Hármas csapás

Példátlan élelmiszerválság fenyeget a világban, a legsebezhetőbb országok Afrikában és Ázsiában vannak. Oroszország Ukrajna elleni agressziója csak tetézi a klímaválság és a járvány okozta gondokat.

AFP / ANDREW CABALLERO-REYNOLDS

Keresztes Imre

Az ötéves Amina Abdi már a második nap nem tudott járni, és összeesett a sivatagban, miután anyjával útra kelt az éhezés elől menekülve Szomália déli részén. Egy hete nem evett, csontvázzá fogyott, bőre hámlani kezdett. Mozdulatlanul feküdt a homokban a tűző napon, anyja megrázta a testét, vajon dobog-e még a szíve. De nem mozdult többé – emlékezett elfojtott hangon a 40 éves anya, Hodan Mohamed Szirad a The Washington Post minapi helyi beszámolója szerint. A kislányt egy közeli faluban eltemette, de sietett vissza, hogy a még élő hat gyermekét megmentse, és eljussanak az etiópiai határnál lévő menekülttáborába.

Amina egyike volt annak a több száz gyermeknek, akik az utóbbi hetekben éhen haltak Szomáliában. Kelet-Afrikát az utóbbi négy évtized legsúlyosabb aszálya sújtja, Szomáliát a szokásos gondok is gyötrik: fegyveres konfliktus, koronavírus-járvány, betegségek, sőt még sáskajárás is. Ám a csapásokat ezúttal tovább súlyosbítja a majdnem ötezer kilométerre lévő ukrajnai háború. Az orosz invázió előtt Szomália búzaigényének szinte a teljes egészét Ukrajna és Oroszország szállította, lakosságának csaknem a fele, 7,1 millió ember viszont most már éhezik. Az ENSZ szerint a kelet-afrikai országnak sürgősen másfél milliárd dollárnyi segélyre volna szüksége, de a donorok ennek csak a 18 százalékát ajánlották fel.

Példa nélküli globális élelmezési válságról beszél az ENSZ Világélelmezési Alapja (WFP) a klímaváltozás okozta aszályok, a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború hármas csapása következtében. A szervezet összehangolt nemzetközi fellépést sürget, és a 2022-re vonatkozó pénzigényét rekordszintre, 22,2 milliárd dollárra emelte, amelyből eddig 4,8 milliárd jött össze. A WFP azt írta friss jelentésében, hogy az élelmiszer-biztonság akut hiánya által sújtottak száma az utóbbi két évben 200 millióval, 345 millióra nőtt, és a járvány előtti 53 ország helyett immár 82 országot érint. A hivatalos megfogalmazás azt jelenti, ha valaki képtelen megfelelő mennyiségű ételhez jutni, és az élete közvetlen veszélyben van. Az éhínség szinte valamennyi kontinenst érinti, de leginkább Afrikát, kisebb részben Ázsiát, illetve egyes latin-amerikai, karibi és kelet-európai országokat is.

Oroszország Ukrajna elleni há­borúja megakadályozza, hogy 20-25 millió tonnányi ukrajnai búza eljusson Afrikába, a Közel-Keletre és Ázsiába – közben a búzaárak az egekbe szöktek. Egyelőre nem vezettek eredményre a Törökország közvetítésével folyó tárgyalások, hogy biztonságos tengeri folyosókon az ukrán gabona a fekete-tengeri kikötőkből eljusson a célállomásokra. De ha sikerülne is gyors megállapodást kötni az ukrajnai kikötők orosz blokádjának feloldásáról, a vizek aknamentesítése hosszadalmas folyamat.

Márpedig szakértők szerint ha ez néhány hónapon belül nem történik meg, a globális élelemhiány tovább nő, hiszen 400 millió ember alapélelmezése függ az ukrán szállításoktól. Tetézi a gondokat, hogy mivel az ukrajnai silók tele vannak, nincs tárolási kapacitás a téli vetésű búzának, amelynek a betakarítása júliusban kezdődik. A harcok és a munkaerő hiánya miatt sok táblán el sem kezdődhetnek a munkálatok, ami a jövőt még bizonytalanabbá teszi. Az idén az ukrán földek 20-30 százalékán maradhat ott a termény, és ekkora részen vetni sem fognak.

Az  élelmiszer-­biztonság akut ­hiánya 53 ország helyett immár 82 ­országot érint

Ukrajna és Oroszország adja a világ búza- és árpaexportjának a harmadát, a napraforgóolaj-kivitel több mint 70 százalékát, és a két ország jelentős kukoricatermesztő is. De az ukrán búza és más gabona 90 százaléka tengeri úton jut a világpiacra, a nyugati irányú szárazföldi szállítások pedig ehhez képest el-enyészőek, arról nem is beszélve, hogy a kerülő út nagy költséggel jár. A háború kezdete óta Ukrajna a szokásos búzakivitele töredékét tudta csak elszállítani. Oroszország a szankciókra hivatkozva egyáltalán nem exportál, miközben a büntetőintézkedések feloldását követeli, noha azok nem érintik az élelmet.

Ukrajna azzal is vádolja Oroszországot, hogy szándékosan bombázza a mezőgazdasági infrastruktúrát, a gabonatárolókat, a termőföldeket. Sőt ellopja az ukrán gabonát, hogy azt „baráti országoknak” – például Szíriának – szállítsa. A török vámhatóságok a hétvégén nem engedtek tovább egy orosz zászló alatt közlekedő teherhajót, amely az orosz kézen lévő ukrajnai Bergyanszkból indult, megállt Karasu török kikötőnél, de úti célja és gabonarakományának eredete egyelőre ismeretlen.

Amerikai és uniós vezetők azzal vádolják Moszkvát, hogy fegyverként használja az élelmiszert, és gyakorlatilag zsarolni akarja a világot engedmények kicsikarása ér­dekében. Az élelem a Kreml „terrorarzenáljának” a része, amit nem lehet elfogadni – fogalmazott élesen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Vlagyimir Putyin orosz elnök szívtelenül ostrom alá vette a világ legsebezhetőbb országait – tette hozzá.

Az élelmiszerválság már az ukrajnai háború előtt elkezdett kialakulni. A rossz időjárás miatt tavaly gyenge volt a gabonatermés az USA-ban és Kanadában, ahogy a szójahozamok is kisebbnek bizonyultak az átlagnál Brazíliában. A súlyos hőhullám Indiában is tizedelte a búzatermést, márpedig Kína után India a világ második legnagyobb búzatermesztője. A két ázsiai ország saját magát igyekszik ellátni, de ha importőrként lépnek fel, akkor az újabb nyomás lenne a világpiacra. Az üzemanyag és a műtrágya drágulása pedig megakadályozza, hogy más nagyobb gabonatermesztő országok pótolják a hiányt.

A klímaváltozás egyre elviselhetetlenebb hatásait leginkább Kelet- és Nyugat-Afrika érzi. Afrika szarván – Szomáliában, Kenyában és Etiópiában – már négy egymást követő esős évszak maradt ki, az aszály hamarosan akár nyolcvanmillió embert is az éhínség szélére sodorhat. A leginkább sújtott országokban – így Szudánban és Jemenben, illetve Afganisztánban is – már tombol az éhínség, és van, ahol a búza ára a hét és félszeresére emelkedett. A klímaváltozás frontvonalában lévő Nigerben a hőmérséklet másfélszer gyorsabban emelkedik, mint máshol. Az egymást követő szárazságok 14 százalékkal csökkentették a termőterületet, a gabonatermés pedig tavaly 39 százalékkal maradt el a megelőző évihez képest.