Nem ingázásra használják az autókat
Közkocsizás
Pénzügyileg egyre versenyképesebbek az autómegosztó szolgáltatások a saját autó használatával szemben. Egyelőre nem látszik, hogy sokan eladnák a saját autót, de lehet, hogy sokan egyáltalán nem vesznek.
Érdemes kétszer is meggondolni, szüksége van-e az embernek saját autóra, és ha igen, akkor mennyit kell feltétlenül használnia. És ez a helyzet nem fog változni nemhogy a közeli, de a távolabbi jövőben sem. A képlet viszont még módosulhat – jó eséllyel az autózás rovására. Magyarországon, az üzemanyagok árának hatósági maximálása miatt, ez egyelőre nem látszik, de az árak csúnyán elszálltak. Ha nem volna az ármaximum, 600 forint körül lenne az üzemanyagok literje, nem pedig 480, és ez a különbség lehet még nagyobb is.
Az üzemanyagok árát elsősorban az alapanyag, vagyis a nyersolaj ára, valamint a forint árfolyama befolyásolja. Előbbi magyarázata evidens, az árfolyam pedig azért kulcskérdés, mert Magyarország importálja a kőolajat. Minél gyöngébb a forint, annál többet kell adnia belőle az importőrnek még akkor is, ha az olaj ára devizában változatlan. Az ukrajnai háború miatt szinte lehetetlen előre jelezni a folyamatokat, mindenesetre bőven benne van a pakliban az olajárak további emelkedése és a forint további gyengülése is. Ugyanakkor árcsökkenésre vagy jelentős árfolyam-erősödésre nem igazán lehet számítani. Vagyis még az optimista forgatókönyv szerint is drágulni fog az autózás. Az árstopok fenntartása pedig csak ideiglenesen lehetséges, azokat – inkább előbb, mint utóbb – meg kell szüntetni. Az elektromos autókat nem érinti a fosszilis üzemanyagok drágulása, ám ezek piaci részesedése még mindig alacsony, hiszen az ilyen jószágok drágábbak, mint a belső égésű motorral szereltek, ráadásul az áram is jelentősen megdrágult – igaz, Magyarországon a lakossági fogyasztók azt is nyomott, hatósági áron kapják.
nem ingázásra használják az autókat
Az autózás költségmérlegében nem csupán az üzemanyag ára fontos tétel, hanem az is, hogy magát a járművet mennyiért lehet megvásárolni. A Covid-válság és az orosz–ukrán háború miatt a gyártókat alapanyaghiány hátráltatja. Emiatt kisebb a kínálat, az pedig felfelé hajtja az árakat. Így akinek nincs autója, az csak drágábban tud vásárolni (már használtat is), és persze annak is mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, aki cserélni szeretne. Egyébként lényegében minden drágul, kiegészítők, alkatrészek, munkaköltségek – egy szó mint száz, autót venni és fenntartani egyre költségesebb mulatság.
A saját tulajdonú autó tartása miatti fizetnivalókat érdemes összemérni az autómegosztó szolgáltatások használatának árával. Az autómegosztó cégek saját számításai szerint az esetek nagy részében jobban megéri őket választani. Az persze nem meglepő, hogy maguk a szolgáltatók ezt állítják, de a független számítások is jellemzően erre a végeredményre jutnak. A kalkulációk a megtett kilométerre jutó költséget hasonlítják össze. Az autómegosztó szolgáltatások esetében ez elég egyértelmű, hiszen használatarányos díjat számláznak a felhasználóiknak, esetleg nem túl nagy összegű havi díjjal megfejelve. A saját autó kilométerköltségének kiszámítása körülményesebb: figyelembe kell venni az autó árát és értékének csökkenését, fenntartásának százféle költségét, és végül az összköltséget kell elosztani a megtett (vagy ha előre kalkulálunk: a várhatóan megteendő) kilométerek számával. Az egyenlet bonyolult, az eredmény pedig nagyban függ attól, hogy milyen autóról van szó, mennyibe került, mennyit fogyaszt, mennyire szervizigényes – és persze attól, hogy mennyit használják. Mindenesetre egy átlagos autóhasználónak (mondjuk évi 5 ezer kilométer megtett út egy használt VW Polóval) inkább megéri autómegosztó szolgáltatást igénybe venni.
Ezek a szolgáltatások természetesen nem mindenki számára jelentenek reális alternatívát. Magyarországon például csak a fővárosban működnek, és még a városhatáron belül is korlátozott az a zóna, ahol a járgányokat le lehet tenni és fel lehet venni. Az autómegosztó rendszerek célja ugyanis az, hogy a kocsikat rövidebb, városon belüli utakra vegyék igénybe a felhasználók, így a flotta minél jobban pörögjön, minden autó a lehető legkevesebbet álljon tétlenül. Ideális használat mellett a kocsikat nem csupán az otthon és a munkahely közötti ingázásra használják, hanem mindenféle városi utakra. Akár egyéb közlekedési módokkal keverve. A célcsoportot elsősorban azok alkotják, akik a városban, sőt a szolgáltatási övezeten belül laknak. A szolgáltatás önmagában agglomerációs ingázásra nem jó, de az járható út, hogy valaki reggel például vonattal érkezik a városba, car-sharing kocsival megy tovább a munkahelyére, ahonnan délután közbringával teker el egy közeli autóig, majd azzal elhajt a vasútállomásra.
Ehhez képest a nemzetközi tapasztalatok meglehetősen különböző használati mintázatokat mutatnak. A dublini Yuko autómegosztó szolgáltatás kétévnyi adatainak elemzésével egy tanulmány arra jutott, hogy minél több utat tesz meg egy felhasználó, annál valószínűbb, hogy az utak rövidebbek és gyorsabbak. Ezzel szemben azok az ügyfelek, akik relatíve ritkán használják a szolgáltatást, jellemzően hosszabb utakra veszik igénybe a közautókat. A tipikus felhasználó fiatal férfi. A hétvégi foglalások jellemzően sokkal hosszabbak, mint a hétköznapiak. A felhasználók jellemzően nem ingázásra használják az autókat, hanem azon kívüli mindenféle egyéb célú közlekedésre.
Az elemzés során csak nagyon kevés olyan felhasználót találtak, aki eladta az autóját. Különösen olyat, aki az egyetlen autóját adta volna el. Olyan több akadt, aki a regisztrációt megelőzően két autóval rendelkezett, és azok közül vált meg egytől. A legfontosabb azonban az az adat, hogy a felhasználók mindössze 30 százalékának van egyáltalán saját autója.
Az elemzés szerint a kuncsaftok számára meghatározó tényezőt jelentenek a költségek, vagyis hogy a megosztószolgáltatás olcsóbb, mint a saját autó fenntartása és/vagy használata. Az autókat inkább hosszabb utakra, szabadidős célra használják, mintsem ingázásra. Vagyis az autómegosztó szolgáltatás inkább a hagyományos autókölcsönzést és a közösségi közlekedést váltotta ki, nem a saját autó használatát. Miközben a saját autó birtoklása mellett felhozott jellemző érvek közt a bevásárlások lebonyolítása és a hosszabb utak megtétele szokott előkerülni.
A felhasználók közt a saját autóval nem rendelkezők érthetően nagyobb valószínűséggel vették igénybe az autókat a fenti célokra. Más szóval: akiknek nincs saját kocsijuk, azok számára az autómegosztó szolgáltatás többé-kevésbé kielégítően pótolja a saját járgányt, így nem is akarnak vásárolni. Tanulságos az is, hogy a vizsgált felhasználók alapvetően önző szempontok alapján döntöttek a car-sharing mellett: alig említették azt a szempontot, hogy az autómegosztás környezetbarátabb közlekedési forma.