Portré: Máté Gábor, orvos

Balla Györgyi

¬ Gyerekkora óta foglalkoztatja, hogy miért szenvedünk olyan sokat, és miért okozunk szenvedést másoknak. Emlékszik, mi késztette erre?

Tízéves lehettem, a szüleimnek volt egy nagyon magas könyvespolca, aminek a tetején tartották azokat a könyveket, amiket nem szerették volna, ha elolvasok. Egyszer mégis felmásztam, és leemeltem egy könyvet a náci bűntettekről. Láttam benne a meztelen emberek képét, a tömeggyilkosság nyomait. Az apám munkaszolgálatban volt, de hallgatott róla, anyám pedig abszolút nem beszélt azokról az időkről és a szülei haláláról, túl fájdalmas volt neki. Ez volt az első alkalom tehát, hogy szembesültem a holokauszttal, és akkor fogalmaztam meg ezt a kérdést. Ma már tudok választ adni rá: ha megnézem Hitler vagy Sztálin gyermekkorát, borzalmasan szenvedett mindkettő, gyűlt bennük a harag, a gyűlölet, a hatalomvágy. Persze kellett hozzá az adott történelmi helyzet is.

¬ Hogyan lehet a traumából kigyógyulni?

Sok ember csak betegség, válás vagy egy kudarc után ébred fel. Fel kell tennünk a kérdést, mit üzen a trauma az életről, mit lehet megtanulni belőle. Csak ezután jöhet a gyógyulás.

¬ Mikor tette fel magának először ezt a kérdést?

A negyvenes éveim közepe-vége felé jártam, sikeres orvos voltam, saját rovattal egy kanadai lapban, mégis depressziótól szenvedtem, a feleségemmel sokat veszekedtünk, a gyerekeim féltek tőlem.

¬ Mi volt ennek az oka?

Nagyon szerető apa voltam, de senki sem tudta, mikor fog kitörni belőlem a düh. Be kellett látnom, hogy az életem nem úgy megy, ahogy szerettem volna. Mondok egy példát: a feleségem egy este nem akart velem lefeküdni, és én akkor összegömbölyödtem, mint anyja méhében a magzat, fájt a szívem. Ugyanúgy érezhettem magam, mint amikor az anyám 1944-ben átadott egy idegen nőnek. A múltban éltem, nem a jelenben – ez a trauma egyik legerősebb hatása.

¬ Egyedül meg lehet ezzel birkózni?

Elvileg igen, gyakorlatilag majdnem lehetetlen. Buddha a meditáció közben jött rá, hogy az ő tudata alkotja meg azt a világot, amelyben él. A legtöbben azonban nem vagyunk Buddhák, segítségre van szükségünk.

¬ A test lázadása című könyvében azt írja, hogy a stressz kialakulásához bizonytalanság, információhiány és a kontroll elvesztése kell. A koronavírus-járvány vagy az orosz–ukrán háború miatt valamennyi feltétel megvalósult. Több lesz a függő, a rákbeteg?

Nem lesz, már most több van. Vancouverben több ember halt meg túladagolásban, mint a Covidtól. De a Covid következménye lett az is, hogy nőtt a gyermekbántalmazás, a családon belüli erőszak száma, terjedt az alkohol- és drogfogyasztás. A függőség nem genetikai hiba, hanem a stressz keserves enyhítése. Minél inkább szenved valaki, annál jobban pusztítja magát. Ezért egy függőtől soha nem azt kell kérdezni például, hogy miért iszik, hanem azt, hogy miért van lelki fájdalma.

¬ Min múlik, hogy valaki függő lesz vagy sem?

Minél több a stressz, a trauma, annál nagyobb az esély arra, hogy valaki függő legyen – nemcsak drogra, hanem esetleg pornográfiára, munkára, evésre vagy szerencsejátékra. Én például munkamániás orvos voltam. Miközben világszerte dicsértek és hálásak voltak nekem, a gyerekeim, a feleségem szenvedtek. Amikor drogosokkal dolgoztam, mindig mondtam nekik, hogy ugyanolyan vagyok, mint ők. Hogy függők maradtak, az nem az én hibám, vagy az övék, hanem a társadalomé, amelyben élünk. Ha büntetjük, kizárjuk őket, azzal olyan körülményt teremtünk, amiben nem lehet gyógyulni. Ami Magyarországon történik például a drogfüggőkkel, az botrány.

¬ Ki lehet gyógyulni a függőségből? Ön hogyan lett úrrá rajta?

A feleségem azt mondta nekem nagyjából 20 évvel ezelőtt, amikor megjelent A test lázadása című könyvem, hogy „most írjál egy másikat, aminek az a címe, hogy A feleség lázadása”. Elege lett a munkamániámból. Tudtam, hogy igaza van, és hogy döntenem kell. Szerencsés vagyok, mert olyan házasságban élek, ahol a feleségem őszinte hozzám. De azt sem tagadom, máig kihívás, hogy lemondjak egy hivatalos meghívást, noha már könnyebben mondok nemet, boldogabb, nyugodtabb is vagyok ebből kifolyólag.

¬ Magyarul A trauma bölcsessége a címe annak a dokumentumfilmnek, amely összefoglalja mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet ön az elmúlt évtizedekben a trauma természetéről összegyűjtött. Miféle bölcsessége lehet a traumának?

A megjelenése utáni első héten négymillió ember nézte meg ezt a filmet világszerte, azóta újabb hárommillió látta. Az emberek ráismernek a saját tapasztalataikra. Hogy milyen bölcsesség van egy traumában? Egy kétéves gyerek például, aki dühbe gurul, és a szülő őt ezért megbünteti, megtanulja, ahhoz, hogy a kapcsolata megmaradjon a szülővel, el kell nyomnia az érzéseit. A trauma itt az, hogy a gyermek elidegenedik saját magától. A bölcsesség pedig az, hogy közben megvédi a viszonyát a szülővel. Egyébként amikor már feldolgozzuk a traumát, sokat tanulunk magunkról, a világról, és az is egyfajta bölcsesség.