Az 1950-es évek elejéig kérni sem kellett, anélkül is eltűnt egy-két alak vagy arc Sztálin mellől, ezekről az én korosztályom még tud, az ifjak vagy semmit, vagy csak keveset, számukra a retusálás már történelem, ők a Photoshopon szocializálódtak. Annak idején nem az időskort megért celebek, sztárok arcán dolgoztak a retusőrök, hanem a diktátorokén, esetünkben Sztálinén. Így eshetett meg, hogy a rossz fényviszonyok ellenére is lőn világosság a diktátor arcán, fodrász munkálkodása nélkül is kisimult a bajsza, így válhatott megistenültté, ha nem is földöntúlivá, de földtől elemelkedetté, épp csak úgy kellett fotózni, hogy magasabbá, majdnem hogy magasságossá váljon.

Elég volt egy sikertelen merénylet Lenin ellen, és a régebben készült fényképekről hamar eltűntek a párt és a pártvezetők ellenfelei és ellenségei. Például arról a fotóról, amely a Nagy Színház előtt beszédet mondó Leninről készült, Kamenyevet és Trockijt simán kiretusálták. Ugyanez a sors várt a Vörös téri ünnepségen készült, 1917-es keltezésű fotóra, pontosabban Trockijra és Kamenyevre. Eredetileg Lenin mellett álltak, nem csak a fotón, később Lenin magára maradt, olyannyira, hogy harmadikként Artyom Halatov, az örmény származású bolsevik is a retusőrök (illetve Leninék) áldozata lett az 1937-es, élők ellen indított, „retusálás” idején. Sztálin mellől, az egyik 1926-os képről három embert töröltek ki, Nyikolaj Antyipovot, Szergej Kirovot és Nyikolaj Svernyiket.

Sokan emlékeznek még arra, amikor Ceausescu az ENSZ közgyűlésén beszélt, na jó, mondjuk így: telt ház előtt. A jól informáltak tudják, emlékeznek rá: az eredeti kép a megnyitó perceit ábrázolta, ekkor nyitotta meg a közgyűlést az ENSZ főtitkára. Ceausescu a regionális ülések egyikén szólalt föl, uszkve ötven-hatvan fő jelenlétében. Ez Bukarestben nagy égés lett volna, így aztán a retusőrökre, mondjuk így: a képhamisítókra bízták a dolgot, akik majdnem tökéletes képet alkottak. Az ENSZ főtitkára lett az áldozat, őt retusálták ki, és ugyanazzal a mozdulattal a helyébe rakták a román pártfőtitkárt. Ahogy a perzsaszőnyegek készítői, ők is egy hibát „felejtettek” (vagy ejtettek) a műben (mert csak Isten alkothat tökéleteset): Ceausescut nem retusálták ki abból a tömegből, amely előzőleg az ENSZ főtitkárát hallgatta a nyitón, így aztán a román emberek láthatták, hogy a Kárpátok géniusza nemcsak beszél, de ott ül a hallgatóság soraiban, és nem csupán nézi, de hallgatja is a saját beszédét.

 

Mindez a múlt, hála istennek effélék ma már nincsenek, nincs Sztálin, aki félistenként lép oda egy kisgyermekhez, hogy megsimogassa a buksiját, nincs diktátor, aki óvodásokkal fotóztatja magát, maximum film készül a jelenetről, amely természetesen tök eredeti, egy filmbe nem lehet belenyúlni, kiváltképp bárkit kiretusálni.

Mostantól azonban e téren is új időszámítás kezdődik, világgá röpítették a hírt: ha a véletlen úgy hozná, hogy valaki a miniszterelnökkel vagy a köztársaság nélküli köztársasági elnökkel vesz részt egy, akár nyilvános és tömegrendezvényen, és fénykép vagy videófelvétel készül róla, joga lesz kérni, hogy fölismerhetetlenné tegyék. Mindezt annak ellenére és azzal együtt, hogy eddig a puszta részvételével is hozzájárult ahhoz, hogy rajta legyen az ott készült fotókon vagy filmfelvételeken. Ez ezentúl is így lesz, ha már egyszer odamentem, belekalkuláltam, hogy eleve rajta leszek, lehetek a képeken, hát még ha a nevezett személyek közelébe húzódok, dörgölőzöm, netán egy meg nem valósult szelfire hajtok. Mostantól, ha úgy döntök, kérhetem, hogy a miniszterelnök és/vagy a köztársasági elnök részvételével rendezett eseményen készült fényképekről és/vagy videófelvételekről takarjanak ki, pontosabban: oldják meg úgy a felvételeket, hogy senki ne ismerhessen föl.

Ez mind szép és jó, de sehogy sem értem, miért van szükség erre, hisz az, aki ilyen eseményre megy, az előre eldöntötte, hogy ott akar lenni, tiszteli és szereti nevezett főembereket, számára presztízskérdés, hogy velük együtt mutatkozzon. Megeshet, hogy idő múltán, egy miniszterelnök bukása után kellemetlenné válhat az egykori dörgölőzés, az ottlét, de hát láttuk már mi közös fotón a miniszterelnököt Völner Pállal, meg más, később kellemetlenné vált/váló személlyel, ez sem jelentett különösebb problémát, történt, ami vagy történt vagy nem, az élet megy tovább, senkit nem hagynak az út szélén, eddig is a mi kutyánk kölke volt, ez után is az lesz. Volt ilyen az írásom elején emlegetett korban is, fölfelé bukni csakis a nagykutyák voltak képesek, ezekről is inkább csak a korosztályomnak vannak eleven emlékei.

 

Hogy mit hozhat ez az új szabályozás? Semmi különöset. A miniszterelnökről ezután is megjelennek fotók, aki ott volt, rajta lesz vagy fölismerhetően, vagy lemázolva. Akkor következik be majd az első probléma, amikor az eseményen részt vevő ismeretlen ember ragaszkodni fog ahhoz, hogy a közzétett fotón ő fölismerhető legyen, de a rendezvény főszereplőjét, esetünkben a miniszterelnököt tegyék fölismerhetetlenné.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/27. számában jelent meg július 1-jén.