Nehéz helyzetben az otthonteremtésben gondolkodók
Túlélénkítés után
A választások kimenetelétől és a háborútól függetlenül nem könnyű évek elé néz a magyar gazdaság, és ezért nehéz helyzetben lesznek az otthonteremtésben gondolkodók is.
Rajkai Diána
Biztosnak látszik, hogy az építőiparban jó időre elbúcsúzhatunk a 2016–2021 közötti intenzív állami élénkítési politikától és a rá épülő túlkereslettől. Az orosz–ukrán háború – hasonlóan a vírushelyzethez – csupán a sokadik okozója az egy ideje prognosztizált visszaesésnek. Varga Dénes közgazdász, a Build-Communication cég megbízásából rendszeresen készülő Építési Piaci Prognózis című kiadvány vezető elemzője szerint a magyar gazdasági és politikai irányítás az orosz–ukrán háború nélkül is kényszerpályára került.
Elinflálta a jelentős összeget felemésztő támogatások értékét
A magas infláció, a „választási” költségvetés és az EU-támogatások csökkenése és bizonytalansága amúgy is erőteljes korrekciót kényszerített volna ki a következő években a gazdaságpolitika részéről. Az említett elemzés 2023-ra a GDP 2 százalékpontos visszaesését, míg a 2024–2026 közötti időszakra 2 százalék alatti növekedését várja, aminél akár rosszabb forgatókönyvet is elképzelhetőnek tart. Ez már a háború kitörése után készült előrejelzés, miközben az IMF, a Magyar Nemzeti Bank vagy az Európai Bizottság még háború előtti prognózisai a következő években 3 százalék körüli vagy annál magasabb növekedést várnak.
A lakásépítési adatok 2016. évi mélypontján beindított és egyre több ad hoc elemmel felturbózott élénkítés 2019-ig felemás „vágtát” eredményezett. A lakásszámokban kiugrást nem hozott, viszont a 2015-öshöz képest a lakásárak megduplázódását okozta. Ezzel elinflálta az igen széles körű és jelentős összeget felemésztő támogatások értékét.
A prognózis vezető elemzője szerint a Pénzügyminisztérium 2021. decemberi költségvetési előrejelzése szerint a lakáscélú állami támogatások mértéke 2023-tól kezdődően olyan alacsony lesz, amilyen alacsony akkor volt, amikor a magyar lakásépítési statisztikai adatok közzétételének eddigi történetében a legkevesebb lakás épült a 2013 és 2015 közötti időszakban. „Az építőiparban a külső feltételek romlása eddig elsősorban a megnövekedett termelési költségekben jelentkezett, de a láthatáron már megjelent a fizetőképes kereslet növekedésének lassulása is. Várakozásunk szerint idén még nő az építőipar teljesítménye, de 2023-ban nem lehet elkerülni a jelentősebb mértékű visszaesést. Szerencsés esetben 2025-re lehetséges a 2022. évi szintet újra elérni” – olvasható az Építési Piaci Prognózisban.
Az elemzés szerint az egymással szorosan összefüggő lakhatási és demográfiai problémák megoldásához szélesebb társadalmi konszenzusra van szükség. Egy magyar fiatalnak, ha gyermeket vállal és otthont akar teremteni a családjának, pontosan tudnia kell, milyen segítségre számíthat a többi adófizetőtől, függetlenül attól, hogy ki van éppen kormányon. Ám a kormányzati szándékon és átgondolt intézkedéseken túl ehhez építőanyagra és építési szakemberekre is szükség van – most úgy tűnik, mindkét területen rosszul állunk.
Az ágazatot durván érintette az építőanyagok tavalyi év közepétől tapasztalt szűkössége, illetve hiánya, és az ezáltal okozott építőanyag-drágulás. A bizonytalanságok miatt az építőanyag-gyártók kapacitásbővítő tervei talán meglepőnek tűnhetnek, de nem akkor, ha a túlélénkítés eredményezte lakásszámokat vagy a magyar lakásállomány általános állapotát nézzük. Az építési kedv a kétezres évek elején prognosztizált lakásépítési számoknak pusztán nagyjából a feléig lendült. Sőt a regionális különbségeket tovább növelte – ami már régóta probléma –, hogy igencsak széles rétegek legfeljebb felújításban gondolkodhatnak, esélyük sincs új lakás építésére, illetve vásárlására.
Az építőanyag-gyártók sokat hangoztatott üzenete, hogy kapacitásbővítéshez kiszámítható piaci viszonyokra van szükség. A fa és az acél beszerzése máig gondokat okoz, a polisztirolból nem alakult ki valódi hiány. Más alapanyagok – például a cement – hiánya pedig akár az építkezések jelentősebb átütemezéséhez vagy leállításához is vezethet. Ennek ellenére több jelentős építőipari kapacitásnövelő beruházás tervei is előkerültek a fiókokból.
Ilyen a Leier cég hajdúszoboszlói, naponta nagyjából 30 családi házra elegendő tetőfedő anyag termelésére alkalmas, így döntően a családi házas piac keresletére számító, már tesztüzemben működő, 4 milliárd forintos beruházással megújult tetőcserépgyára. Itt a kapacitásbővítés célja a megnövekedett magyar igények kielégítése. Komlós Andor, a cég ügyvezető igazgatója ugyanakkor elmondta: a költséghatékonyság és a rá épülő árképzés, valamint az üzem elhelyezkedése miatt a kapacitás kihasználása érdekében hosszú távon akár Románia, Ukrajna és Szlovákia piacai is szóba kerülhetnek.
Hasonlóan gondolkodnak a magyar nagyberuházások beszállítójánál, a környezetbarát zsalutechnológiában piacvezető Mevánál. A nagyságrendileg 3 milliárd forint értékű, Budapest agglomerációjába 2023-ra tervezett, 25 ezer négyzetméteres központ kialakításának terve már eredetileg is tartalmazza a környező országokba irányuló exportot.
Az utóbbi években egyre rémisztőbb méreteket öltött a szakemberhiány is, ami miatt elszabadultak a munkadíjak. De ez sem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy kellő számú szakember térjen haza külföldről. Ráadásul a szakmunkásképzés leépítése, illetve a rendszer jelentős átalakítása miatt sincs megfelelő utánpótlás. Tekintettel arra, hogy az építőiparban valamennyi alapszakmában szakmunkás- és mérnökhiány tapasztalható, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is kérte a tagszervezetei, a gyakran országos hálózattal működő építési vállalkozások közreműködését az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekültek szükség szerinti átmeneti foglalkoztatására, amiben közvetítő szerepet ajánlott.
Esélyük sincs új lakás építésére, illetve vásárlására
Az utánpótlásképzés és a szakoktatás az alapokat érintő változáson esett át a Szakképzés 4.0 program keretében. Ebben a munkában az Épületszigetelők, Tetőfedők, Bádogosok és Ácsok Magyarországi Szövetsége (ÉMSZ) is szerepet vállalt. „A program pozitívan érintette a szövetséget, de a képzések kifutása és a fiatal szakemberek piacra kerülése még hosszú időt vesz igénybe. Az ebben a rendszerben tanuló diákok jelenleg a képzés közepén tartanak, tizedikesek. Valódi trendfordulóról majd csak akkor beszélhetünk, ha éveken keresztül emelkedő számban kerülnek ki a szakoktatásból a diákok. Addig a gyors megoldás az átképzés, felnőttképzés lehet. Örvendetes, hogy van már nappali rendszerben tanuló szigetelő, és én is tudok végre tanulóval foglalkozni” – mondta Valyon András, az ÉMSZ frissen megválasztott elnöke, aki saját szigetelővállalkozásában testközelből érzi az utánpótlásképzés hiányát.
„A munkaerő számának csökkenését, illetve a munkaerőhiányt az eddiginél sokkal nagyobb számú végzőssel lehet megállítani. Számításaink szerint évente legalább 200-300 tanuló kellene szakmánként ahhoz, hogy a mostani szakemberhiány ne fokozódjon. Ettől most nagyon messze vagyunk. Szövetségünk a legkülönbözőbb csatornákon és szakmai fórumokon népszerűsíti az egyes szakmákat, hogy a helyzet javuljon” – összegezte Valyon András. Az ÉMSZ adatai szerint azonban a 2021–2022-es tanévben ácsnak, bádogosnak, tetőfedőnek és szigetelőnek az OKJ-s, a felnőtt- és a nappali képzés keretein belül mindössze 1102-en tanulnak.