– Hol helyezhető el az európai eszmetörténetben a magyarság? Kik formálták leginkább a magyar eszmetörténetet?
– Földrajzi elhelyezkedésünk adja meg a küldetést: a közvetítést kelet és nyugat között, ugyanakkor a Nyugat védőbástyájának nem mindig hálás szerepét. Ez szinte közhely, de történelmi valóság. A magyar eszmetörténet keleti örökségünkkel együtt is az európai keresztény eszmetörténet integráns része. Ebből kiindulva említhetjük elsősorban a számos magyar szentet és boldogot, kezdve az Árpád-háztól egészen napjainkig. Közülük sokan nemcsak életszentségükkel példamutatók, hanem kiváló gondolkodóként az európai kultúra meghatározó alakítói is voltak, kezdve a katolikus egyház és az ortodoxia által is kanonizált Szent Istvánnal. Szent Gellért nemcsak Európa-szerte jelentős hittérítő püspök volt, hanem Deliberatio című elmélkedése is maradandó. De később is nagy jelentőségű magyar gondolkodók alkottak idehaza és Európa más részein egyaránt. Sokukat csak most kezdjük felfedezni. Látni kell, hogy Magyarország történelmi távlatban nem egy magányos sziget, a látszat ellenére nem is egy ostromlott vár, hanem az európai kulturális élet szerves, elismert szereplője. Igen jelentős gondolkodó volt például a Hunyadiakkal közeli kapcsolatot ápoló, európai jelentőségű teológiai életművet felmutató Andreas Pannonius, akiről Bíró Csilla kolléganőm tartott ragyogó előadást a kutatóközpontunk által nemrég megrendezett Magyar keresztény gondolkodók az Árpád-kortól napjainkig című konferencián.
– Milyen témák kerültek még napirendre az eszmecserén?
– Sok egyéb mellett szó esett a magyar katolicizmus hozzájárulásáról a világegyház küldetéséhez, terítékre került Bethlen Miklós élete vége felé, bécsi fogságában született Önéletírása, amelyben a XVII. század második felének neves erdélyi kancellárja igen komoly létfilozófiai kérdéseket fejteget az ember társadalmi viselkedéséről, társadalmi nyelvhasználatáról és az ennek hátterében meghúzódó elmefilozófiai problémákról. Szó esett Vető Miklós magyar származású franciaországi filozófus, számos neves külföldi egyetem professzora, több hazai egyetem díszdoktora munkásságáról; Schütz Antal római katolikus pap, piarista szerzetes, a XX. század első felének legismertebb magyar teológusa, az Aquinói Szent Tamás Társaság titkára, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök műveinek sajtó alá rendezője életművéről. A konferencián értekezés hangzott el Mihelics Vid szociológus, a XX. század első felében a keresztényszociális-kereszténydemokrata irányvonal jeles képviselője életművéről, aki meghatározó szociálpolitikai témájú írásokat közölt. Ő a rövid életű Demokrata Néppárt színeiben országgyűlési képviselő is volt, a Vigília, az Új Ember, a Hazánk, 1934 és ’40 között a Katolikus Szemle szerkesztője. Magam Madáchcsal foglalkoztam, fő műve, Az ember tragédiája történelemfilozófiáját állítottam párhuzamba Szent Ágostonéval. A Tragédia történelmi színei ugyanis tökéletesen értelmezhetők teológiai megközelítésből. Az irodalomtörténet jellemzően a tézis, antitézis, szintézis hármasán alapuló hegeli dialektikát látta bele Madách művébe, de így a nyitó és záró teológiai színek értelmezhetetlenné válnak, kilógnak az egészből. Ám ha az emberi történelem létértelmét feszegető ágostoni történelemszemlélet felől közelítünk, akkor egyből minden a helyére kerül. Ugyanazon kérdésekre meglepően hasonló válaszokat ad Szent Ágoston és Madách. Ez a felfogás egyrészt modern, másrészt képes túllépni a modernség kilátástalanságán, és valódi célt látni az emberiség előtt.
– Van-e sajátosan magyar filozófiai világlátás?
– Nem lehet karakteresen elhatárolni a magyar keresztény gondolkodókat európai társaiktól. Épp az az érdekes és az a fontos, hogy a magányosság sztereotípiájával szemben nagyon is benne voltak és benne vannak ma is a nemzetközi szellemi élet vérkeringésében, hozzáteszik a magukét a gondolatok formálódásához. Azt viszont markáns meglátásokkal teszik. Ami mégis jellemző a magyar keresztény gondolkodókra, hogy történelmi sajátosságok okán a metafizikai, teológiai fejtegetéseknél karakteresebb náluk a történetfilozófiai, politikai megközelítés. A mi legfőbb küldetésünk a Kárpát-medencei magyarság eszmetörténetének szisztematikus feltérképezése, a magyarság helyének, szerepének azonosítása az európai eszme- és kultúrtörténetben, kitekintve a legszélesebb nemzetközi kapcsolódásokra. Az úgynevezett nagy ívű fejleményekre, vagyis a maradandó, meghatározó filozófiai, tudományos, technikai, vallási, kulturális, művészeti csomópontokra összpontosítunk, áttekintve azokat a jelentős változásokat, amelyek végül döntő átalakulásokat hoztak fogalomrendszereinkben, társadalmi mentalitásban, kultúrában. 2019-es megalakulásunk óta három tudományos konferenciát rendeztünk, a Regnum Marianum-eszmeiség jelentőségéről szóló első tanácskozásunk előadásai az év vége felé impozáns kötetben is megjelennek. A tavalyi budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan Az Eucharisztia metafizikája és teológiája című konferenciánk folyományaként 26 taggal megalapítottuk az Európai Eszmetörténeti Társaságot, amely az európai és magyar eszmetörténettel foglalkozó magyar és nemzetközi kutatók minden kontinensre kiterjedő és egyre bővülő, jelenleg 75 főt számláló együttműködési hálózata többek között a Harvard, az Oxfordi Egyetem, a Notre Dame Egyetem oktatóinak és hallgatóinak részvételével. A társaság évente rendez egy konferenciát, múlt héten zajlott második összejövetelünk a lisszaboni egyetemen. A tanácskozások eredményeit a Springer kiadó publikálja, reményeink szerint az angol nyelvű kötetek magyarul is megjelennek majd a Magyarságkutató Intézet gondozásában.
A magyar keresztény gondolkodók egyik legérdekesebb képviselője, Andreas Pannonius 1420 körül született Magyarországon, katonai pályára lépett, és éveken át szolgált Hunyadi János környezetében. A nagy magyar hadvezér és kormányzóval közeli viszonyt ápolt, ezt jelzi, hogy jelen volt Hunyadi Mátyás kolozsvári keresztelőjén. 1445-ben szerzetesi fogadalmat tett, belépett a karthauzi rendbe. Európai jelentőségű teológiai életműve részben kiadatlan. Magyar fordításban is olvasható Mátyás királyhoz írt királytükre, a Libellus de regiis virtutibus ad Matthiam Hungariae regem, azaz Kis könyv a királyi erényekről Mátyás magyar királynak, 1467-ből. Kéziratát a Vatikáni Apostoli Könyvtár őrzi. Egy másik királytükrét I. Ercole d’Este hercegnek, Ferrara uralkodójának ajánlotta. Egyelőre csak kéziratban létezik az 1460-ban írt Expositio super Cantica canticorum Salomonis (Fejtegetés a salamoni Énekek énekéről), mely lenyűgöző teológiai tudással értelmezi a Biblia azonos című könyvét. Egyetlen fennmaradt, 1505–1506 folyamán egy Augustinus nevezetű ferrarai karthauzi szerzetes által másolt példányát 1938 óta az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi, az olasz fasiszta vezér, Benito Mussolini ajándékozta a magyar államnak, amikor Imrédy Béla miniszterelnök Rómában járt bemutatkozó látogatáson.
Bíró Csilla Szemlélődés és misztika Andreas Pannonius Énekek éneke kommentárjában címmel írta doktori értekezését a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkara Irodalomtudományi Doktori Iskolájának neolatin irodalom alprogramjában 2013-ban.
– Nagy jelentőségű munkássága ellenére sem maga Andreas Pannonius, sem Énekek éneke-kommentárja nem került be az irodalomtörténet fősodrába. Noha ifjabb Horváth János irodalomtörténész tervbe vette a kritikai kiadását, csak egy elnagyolnak mondható tanulmány született róla. Elmondhatjuk, hogy hamarosan elkészül a terjedelmes szöveg kritikai kiadása, és emellett a kommentár magyar nyelvű fordítását is tervezem. Ízelítőül lefordítottam egy kis részt, amelyben arról értekezik Andreas Pannonius, hogy az embert az Istenhez való felemelkedés útján a teste visszahúzza. Itt a szerző a középkorban elterjedt szamár metaforát használja: „…bár a mennyei dolgok szemléléséhez vezető út meredek, keményebben kell törekedni, teljes erőnkkel és minden szorgalmunkkal igyekezni, hogy elérjük a mennyei dolgok szemlélésének a csúcsát. Ha el akarunk ehhez jutni, kényszeríteni kell a szamarat, amelyen ülünk, hogy fogadja el a zablát és tűrje el az ütlegeket, nehogy a szokása szerint csintalankodva megmakacsolja magát, és minket az égi dolgok szemlélésétől visszahúzzon és az e világi kívánságok mélységébe rántson.”