt jelenthetett volna a számukra. Úgy vélem, a körülötte lévő ex-KGB-sek voltak azok, akik végül belevitték őt az Ukrajna elleni háborúba.
¬ Mennyire változott meg Putyin a hatalomban?
Folyamatosan erősödött benne a Nyugat-ellenesség. Elnökségének első éveiben több szívességet is tett a Nyugatnak, megengedte például, hogy az afganisztáni hadműveletekben az USA tranzitországként használja a közép-ázsiai térséget. Cserébe szívességeket várt, de pofont kapott: az USA kilépett a nukleáris rakétaelhárító-rendszereket szabályozó ABM-szerződésből, és a NATO is folytatta a keleti terjeszkedését. Bár valamennyi szuverén országnak joga van eldönteni, milyen katonai szövetségbe lép be, Putyin a NATO-bővítést úgy éli meg, hogy a Nyugat körülzárja Oroszországot. A legnagyobb baj, hogy Putyin ahelyett, hogy versenyképes gazdaság megteremtésével próbálta volna újra naggyá tenni Oroszországot, inkább a régi módszerekhez nyúlt: a felforgató titkos akciókhoz és nyugati politikusok korrumpálásához.
¬ Akkor a Nyugat is felelős az Oroszországgal való viszony megromlásáért?
Attól tartok, igen. Még akkor is, ha Putyin paranoiás, és mindenképpen azt hiszi, hogy a NATO Moszkva-ellenes szervezet. A Nyugat politizálhatott volna óvatosabban, például az ABM-szerződés vagy a Lengyelországba és Romániába, Oroszország határainak közelébe telepített rakétavédelmi rendszerek ügyében. A Nyugat abban is hibázott, hogy az olajipari óriásai és bankjai sorban álltak a befektetési lehetőségekért. Ahelyett, hogy azzal foglalkozott volna, hogy Putyin lábbal tiporja az emberi jogokat, a demokratikus értékeket, ellenőrzése alá vonja a bíróságokat és a gazdaság egészét. A nyugati bankokat az sem érdekelte, hogy korrupt orosz pénzeket kezelnek, és ezzel államaik biztonságát is veszélybe sodorják. Ezek a pénzek azon oligarcháktól származtak, akiknek a Kreml parancsol. Mindez nyilvánvalóvá vált azzal, hogy 2003-ban Putyinék elítélték a leggazdagabb üzletembert, Mihail Hodorkovszkijt, és elvették tőle a Jukosz olajipari vállalatot.
¬ Sokat elárul Putyinról, hogy együttműködött az alvilággal. Bűnözőnek lehet tekinteni az orosz elnököt?
Attól függ, hogyan határozzuk meg, ki a bűnöző. Biztos vagyok abban, hogy ő minden cselekedetéről azt gondolja, azzal az orosz államot szolgálja. Szentpéterváron együttműködött a legerősebb bűnszervezettel, a kikötőt és az olajterminált ellenőrző Tambov-csoporttal, és nem érdekelte a többiek bűnözői háttere. A gengszterek voltak ugyanis a KGB „sorkatonái”, s Putyinnak rájuk is szüksége volt ahhoz, hogy megszerezze a város forrásait. Számára a cél szentesíti az eszközt, amikor most Ukrajnában háborús bűnöket követnek el az orosz erők, Putyin úgy gondolja, ez kell ahhoz, hogy megleckéztessék az Oroszországot fenyegető államot.
¬ Mondhatjuk, hogy Putyin és üzlettársai megszállták az orosz államot?
Egyértelműen igen.
¬ Mennyire diktál Putyin? Sokak szerint ő a háttérbe húzódó szilovikok, a fegyveres testületek nyilvános arca.
Ő van a frontvonalban, de kapcsolatot tart a háttérből az országot ellenőrző ex-KGB-sekkel. Putyin esete annyiban különleges, hogy a legkeményebb szentpétervári KGB-klánhoz tartozik. Nem véletlen, hogy egy volt KGB-s került az ország élére. Borisz Jelcin környezete az utódja keresésekor a szilovikok közül akart valakit, aki rendet tesz az 1990-es évek káosza után. Azért esett Putyinra a választás, mert ő volt a legfiatalabb és a leginkább lojálisnak tűnő személy.
¬ Könyvében arról is írt, hogy az egykori KGB nem volt monolit szervezet, tagjai közt akadtak haladó gondolkodásúak is.
Putyinra jellemző a kisebbségi komplexus
A KGB-n belül létezett egy progresszív szárny is, amely támogatta a peresztrojkát, mert felismerte, az elszigetelt ország képtelen gazdasági értelemben versenyre kelni a Nyugattal. Azt hiszem, a szankciók miatt most is hasonló a helyzet. A gazdaság jelentős részét azok a titkosszolgálati emberek ellenőrzik, akiknek nem tetszik Putyin ukrajnai háborúja és az ország gazdasági elszigeteltsége, és zavarja őket, hogy harminc évig tartó haladást sikerült egyik napról a másikra semmissé tenni. Arra számítok, hogy ez a progresszív szárny végül eltávolítja Putyint. Hogy ez mikor történik meg, nem tudni, de sok függ a Nyugat eltökéltségétől is. A Kreml minden eszközzel, például az energiaválság szításával teszteli, meddig hajlandó a Nyugat úgy támogatni Ukrajnát, mint ahogyan eddig tette.
¬ Az ukrajnai háború nem úgy halad, mint ahogyan azt Moszkvában eredetileg eltervezték. Fújhat Putyin visszavonulót?
Nem, most nem állhat meg, az hatalmas presztízsveszteség lenne a számára. Az, hogy most ennyire agresszívvá vált, annak a jele, hogy elszámította magát: arra gondolt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ugyanúgy elmenekül, mint az afgán elnök a tálibok elől, és azt sem hitte, hogy ennyire erős lesz a nyugatiak eltökéltsége. Majd taktikát váltott, most a Nyugat kifárasztására játszik, és abban bízik, hamarabb törik meg az ottani egység, mint ahogy kifogynak az orosz tartalékok. Arra számít, hogy a demokratikusan megválasztott nyugati politikusok idővel nem tudják megmagyarázni a választópolgáraiknak, miért szabadultak el az energiaárak, miért nő drámaian az infláció. Mindeközben Oroszországot is súlyosan érintik a háború miatti szankciók, a gazdaság az utóbbi harminc év legmélyebb válságát éli, és érezhető a nyugati termékek akut hiánya is.
¬ Miért szánta rá magát a könyv megírására? Kapott fenyegetéseket az anyaggyűjtés során?
Az ukrajnai háború első felvonása előtt, 2012-ben kezdtem írni. Hét évig voltam a Financial Times moszkvai tudósítója, a könyvvel az volt a célom, hogy foglalkozzak azokkal a kérdésekkel is, amelyekkel a napi munka során nem volt lehetőségem. Igyekeztem a lehető legtöbb emberrel beszélni, köztük Putyin szövetségeseivel, illetve azokkal a már Oroszországból elmenekült személyekkel, akik valaha közel álltak hozzá. Közülük sokan nem mertek Moszkvában beszélni, de amikor eljöttek Londonba, már bátrabbak voltak. Fizikai fenyegetés csak egyszer ért, amikor Svájcban kutakodtam Gennagyij Tyimcsenko, Putyin kedvenc olajkereskedőjének ügyei után, de jogi zaklatásból nagyon sok jutott.
¬ Hogyan állnak most ezek az
ügyek?
Egy évvel a 2020-as angliai megjelenés után Roman Abramovics bejelentette, pert indít, mert szerinte én és a kiadó hamisan állítottuk, hogy Putyin utasítására vette meg a Chelsea angol labdarúgóklubot, mert ezzel is növelni akarta a Kreml ottani befolyását. Abramovics után sorra jelentkeztek mások is, köztük az Alfa-csoportot vezető Mihail Fridman és Pjotr Aven. Attól tartottam, a kiadó, a HarperCollins a könyv visszavonására kényszerül, mert Nagy-Britanniában a rágalmazási perekben magas az ügyvédi költség. De kitartott, és közben a bíróságok megalapozatlannak tartották a legtöbb keresetet. Abramovics közben Ausztráliában is eljárást indított, hogy megduplázza a nagy-britanniai 2,5 millió fontos perköltséget. Szerencsére a bírók ejtették azt a vádat, amely szerint azt állítottam, korrupt kapcsolat van Putyin és Abramovics között. A bíró olvasatában csak az szerepelt a könyvben, hogy az oligarcha a Kreml befolyása alatt áll. Végül megegyeztünk, hogy apró változtatást hajtunk végre, így nem kellett milliós perköltséget fizetni. Nem kizárt, hogy a Kreml állt az eljárások mögött, az oligarchák az után jelentkeztek, hogy Alekszej Navalnij részben az én könyvemre hivatkozva számolt be Putyin fekete-tengeri palotájáról.
¬ Orbán Viktor meglehetősen közel áll Putyinhoz. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
Sokan kutatták Orbán és Putyin kapcsolatát, vannak, akik azt sugallják, a Kreml valamivel sakkban tartja a magyar miniszterelnököt. Az egyértelmű, hogy az utóbbi években az együttműködés mélyül, és Oroszország több olyan lépést tett – például alacsonyabb áron juttat gázt Magyarországra –, amivel hozzájárul a Fidesz és Orbán népszerűségének a növekedéséhez. Valóban sok a furcsaság a két ország viszonyában, és szeretnék én is nyomozni az után, hogyan is alakult ki ez a szoros kapcsolat. De a Kremlnek általánosságban is az a taktikája, hogy a hagyományos értékekre hivatkozva segít erősíteni az európai, és közülük is a kelet-európai populisták népszerűségét. Ez különösen a 2008-as gazdasági válság után volt megfigyelhető, amikor az újonnan csatlakozott országokban csalódtak az unióban.
¬ De ahogy Magyarországon, úgy Oroszországban is csak ürügy a tradicionális értékek védelme…
Putyin egyik szövetségese is bevallotta nekem, a keresztény értékekre való hivatkozást csak fügefalevélként használják ahhoz, hogy eltakarják a valódi célt, a geopolitikai törekvések megvalósítását. A szovjet időkben ez a politika a kommunista ideológia mögé bújt, ezt a szerepet most a hagyományos értékek védelme játssza.