Országos kutatás a könyvolvasási szokásokról
Ledőlt egy tabu
Évtizedek óta nem volt olyan kevés a rendszeres olvasó Magyarországon, mint ma, de aki olvas, az gyakran nagyon sokat. Az eddigi utolsó reprezentatív, országos kutatást a könyvolvasási szokásokról a Tárki, illetve Bernát Anikó és Hudácskó Szilvia készítette 2020-ban. Bernát Anikót kérdezzük.
Kovács Bálint
¬ Ma már csak a magyarok 13 százaléka olvas legalább hetente egyszer, 2005-ben még a 25 százalékuk rendszeres olvasó volt. Ez hatalmas csökkenésnek tűnik.
A könyvet nem olvasók ma sokkal többet olvasnak
Fontos, hogy itt a könyvet olvasókról van szó. Mindez részben a digitális fejlődés miatt van, ami az élet minden területét megváltoztatta: könyvolvasás helyett az emberek mással töltik az idejüket. Ugyanakkor az online kultúra előretörésének másik hatása, hogy az olvasók körében hatalmas a pezsgés, rengeteg közösség formálódott az interneten olvasókból, sok az online könyves esemény. Ami a digitalizáció elszívó hatását illeti: sokak számára könnyebben befogadható, kényelmesebb szórakozási módokat kínál az online világ, ráadásul sokkal olcsóbban. A könyvvásárlásnál sokkal kisebb befektetéssel, erőbedobással is kulturális aktivitáshoz vagy szórakoztató tartalomhoz lehet jutni, habár könyvtári kölcsönzéssel az olvasás is lehet olcsó tevékenység. Az elszívó hatás talán leglátványosabb eleme a Facebook, amely a két legutóbbi olvasáskutatásunk, azaz 2005 és 2020 között vált óriássá. Magyarországon csaknem hétmillió aktív felhasználója van, s a nemzetközi adatok alapján egy átlagos felhasználó napi 50 percet tölt a Facebookon, az Instagramon vagy a Messengeren – és ez csak egy csepp a digitális óceánban, ami lehetőséget ad a könyv helyetti másfajta időtöltésre.
¬ Ez problémát jelent, vagy mindössze az olvasási szokások megváltozását?
Ez sajnálatos a hagyományos kulturális értékek és persze a könyvszakma szempontjából, és azért is, mert a könyvolvasás egy sor kognitív képességet fejleszt. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy azok, akik kevesebb könyvet olvasnak, szintén sokat olvasnak, csak más platformon, műfajban, terjedelemben és minőségben. Persze nem jó, ha valaki számára a Facebook-bejegyzések vagy a rövid cikkek jelentik az olvashatóság felső határát, de akkor is: újságcikkeket vagy hírszerű szövegeket szerintem ma, a digitális tartalomdömping idején jóval többen olvasnak, mint amikor erre csak nyomtatásban volt lehetőség. Ez nem váltja ki a könyvolvasást, de talán akkor sem a funkcionális analfabetizmus boomjával nézünk most szembe: úgy tűnik, hogy a könyvet nem olvasók ma sokkal többet olvasnak, mint amennyit 30 éve, mert folyamatosan szövegeket dob eléjük a digitális világ, akár munkáról, akár szabadidős tevékenységről van szó. Sőt többet is írnak, hiszen ma már például a villanyszerelőnek is sokszor e-mailben kell kommunikálnia.
¬ 1981 óta vannak a maiakkal összehasonlítható adatok az olvasási szokásokról, és ebből azt látjuk, hogy soha nem volt ilyen magas azoknak a száma Magyarországon, akik egyáltalán nem olvasnak könyveket: ma már 53 százalék az arányuk. Folyamatosan és egyenletesen romló tendenciáról van szó?
Az azóta készült kutatások alapján az 1989-es megugrás kivételével folyamatosan csökkent az olvasók aránya, és 2020-ra valóban elértük az eddigi mélypontot. Akik viszont könyvet olvasnak, azok sok esetben nagyon sokat olvasnak, és van egy olyan érzésem, hogy az online kultúra fejlődése miatt ennek a csoportnak a pandémiás körülmények még jót is tettek. A karantén demokratizálta az olvasást: az online megoldások révén helytől és kortól függetlenné tette az olvasói közösséghez tartozás, az író-olvasó találkozók, a könyvbemutatók, a könyves beszélgetések élményét. És bár ma ez a szektor is próbál visszaszokni az offline világba, az online események cunamija nem állt le: ez a szektor is érzi, hány és hány embert lehet így elérni.
¬ A kutatás szerint a pandémia idején az amúgy is rendszeresen olvasók még többet olvastak, és aki szokott könyvet vásárolni, azt a járvány sem akadályozta meg ebben.
A karantén demokratizálta az olvasást
Szerintem erről nem önmagában a koronavírus tehet, ez inkább a korábban indult folyamatok organikus fejlődésének a következménye. A kutatásunknak volt egy módszertani értelemben kísérleti lába: külön felmértük a társadalomnak azt a részét, amelyik gyakrabban olvas az országos átlagnál, és jelen van a különféle könyves online csoportokban, vagy követi a könyves szektort a közösségi médiában. És az ő körükben extrém magas számokat tapasztaltunk: ők átlagosan évi 37 könyvet olvasnak el, sőt a 18 százalékuk ötvennél is többet. Az online csoportok léte sokakban még a versengés igényét is felkelti, hogy ki olvas el egy hónap vagy év alatt több könyvet, így az ezekben a Facebook-csoportokban megjelenő ajánlók, beszámolók további könyvfogyasztást generálnak azzal, hogy az újabb és újabb érdeklődőket is bevonzzák. A pandémia idején, mint minden online tevékenység, ez a jelenség is tovább erősödött. A kérdés az, mennyi marad meg ebből a koronavírus utáni világban. Aki szeret olvasni, most jó korszakban él: a sorozat- és Netflix-kultúra működési mechanizmusai, egyes „technikai” fogásai a népszerű kortárs fikciós irodalomban is tetten érhetők; amitől egy film vagy sorozat addiktívvá tud válni, az megjelenik számos bestsellerben is, sok profi, letehetetlen könyvet adnak ki, amikre ráadásul a TikTokon jelen lévő tinédzserek is ráharapnak, és közvetetten ugyan, de világszinten ők is hihetetlen eladásokat tudnak generálni. Ez már több évtizede érik, tehát nem a pandémia miatt, hirtelen történt.
¬ Mi jelentette a legnagyobb meglepetéseket a kutatásuk kiértékelésekor?
Kiderült, hogy egy korábban kevésbé olvasó társadalmi csoport, a 60 év felettiek ma már nagyobb arányban olvasnak rendszeresen, mint 2005-ben. És találkoztunk még egy különös jelenséggel. Minden felmérésben megkérdeztük azokat, akik soha nem olvasnak, hogy mi ennek az oka. Eddig az volt az elsődleges válasz, hogy nincs rá idejük, és csak a másodlagos okként mondták ezt, hogy nem szeretnek olvasni. Ez az arány most megfordult: korábban csak 17 százalék nevezte meg fő oknak, hogy azért nem vesz könyvet a kezébe, mert nem szeret olvasni, 2020-ban ez már 45 százalék volt. Úgy tűnik, ledőlt egy tabu.
¬ Mekkora szerepe van a könyvek árának az olvasók számának alakulásában? Némiképp ellentmondásos, hogy miközben csupán a válaszadók 6 százaléka mondta, hogy a pénz miatt nem olvas, szinte mindenki várja a leárazásokat; a könyvvásárlók kétharmada el is halasztja a könyvvásárlást az akciós időszakokra.
A magyar fogyasztó általánosan nagyon árérzékeny, legyen szó kenyérről, tejről vagy könyvről, mindenütt az akciót keresi, és ezt minden szektor használja is. Az akciók keresésére folyamatos akciózással válaszolnak, néha akár álakciókkal, amikor nincs szó számottevően olcsóbb árakról, inkább maga az akciózás élménye a fontos. A könyves szakmában nagy kérdés, hogy mire szoktatják rá az olvasókat az állandó akciókkal, és hogy így ki veszi meg a könyveket azon a teljes áron, ami rájuk van nyomtatva. Tehát az akciózás önmagában nem feltétlenül szól a pénzhiány kérdéséről, csak arról, hogy erre szocializálták a fogyasztókat.
¬ Az árak kérdése már csak azért is fontos, mert folyamatosan drágul a papír és a könyvkiadás, így jelentős drágulás tapasztalható és várható ezen a piacon is.
Igen, viszont az általános drágulás arra is választ ad a könyvvásárlónak, hogy miért kerül az eddig 4000 forintos könyv most már 4500 forintba. Mindenesetre jelen körülmények között a fogyasztói kosár minden eleménél új döntéseket kell hozniuk a vásárlóknak, mert az infláció minden terméknél látható mértékű. Ez valószínűleg a könyvvásárlásra is igaz lesz: lehetséges, hogy kevesebbet fognak venni, vagy máshogyan alakulnak át az olvasók szokásai, például elkezdenek többen könyvtárba járni, esetleg áttérnek a valamivel olcsóbb e-könyvekre. Érdekes egyébként, hogy az e-könyvek messze nem terjedtek el annyira, mint amit a feltalálásukkor jósoltak: az akkori prognózisok szerint ma már lényegében nem is lennének papírkönyvek.