Portré: Csach Gábor, Balassagyarmat ­polgármestere

¬ Apai ágon felvidéki cipszer elődök, nemzedékeken át csupa vasutas. Önt a mozdony füstje sose csapta meg?

Első generációs értelmiségi vagyok, amikor cseperedtem, a vasút már süllyedt. Apám állomásfőnök volt, első versemet a magyarnándori bakterház írógépén írtam, úgyhogy érzelmi szálak is kötnek a vasúthoz. Balassagyarmat különleges világ, a kommunizmus idején a megyeszékhely áthelyezését nehezen emésztette meg az itteni öntudatos, büszke nép, ebben a közegben könnyebb „bolondnak” lenni, a művészetek kezdtek érdekelni.

¬ Zene, fotózás, film, színház – egy ilyen sokoldalú, érzékeny ember mit keres a politikában?

A városvezetés is rendkívül kreatív dolog. Annak idején az fordított a közélet felé, amikor 16 évesen a rendőrök elvittek minket. A Szegedi Ifjúsági Napokon utcazenéltünk, egy pesti srác beszállt közénk, elénekelte az Európa Kiadó Szabadíts meg a gonosztól dalát, „az orosztól” átköltésben. Tíz perc alatt ott teremtek a Zsigulik, hármunkat bevittek, aztán ötórás kihallgatás után feltettek a pesti vonatra. Nem értettük, és elkezdtünk foglalkozni a miértekkel. Bátyám Fodor Gáborral együtt volt katona, nekem meg Bilecz Endre, a később az MDF-et és az SZDSZ-t is megjárt politikus lett a gimnáziumi tanárom. Orbán is, Fodor is többször járt nálunk, Nagy Imre temetését követően egyértelmű volt, hol a helyem. Így alakult meg az első nógrádi Fidesz-csoport.

¬ Azóta rengeteg minden változott, önnél volt olyan pont, amikor azt érezte: én nem ehhez a csapathoz csatlakoztam?

Nem, soha. Minket a rendszerváltás eufóriája vitt a Fideszhez, ez erősebb kötődés bármely ideológiánál. Ha ’94-ben nem jönnek vissza Horn Gyuláék, talán hagytam volna a francba az egészet, de hát jöttek. ’96-ban tértünk vissza a városba, akkor született a lányom, amikor a Bokros-csomag, az maga volt a nyomor. A politika kicsit popzene is: kell a marketing meg a magamutogatás, de csapatjáték is, fontos a betyárbecsület, és illik jó dalokat írni. Színpadi emberként és alkatilag sem tudom megállni, hogy ne kritizáljam a hülyeséget. Bizonyos szempontból unortodox fideszes vagyok, de fideszes. A vadaknak libsi, a libsiknek náci.

¬ A bő 30 év alatt akadt olyasmi, ami kiverte a biztosítékot?

Persze hogy volt. A kommunikáció kétségbeejtően butul, a szavazatok miatt sokszor nem a legnagyobb jó, hanem a legkisebb rossz felé kell menni. Vannak dolgok, amiket nem lehet vállalni, ilyen volt a járványügyi menetrend vagy a lakástörvény-tervezet, tiltakoztunk, visszavonták. A váltógazdaság akkor hasznos „államforma”, ha létezik működőképes alternatíva. De hát én nem látom ezt az alternatívát, ráadásul Balassagyarmat mindig szívott baloldali kormányok idején.

¬ 2019-ben odahaza majdnem összejött a váltógazdaság, rendesen megszorongatták.

Sokáig én voltam a párt helyi ökle, a „főlökhárító” alpolgármester. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Budapesttől északra Szobtól Salgótarjánig mindössze 4 várost tudott megtartani a Fidesz, így nézve a 107 szavazatkülönbség már-már dicsőség. Balassagyarmaton is, mint minden városban, jelentős az ellenzéki közeg, ezért sem lehetek vadember, pláne hogy nem is vagyok az. Furcsa hely ez a miénk: kicsit falu, kicsit város, kicsit polgári, kicsit proli. Aki nem szereti, nem érti.

¬ A menekültkérdés hogy fest kicsiben egy alig tizenöt ezres városban, ahol van egy közösségi szálló?

Megjegyzem, a szálló nyitását is a szociktól kaptuk „ajándékba”, mert Sólyom László szlovákiai kitiltását követően mi a Bajnaihoz igyekvő Ficót „tiltottuk ki” a városból. A kultúrák ütközése a 2015-ös menekültválság utáni jogszabályi szigorításokig rengeteg konfliktussal járt a városban, többezres rasszista Jobbik-tüntetés is volt. Tavaly egy begőzölt felperes a bukott tárgyalása után megkéselte az alperesét, mire 5 perc alatt azzal volt tele az internet, hogy az afgánok késeltek. Szerencsére sikerült elérnem, hogy a rendőrség fél órán belül kiadjon egy közleményt, így nem szabadult el a hülyeség.

¬ A tények segítenek, a központi riogatás a menekültekkel kevésbé. Ön a tényekre támaszkodik a járvánnyal kapcsolatban is: szinte naponta közli a városi számokat, miközben az országos adatszolgáltatás erősen hiányos.

Könnyű a dolgom, mert ez kisváros, öreg motorosként én akkor is hozzájutok korrekt adatokhoz, ha a kormányhivatal elfelejtene tájékoztatni. Néhány kolléga hozzám hasonlóan jár el, például a kazincbarcikai MSZP-s Szitka Péter.

¬ Kossuthi értelemben vett nemzeti szabadelvűnek vallja magát. Önnél ez mit jelent?

Kell lennie egy nagy, vastag, piros határvonalnak, ameddig szinte mindent szabad. Ezt a vonalat társadalmi divatok ide-oda tologatják, a mostaniak éppen ki akarják dobni, de az egyén szabadságjoga soha nem kerülhet a közösség, a nemzet érdeke elé. A járványkezelés is erről szól. Várospolitikus vagyok, amíg politikai közösségem a szülővárosom érdekeit és a meggyőződéseimet szolgálja, addig katona vagyok. Persze jó lenne, ha a nemzeti burzsoázia nem 20, hanem 2000 emberből állna, meg sült galamb hullana minden magyar asztalra. De nemzeti érdek lenne az is, hogy legalább potens ellenzékünk legyen, mert hosszú távon kontroll nélkül az ember könnyen elhülyül.