Az orrszarvúak szarvának legális, irányított és felügyelt kereskedelme önmagában nem elég ahhoz, hogy megmentsék a megmaradt populációt a kihalástól – derül ki a Koppenhágai Egyetem most megjelent átfogó tanulmányából. Az Ecological Economics szaklapban megjelent felmérésben a szakemberek a vietnami piacot vizsgálták: 220 felhasználóval és 125 olyan személlyel készítettek interjúkat, akik azt fontolgatják, hogy vesznek szarvat. Arra voltak kíváncsiak, az ár, valamint az ismeretségi körükben lévő többi felhasználó tapasztalatai milyen szerepet játszottak, játszanak abban, hogy orrszarvú szarvat vásároljanak. De azt is megnézték, miként viszonyulnak a legális és illegális csatornák kérdéséhez, mennyire érdekli őket, hogy az adott csont a fekete piacról származik-e, illetve, hogy mennyire tartanak az esetleges retorzióktól.
Ugyan 1977 óta világszerte tilos kereskedni a rinocéroszszarvval, ám néhány délkelet-ázsiai országban – így Laoszban, Hongkongban, Kínában és Vietnamban – szabályozott közegben engedélyezett a forgalom. Szarvakat legálisan elhunyt állatokról, engedélyezetten levadászott egyedekről vagy fogságban tenyésztett állatoktól lehet beszerezni, utóbbinál kifejezetten ügyelve az állatok egészségére. Az adatok szerint a legnagyobb szarvexportőrnek Dél-Afrika számít, ahonnan a 2017-es kiviteli tilalom feloldása óta évi 5319 és 13 356 kilogramm került kereskedelmi forgalomba. Az afrikai egyedeknek 20 ezer dollár körül mozog a szarvuk kilónkénti ára, míg a sokkal ritkább ázsiai fajok példányainak akár 400 ezer dollárt is elérheti. Egy kifejlett afrikai szélesszájú orrszarvúnak átlagosan 5 kilogramm a szarva.
Az orvvadászok évente 1000-1500 példánnyal végeznek, egy 2020-as ENSZ jelentés szerint a fekete piacról így legfeljebb évi 7500 kilogrammnyi rinocéroszszarva kerül a nemzetközi véráramba. Noha azt a legfrissebb dán kutatás is elismeri, hogy az ellenőrzött kereskedelem sokat javított a helyzeten, csökkent az orvvadászat mértéke, ám a helyzet így is aggasztó: az elmúlt évtizedben közel 10 ezer orrszarvúval végeztek orvvadászok Afrikában, így a teljes vadon élő rinocérosz populáció már 30 ezer egyed alá csökkent úgy, hogy a XX. század elején még félmillió orrszarvú volt.
Míg Kínában a szarvakat elsősorban művészi értékük miatt gyűjtik, tehát a csontfaragványok a keresettek, addig Vietnamban gyógyító erőt tulajdonítanak a szarvaknak, és a népi gyógyászatban használják. Noha semmilyen tudományosan igazolt bizonyíték nincs rá, de a vietnamiak úgy hiszik, a szarv jó másnaposság ellen, növeli a libidót, megvéd a rákkal és az agyvérzéssel szemben, csökkenti a magas lázat, illetve méregteleníti a szervezetet. Ezért porrá őrölve, vízben elkeverve isszák. Emiatt a vietnamiak kisebb mennyiségben használják, az ezt szabályozó törvények így 50 gramm birtoklását engedélyezik.
A Hoai Nam Dang Vu vezetésével készült friss tanulmány szerint a felhasználók átlagéletkora 48-49 év, átlagos havi jövedelme pedig 2800-2900 dollár között mozog, ami jócskán meghaladja az 200 dolláros helyi átlagot. A vásárlók több mindenre is használják a porrá őrölt szarvat: 66,8 százalék másnaposság ellen, 58,2 százalék méregtelenítés céljából, míg 13,2 százalék lázcsillapítás miatt is alkalmazta már az őrleményt. Vietnamban a társas kapcsolatok részét képezi a szarvhasználat, a tehetősek egymásnak, üzleti partnereiknek osztogatják a port. A felmérésben résztvevők is igazolták mindezt, ugyanis mindössze 20 százalékuk vallotta be, hogy maga vásárolta az orrszarvú szarvát, míg a többiek azt nyilatkozták, ajándékba kapták azt, vagy különböző rendezvényeken, üzleti bulikban. Külön érdekes, hogy a felmérésben résztvevő mindössze 6,7 százaléka, azaz 23-an voltak tisztában azzal, hogy a törvény szerint nem birtokolhatnak 50 grammnál többet belőle.
A fogyasztók a legális kereskedelmet részesítik előnyben, ám minél magasabb jövedelemmel bír valaki, annál kevésbé aggódik a törvényesség miatt. S noha egyre többen az ellenőrzött beszerzési láncokat választják, ám ha legális forrásból nem lenne elegendő elérhető mennyiségben a vadon élő orrszarvú, úgy ők gond nélkül vásárolnának orvvadászoktól vagy lopott szarvakat. Általános trend, ha van elérhető vadon élt rinocérosz tülök, akkor a többség egyértelműen azt választja a részben vadon, részben háziállatokhoz hasonlóan fogságban tenyésztett egyedekkel szemben. Úgy tartják ugyanis, hogy az utóbbiakban nincs annyi gyógynövény, mint a vadonban legelő rinocéroszok tülkeiben. Így a legalizálás nem csökkentette a vadon élő állatok szarvai iránti vágyat.
Ezt igazolja, hogy míg 100 gramm vadon élő rinocérosz szarváért átlagosan 2010 dollárt is hajlandóak kifizetni, addig a fogságban nevelteknél ugyanez az összeg csupán 1340 dollár. A kutatók egyébként azt találták, hogy 1 százalékos áremelkedés 1,51 százalékkal veti vissza a kereskedelmet. Azt is kimutatták, hogy a negatív vagy semleges tapasztalatok egymás közötti megosztása hatással van a fogyasztásra, azaz csökkenti a használatot, az embereket tehát meg lehet győzni, és le lehet beszélni a dologról. Ezt erősíti az a korábbi felmérés is, hogy míg 2014-ben a vietnamiak 69 százaléka, két évvel később a megkérdezetteknek már csak 23 százaléka hitt abban, hogy a szarvaknak van gyógyászati értéke.
A szakemberek úgy vélik, a rinocéroszszarv legális kereskedelme nem szünteti meg az illegális piacot, ám csökkentheti annak mértékét. Szakpolitikai ajánlásuk szerint az orrszarvúak szarvának megújuló termesztésén alapuló, szigorúan szabályozott legális kereskedelme valószínűleg úgy lehet sikeres, ha az jogszabályi alkalmazás mellett az alábbi két feltétel teljesül: a szabályozó hatóságok meg tudják akadályozni, hogy a törvénytelen forrásokból származó termékeket „tisztára mosva” árulhassanak, valamint a legális beszállítók hatékonyabban, megbízhatóbban és költséghatékonyabban tudják szállítani a terméket, mint a feketepiac.
A tanulmányban megjegyzik, hogy mivel csak a vietnami piac belső működését tudták feltérképezni, néhány fontos kérdés továbbra megválaszolatlan. Így többek között az, hogy a legális készletek milyen mértékben tudják kielégíteni a potenciálisan növekvő piaci keresletet. Mivel pedig a globális kereslet mértéke nem ismert, ezért nincs garancia arra, hogy a legális források ki tudják elégíteni a felvevőpiacot.
– Noha több bizonyítékra van még szükség annak megerősítéséhez, hogy a legális kereskedelem hozzájárul-e az orrszarvúak védelméhez vagy sem, a keresletcsökkentésre összpontosító kampányokat folytatni kell – húzták alá a szakemberek, hozzátéve, hogy a fogyasztók körében az orrszarvú szarvának negatív vagy nem tapasztalt egészségügyi hatásait hirdető kampányok hozzájárulhatnak a kereslet csökkentéséhez, és növelhetik a legális kereskedelem azon képességét, hogy kielégítsék a keresletet, hozzájárulva ezzel az orrszarvúk védelméhez.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/6. számában jelent meg, február 4-én.