Negyvenmilliárd euró uniós támogatásra számít a pénzügyi tárca
Szakíts,habírsz!
FARKAS ZOLTÁN
Negyvenmilliárd euró uniós támogatásra számít a pénzügyi tárca a 2021 és 2027 közötti időszakban. Ebből 21,8 milliárdos részt tartalmaz a felzárkóztatást segítő partnerségi megállapodás.
„Akormány célja, hogy 2030-ra Magyarország az Európai Unió öt legélhetőbb országa közé tartozzon”, ennek jegyében állította össze az úgynevezett partnerségi megállapodást, amelyet hivatalosan benyújtott az Európai Bizottságnak – közölte december 30-án a Miniszterelnökség. Magát a dokumentumot január 5-én tették közzé a palyazat.gov.hu honlapon, ám ha bárki abban a reményben olvas bele, hogy rábukkan az élhetőségi toplistára való hivatkozásra, csalódnia kell. Az ugyanis csak belső használatra szánt kommunikációs fogás, a partnerségi megállapodás ennél jóval szikárabb szövegezésű. A korábbi, júliusban készült tervezetből kimaradtak azok a nem kevésbé propagandisztikus általánosságok is, melyek úgymond Magyarország jövőképét jellemzik: például a születésszám stabilizálása, a bérek felzárkóztatása a nyugat-európai szint közelébe, vagy az a remény, hogy népszerűvé válik a vidéki életmód. A Brüsszelnek benyújtott szöveg hűségesen követi az uniós sorvezetőt, és öt szakpolitikai célt részletez: versenyképesség, zöldítés, összekapcsolódás, szociális érzékenység és befogadás, területfejlesztés. Ezeket a klímapolitikai törekvések megvalósításához szükséges támogatás egészíti ki.
A partnerségi megállapodást a bizottsági szakapparátus közreműködésével állították össze, sőt a róla szóló kormányhatározat arra is kiterjed, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter ezután is hajtsa végre azokat a változtatásokat, „amelyek a tervezet Európai Bizottság általi elfogadása érdekében szükségesek, vagy azt megkönnyítik”. Vagyis a kormány el akarja kerülni annak a blamának a megismétlődését, amely a helyreállítási terv kapcsán érte. Utóbbit időben postázta ugyan, de az Európai Bizottság a felhasználás körüli korrupciós kockázatokat gyanítva a döntési határidő többszöri módosítása ellenére sem fogadta el. A partnerségi megállapodást szintén az Európai Bizottságnak kell elfogadnia; ha kifogásolnivalót talál, azt három hónapon belül szóvá teszi, utána a magyar kormánnyal együttműködve igyekeznek megoldást találni. A benyújtott dokumentum elfogadási határideje négy hónap. A magyar kormány nem áll rosszul, eddig 12 tagállam nyújtotta be partnerségi megállapodását, és csupán Görögországéra bólintott rá „Brüsszel”.
Orbán csapatai állóháborúba bonyolódtak
A helyreállítási terv körüli viták miatt egyetlen év alatt az ötödével, tízmilliárd euróval karcsúsodott Magyarország hétéves uniós támogatási kerete, holott az arról döntő 2020. decemberi csúcs után Orbán Viktor harsány győzelmi jelentést tett közzé. „Magyarország érdekeit megvédtük, a partraszállás sikerült” – utalt arra, hogy vétófenyegetésével több milliárd euró plusztámogatást harcolt ki. Ennek megfelelően 2020. december 31-én azt harangozta be a Pénzügyminisztérium, hogy 2021 és 2027 között Magyarország 20 milliárd euró kohéziós, 10,6 milliárd euró agrár- és 2,4 milliárdos egyéb támogatásra jogosult, amelyhez az új helyreállítási alapból 7,6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és ehhez kapcsolódóan 10 milliárd euró – rendkívül olcsó – hitel társul. A partraszállást követően azonban Orbán csapatai állóháborúba bonyolódtak. Tavaly decemberben a Pénzügyminisztérium a 2021-gyel kezdődött hétéves ciklusra 22,5 milliárd euró kohéziós, 11,9 milliárdos agrár- és 8,5 milliárdos helyreállítási támogatást helyezett kilátásba. Ebben benne foglaltatik a helyreállítási tervben megjelenített, Brüsszelben visszatartott támogatás is, hitelről viszont most már nincs szó. Az uniós támogatások hazai össztermékhez viszonyított aránya a tárca becslése alapján 4-5 százalékról 3,4 százalékra apadt.
Ez is irdatlan summa. Csupán a felzárkóztatási programok hét év alatt cirka 8 ezermilliárd forint költségvetési bevételt jelentenek, ennek nagy része fűti a beruházásokat, javítja a foglalkoztatást, hozzájárul az egészségügyi, szociális és oktatási fejlesztésekhez. Ha a kormány nem a Magyar Nemzeti Banknál váltaná át az eurót forintra, hanem legalább egy részét a devizapiacra vinné, jelentős támogatást adna a forint árfolyamának, csillapítva az inflációs nyomást – hívta fel a figyelmet a minap Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke. Hiszen ha nő az euró kínálata, borítékolhatóan erősödik a forint. De nem ez a kormány és a jegybank érdeke, hiszen az euróban befolyó támogatást az inflálódó és leértékelődő forint formálisan felduzzasztja, növelve a költségvetés bevételét és a jegybank árfolyamnyereségét. Ráadásul az egyes országoknak megítélt keretek évente két százalékkal automatikusan nőnek. Tehát a korai, megelőlegezett kifizetésen kétszeresen is nyer a költségvetés: az évi kétszázalékos korrekción és a forint leértékelődésén is.
A néha nehezen értelmezhető kormányzati bejelentések után a végleges partnerségi megállapodásban megfogalmazott program – mai árakon – összességében 26,2 milliárd euróra rúg, ebből az uniós támogatás 21,8 milliárd euró. A nemzeti hozzájárulás a teljes költség csaknem 17 százaléka. A kormány főleg a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatásához vár támogatást. A hét magyar régióból hat ilyennek számít. Ezekben a régiókban a programok költségeit a kohéziós alapok 85 százalékban fedezik, ezt kell kiegészítenie a magyar költségvetésnek. Ezzel szemben az unió átlagos fejlettségét vastagon felülmúló Budapesten csak 40 százalék lehet az uniós társfinanszírozási arány. Magyarán: budapesti fejlesztések esetén a teher nagyobb része az államra és a fővárosra hárul. Budapestet külön is választották a kevésbé tehetős Pest megyétől, amely ily módon elszegényítve a korábbinál nagyobb arányú uniós támogatásra jogosult. A Miniszterelnökség közlése szerint a források legalább 65 százaléka a négy legkedvezőtlenebb helyzetű magyar régióra – az Észak-Alföldre, az Észak-Dunántúlra, a Dél-Dunántúlra és a Dél-Alföldre – jut, ezek Európa legelmaradottabb, legszegényebb térségei közé tartoznak. Erre hivatkozva kért Orbán 2 milliárd euró extra támogatást a tavaly decemberi csúcson az előzetesen megállapított kereten felül, amit meg is kapott. A legszegényebb régiók felzárkóztatása uniós és kormányzati források nélkül szinte lehetetlen, ám a súlypontképzés mellett politikai érv is szól: a fővárosban a Fidesz–KDNP súlyos választási vereségre számíthat, míg a szegényebb régiókban összességében jobban áll ellenzékénél.
Bár a gazdaság járvány utáni helyreállítását költségvetési költekezéssel bátorító kormánynak minden euróra nagy szüksége van, egyelőre nem rázná meg, ha az ingyenes források lassabban csordogálnának, mint amire számít. Az uniós szabályok ugyanis megengedik, hogy a Brüsszelből várható jövőbeni bevételt már akkor szembeállítsák a kiadásokkal, amikor azt a nemzeti költségvetés megelőlegezi. Most is ezt teszi. Ebből adódóan az államháztartás tényleges bevételekből és kiadásokból kalkulált hiánya tavaly 5101 milliárd forint volt, szemben a négyezermilliárd körüli uniós elszámolású deficittel. A különbséget a megelőlegezett, ám Brüsszelből még át nem utalt támogatások teszik ki. Ha netán mégsem folynának be, az uniós hiánymutatókat visszafelé korrigálni kellene, ami nem válna a magyar költségvetési politika dicsőségére. Mindazonáltal az államadósságot minden egyes olyan kiadott forint vagy euró növeli, amelynek a fedezete nem érkezett be a költségvetésbe – mindegy, hogy Brüsszelnél ragadt vagy a gazdaság szereplőinél maradt.