Mihálovics Zoltán írása a Mandiner hetilapban

***

A nemzetközi sajtó az Európai Unió hatodik szankciós csomagjával kapcsolatban többnyire Magyarország olajembargó alóli mentességét hangsúlyozza, a Ciprust érintő passzus kevésbé ismert a közvélemény előtt. A szigetország keresztülvitte, hogy kikerüljön a csomagból az orosz állampolgárok ingatlanügyeire vonatkozó rész, mert a tengerparti területein többnyire oroszok üzleteltek.

Ciprus és Oroszország jó viszonyának hagyományai mélyen, az ortodox kereszténységben gyökereznek, de a szoros kapcsolat az ettől távoli politikában is megjelent. A szigetország kommunistái mély beágyazottsággal bírtak a szovjet fővárosban, és ez a kapcsolat megmaradt 1991 után is. Ciprus a közel-keleti nyitás mellett a posztszovjet térség felé való közeledésben látta a lehetséges kitörési pontokat.

Az orosz kapcsolatok az ezredforduló után, de még inkább az Európai Unió 2004-es bővítésével váltak intenzívebbé. Ciprusnak kétes hírnevet szerzett az ott folyó pénzmosás, az ország amúgy is adóparadicsomként ismert. Nagy visszhangot váltott ki a 2007-ben útjára indított, 2013-ra a nemzetgazdaság egyik alapkövévé váló aranyvízumprogram. Az állampolgárság megszerzését kétmillió eurónyi befektetéshez vagy ingatlanvásárláshoz kötötték, ezen kívül csak annyi feltétel volt, hogy hétévente egyszer személyesen meg kellett jelenni az országban. Az igénylők közel fele orosz állampolgár volt, ezerötszáznál is többen szereztek ciprusi útlevelet, amivel az uniós tagság számos előnyét tudták élvezni. Két nagy csoportra oszthatók ezek az oroszok: akik jelentős vagyont halmoztak fel Vlagyimir Putyin elnöksége alatt, illetve akik az anyaországtól távol akarták tartani a vagyonukat, mert úgy biztonságosabbnak látták – s e két indok kombinációja sem ritka. Az Európai Unióban nem csak Cipruson van példa ilyen megoldásra, hasonló vízumrendszert alkalmazott Bulgária és Málta is.

A vízumprogramból számos probléma származott, rengeteg kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok és az uniós intézmények is. A kritikák hatására az utóbbi években Nicosia huszonhat befektetőtől vonta vissza az „arany” útlevelet, emellett szigorúbb szabályozást vezetett be a pénzmosás visszaszorítására. Az államkincstár 8 milliárd eurós bevételhez jutott ezekből az ügyletekből.

Az orosz jelenlét erősödésének oka nem maga a vízumrendszer és nem csupán a vallási, politikai tradíciók. Növelte a szigetország orosz kitettségét, hogy 2010-ben az államcsőd közelébe került. Dimitrisz Hrisztofiasz államfő hamarosan 2,5 milliárd eurót kapott Oroszországtól, ami a problémákat nem oldotta meg, de legalább az államcsődöt sikerült elkerülni.

Eközben a felfújódó ciprusi ingatlanpiacon is megjelentek az oroszok. A 2000-es évektől dinamikusan nőtt az ingatlanpiac, a ciprusiak jelentős része két-három ingatlant tudhat a birtokában, így nem meglepő, hogy megvolt a kellő kereslet is. Az offshore cégek a betelepülésükkel az irodaházaknak teremtettek piacot, a szállodák építését pedig az idegenforgalom fellendülése fűtötte. Ez a melegágya lett az orosz befolyásnak, egyes adatok szerint negyvenezer ciprusi ingatlan van külföldi kézben. Kezdetben főleg a britek vásároltak, aztán az oroszok jóval nagyobb számban jelentek meg.

Mindezen felül a válság ideje alatt az orosz betétesek jelentős befolyást harcoltak ki a Bank of Cyprusban. Ez úgy történhetett meg, hogy az uniós mentőcsomag bevezetésével elvesző befektetésekért a betétesek banki részvényeket kaptak. Ezek birtokában 2013 szeptemberében hat KGB-s összeköttetésekkel rendelkező orosz állampolgár került az igazgatóságba. Ez nem kis feszültséget generált az EU-ban, felvetődött, hogy helyes-e az európai uniós adófizetők befizetéseit ciprusi orosz betétesek kimentésére fordítani. Arról nem is beszélve, hogy felmerült az orosz betétek tisztaságának kérdése is. Mindemellett nagyrészt az orosz tőkének és a letelepedés támogatásának köszönhették a ciprusiak az államcsőd elkerülését.

Az orosz gazdasági jelenlét erősödésében többen nagy jelentőséget tulajdonítanak Nikosz Anasztasziadisz köztársasági elnök közreműködésének is. A konzervatív párti politikus 2013. március 1-je óta van hivatalban, ezalatt dinamikusan növekedett az orosz befolyás, kiemelten a tengerparti területeken.

Oroszország egyébként is érintett a nemzetközi szintű pénzmosásban, amit az offshore cégekről kiszivárgott dokumentumok – a Pandora-iratok – is alátámasztanak. Főleg két területen volt élénk az orosz pénzmosás, egyrészt a hagyományos menekülő útvonalként funkcionáló Baltikum vonzáskörzetében, illetve Cipruson, hiszen a szigetország politikája ennek szabad teret engedett.
Ilyen erős orosz gazdasági jelenlét fényében már sokkal egyértelműbb, miért volt kulcskérdés Ciprusnak, hogy elérje az ingatlanpiac mentességét a hatodik uniós szankciós csomagban. Ha az utóbbi egy-két évet vesszük figyelembe, többnyire oroszok voltak a külföldi lakásvásárlók. Az idegenforgalom területén is jelentős az oroszok száma, s mivel az ágazat a bruttó hazai össztermék ötödrészét adja, jelenlétük elengedhetetlen az ország számára. Ciprus egykor a britek gyarmatbirodalmához tartozott, de 2021-ben az ottani oroszok száma már meghaladta a britekét.

Az Európai Unió Moszkva elleni szankciói a jelentős orosz gazdasági befolyás miatt érzékenyen érintik Ciprust. Hasonló volt a helyzet 2014-ben, amikor a krími válság miatt szintén szankciókat helyeztek kilátásba az oroszokkal szemben. Nicosia már akkor is ellenezte őket, hiszen a Bank of Cyprus végeredményben a 2014-es krími válság miatt adta el ukrajnai érdekeltségeit  az orosz Alfa-csoportnak.

Ciprus most is a kezdetektől ellenezte az EU szankciós politikáját, többek között az orosz bankok kizárását a SWIFT-rendszerből, ám  a hatodik csomagig követte az uniós politika irányvonalát. Ez azonban inkább azon aggodalmának tudható be, hogy ha Vlagyimir Putyin elismeri a Luganszki és a Donyecki Népköztársaságot, akkor ugyanezt megteheti az Észak-ciprusi Török Köztársasággal is, amelyet jelenleg kizárólag Ankara ismer el. A ciprusiakat ez érzékenyen érintené.  A szigetország elnöke párhuzamot is vont Észak-Ciprus 1974-es török megszállása és az ukrajnai invázió közt, hangsúlyozva: az oroszok ugyanolyan történelemhamisítást és retorikát használnak, mint a törökök. Az ország számára azonban az oroszoknál jóval nagyobb problémát jelent a török fennhatóság alatt álló Észak-Ciprus és a NATO-tag Törökország.

Nicosia mindezek ellenére is tartózkodik a szankciós politikától, hiszen attól tart, hogy az elhamarkodott intézkedések visszaüthetnek az európai gazdaságokra. Az ország sikeresen érte el, hogy az európai hajózási társaságok révén továbbra is működhessen a tengeri szállítás az oroszok felé.

Összességében az oroszokat érintő korlátozások és a szankciós politika valószínűleg visszaveti majd a ciprusi gazdasági teljesítményt, legalábbis addig mindenképpen, amíg tart a háború. Mindezek tükrében a szigetország a közeljövőben valószínűleg olyan szövetségeseket fog keresni az Európai Unióban, amelyek szintén negatívan értékelik
a szankciós politikát, mint például Magyarország.

A szerző a Makronóm Intézet szakértője