Nemzetiségi önkormányzatból 2165 van az országban
Nemzetiségi helynévtáblák: önbevallásos kuszaság
HVG ténytár
2007-ben született az a kormányrendelet, amely rendet vágni hivatott a települések határában nemzetiségi nyelven kihelyezhető helységnévtáblák dzsungelében. A rendez(őd)és azonban szűk másfél évtizede is csak várat magára. Az 1970-es évek végén a nemzetiségi szövetség, a községi tanács, a megyei illetékes hatóság és az országos Földrajzinév-bizottság egyeztetését követően kerülhetett mintegy 180 település határába nemzetiségi nyelvű tábla. Jelenleg ez önkormányzati hatáskörbe tartozik, a helyhatóság döntése után már csak a közútfelügyletnek kell rábólintania a tábla kihelyezésére. Nem kell szakmai vélemény a névalakról, és nincs előírt nemzetiségi lakossági részarány sem – tudható meg Sasi Attila térképésznek, a Lechner Tudásközpont munkatársának a Geodézia és Kartográfia című folyóiratban olvasható tanulmányából. A szakmai állásfoglalás kötelmének hiánya olykor furcsa helyzeteket is teremt: így viselheti például – a helységnévtáblák tanúsága szerint – Magyarországon két település is ugyanazt a német elnevezést: Sankt-Iwan Bakonyszentivánt és Pilisszentivánt is jelöli. De a fordítottjára is van példa, arra, hogy egyazon településnek két német neve is van: Jánossomorja az összeolvadó elődfalvak okán egyszerre Sanktpeter és Sanktjohann.
A „nemzetiségi települések” és helységnevek egyetlen hivatalos forrása jelenleg a KSH (ide a települési jegyzőktől kerül az adat). E szerint települési nemzetiségi önkormányzatból 2165 van az országban, ezek több mint a fele, 1182 roma. A helységnévtáblákon viszont az arányuk nulla. A német önkormányzatok aránya 18 százalék, a nemzetiségi nyelvű helységnévtáblákat illetően viszont 58 százalékos a részesedésük. A 13 törvényileg elismert nemzeti kisebbség közül a cigányon kívül további három, a lengyel, az örmény és az ukrán sem hagy magáról ilyen kézzelfogható nyomot. A németek után a horvátok és a szlovákok érvényesítik leginkább az érdekképviseletnek ezt a „magamutogatós” formáját. A szabályozási képlet fonákságát az is jól példázza, hogy a 73 százalékban szlovén Felsőszölnök (Gornji Senik) és a 2,4 százalékos román kisebbségű Vekerd (Vecherd) egyaránt nemzetiségi településtáblával jelzi többszínűségét.