Fotó: Túry Gergely

„Nem kaptam induló vagyoncsomagot az édesapámtól” – mondja az OTP vezérigazgató-helyettese, Magyarország második leggazdagabb emberének, a bankot 30 éve vezető Csányi Sándornak a 37 éves fia, aki a számok szeretetét matematikatanár édesanyjától is örökölte. De „ha valakinek van egy jó ötlete, amit a családban a többiek támogatnak, adnak hozzá pénzt is”. Az öt testvérből ő a második legidősebb, aki hamar eldöntötte, hogy apja nyomdokaiba lép, és bankár lesz. Londonban a City University gazdaságtudományi szakán végzett, majd a madridi IE Business Schoolban szerzett pénzügyi mesterdiplomát, aztán egy következőt is az amerikai Kellogg School of Management képzésén. Egyetemistaként már dolgozott a Merrill Lynchnél, ahol a vállalatfinanszírozás gyakorlati oldalával ismerkedett. A Deutsche Bank londoni részlegénél lett befektetési bankár, majd a McKinsey & Companynél folytatta, az utolsó időszakban már Magyarországon, mert „nagyon hiányzott az itthoni vidék”. 2016-ban állt be az OTP-hez, úgy érezte, ha Magyarországon akar banknál dolgozni, nincs is más választása, de szükség is volt rá, mert az apja közelebb akarta hozni a digitális fejlesztéseket az üzleti tevékenységhez, őt pedig ekkor már ez a konvergencia érdekelte a legjobban. Fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán: tavaly tavasz óta vezérigazgató-helyettes, az igazgatóság tagja, s felel a teljes nemzetközi hálózat digitális felfuttatásáért is.

„Szabadidőm péntek délutántól vasárnap estig tart, szinte mindig vidékre megyek, Somogyba, Baranyába.” Korábban röplabdázott és focizott, de többször elszakadt a térdszalagja, így ma már jobbára csak túrázik. Egyelőre egyedülállóként él a bátyjával, Attilával közös budai ikerházban, „olyanban, amilyet sokan mások is megengedhetnek maguknak”.

Gyenis Ágnes

¬ Hogyan rajzolja át egy bankár mindennapjait a háború?

Tartok attól, hogy súlyos gazdasági visszaesést okoz a háború egész Európában. Számunkra az az elsődleges, hogy megvédjük a kinti kollégáinkat: bezárunk bankfiókokat, amik nem üzemeltethetők biztonságosan, elhozzuk azokat az embereket, akik el akarnak jönni. És természetesen fel kell mérnünk a háború pénzügyi hatását. A profitveszteség nominálisan jelentős, de az egész csoport teljesítménye szempontjából nem érdemi.

¬ Édesapja előkészítette 2016-ban az OTP-be érkezését?

Épp ellenkezőleg, az első pár nap nagyon nehéz volt; tartottam attól, hogyan fogadnak, de meglepően nyitott volt mindenki. Talán éppen azért, mert semmilyen megkülönböztetés nem volt, és nincs velem szemben, nem vagyok kivételezett. Édesapámmal mindig szétválasztjuk, hogy munka miatt vagy apa-fiaként beszélünk. A bankban ugyanúgy „elnöknek” hívom, mint bárki más. Ugyanazok a követelmények velem szemben, ugyanolyan eredményeket és jelentéseket kell produkálnom, mint a többi vezetőnek, és az elnök ugyanúgy értékeli a teljesítményemet. Amikor eldöntöttem, hogy itthon fogok dolgozni, nem igazán volt mozgásterem. El tudja képzelni, mit szólna egy konkurens nagybank vezetője adott esetben a főnökömként ahhoz, hogy a vasárnapi ebédnél Csányi Sándorral ülök egy asztalnál?

¬ Hogyan éli meg, hogy minden pillanatban meg kell felelnie az édesapjának? Volt már példa arra, hogy ellentmondott neki és ő elfogadta?

A magánéletemben nem kellett soha ellentmondanom, a testvéreimmel együtt a saját döntésünk volt, hogy milyen utat választunk. Az elvárás csak az volt, hogy olyasmibe fogjunk, ami értéket teremt. Az elkényelmesedés, a lustulás a luxusban a mi családunkban elképzelhetetlen. Ami a bankot illeti, a döntéseket csapatban hozza a menedzsment. Az elnök kifejezetten elvárja, hogy ütközzenek a vélemények, zavarja, ha nincs vita. Ha nem tetszik neki valami, addig beszélünk róla, amíg nem ásunk a mélyére. Volt már, hogy saját döntésemre elindítottam egy projektet, ami nem jött be, ilyenkor arról beszélünk, hogyan jöhetnénk ki jól belőle, és mik a tanulságok.

¬ Akár meg is bukhat, mint más vezetők? Ön is betette már egy zárt borítékba a két lehetséges utódja nevét?

Az utódlás, a folyamatosság biztosítása minden vezető kötelessége. És igen, bárki megbukhat, ettől engem sem véd meg pusztán a nevem.

¬ Vajon az elnök borítékjában az egyik név az öné? Felkészült arra, hogy a helyébe lépjen?

Az utódlás most nem téma az OTP-ben. Nem vagyok predesztinálva erre a tisztségre, és nem is én vagyok az egyetlen lehetséges jelölt, mert szerencsére több vezető is alkalmas lehet rá. Családi körben sincs szó erről. Egyébként most a digitális divízió vezetése a legnehezebb feladat, amit szerintem nem szívesen venne át tőlem senki. A bankban ugyanakkor az elmúlt 3–5 évben elindult egy általam is képviselt stílusváltás, fiatalítás. Új, nyitottabb, a pozitív visszajelzésre alapuló módszereket vezettünk be.

¬ Ügyes kapcsolatépítő hírében áll. Megkörnyékezik politikusok, oligarchák?

Nem megyek el koktélpartikra csak azért, hogy kapcsolatba kerüljek emberekkel, inkább olyan társaságba járok, ahol jól érzem magam. A baráti köröm sem azóta alakult ki, hogy itt dolgozom. Viszont szeretem azt a részét a munkámnak, hogy például a mindenkori innovációs miniszterrel vagy nagyvállalatok, a Mol vagy a Telekom vezetőivel lehet és kell kapcsolatot tartanom. Sok emberrel találkozom, és természetesen olykor megkörnyékeznek. Ezeket a „lehetőségeket” átpasszolom az elnöknek, nem az én hatásköröm.

¬ Azért a távlati elképzeléseit csak egyezteti a családi vadászatokon, nem?

Öten vagyunk gyerekek a családban, Ádám és Tamás öcséim most külföldön tanulnak, ezért ritkán tudunk teljes létszámban összejönni, de igyekszünk olyan nyaralásokat és síeléseket szervezni, ahol mindenki ott van. Ha együtt vagyunk, kerüljük, hogy a munkáról beszéljünk, inkább egymással törődünk. Attilával, a bátyámmal sokat beszélek, és Gabriella húgom is közel lakik. A vadászatok fontosak a családban, de ezek is spontán, kötetlen programok, az édesapámék és a bátyám járnak általában, s mivel természetrajongó vagyok, gyakran csatlakozom hozzájuk.

¬ Rivalizálnak a bátyjával, aki több mint egy évtizeddel korábban szállt be az édesapjuk másik nagy üzletébe, az agrárbirodalomba?

Szoros kapcsolatot ápolunk, szerintem jó testvérek vagyunk. Sosem volt köztünk versengés, de közös üzletünk sincs. Attila 2003-ban fejezte be a tanulmányait és ment a Bonafarmhoz, amit teljesen át kellett alakítania. Én 2006-ban végeztem, és befektetési bankár lettem a Deutsche Banknál, olyan feszes projekteket vittünk, hogy sokszor még aludni sem mehettünk haza.

¬ Nagy a család, tervezi-e már ön is, hogy megállapodik?

Szeretem a szabadságot, s még keresem az igazit. Ami kevés szabadidőm van, abban inkább a vidéket járom, vagy elmegyek Ausztriába síelni. Pont fordítva, mint mások, egy speciális lécen felfelé gyalogolok, lefelé pedig felülök a felvonóra. Száguldani így nem tudok ugyan, de lassan, kitartóan haladok felfelé.