Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

Szép hegyecske – ezt jelenti szláv nyelven a Krasznahorka név. A középkori eredetű vár ősi magyar nemesi famíliák, husziták, Habsburg királyok s az Andrássy család kezén fordult meg, mígnem 1920 megpecsételte a sorsát. Vagyis nem egészen: vármúzeumként működhetett még a kommunista időkben is, és – bár ez idő tájt számos olyan munkálatot elvégeztek rajta, amitől sírva fakadna egy egyszeri építészettörténész – az együttes nagyobbik része régi pompájának visszfényével ragyoghatott egészen 2012. március 10-éig.

majd onnan átterjedt a tűz a tetőszerkezetre is, amely leégett.

Évtizednél is hosszabb ideig tartó huzavona és tárcaközi mizériák után aztán július végén sikerült végre aláírni a szerződést a kivitelezővel, így hosszú évek csúfoskodása után főnixként támadhat fel az ősi vár.

A kiállítást a vármúzeum volt igazgatója, Bárczi Gyula irányítja. Orosz Örs, a Szövetség párt megyei képviselője és értékmentő aktivista méltatta mind a múzeumot, mind a várfelújítási projektet.

amennyit csúszik a vár átadása a nagyközönségnek. Erről természetesen nem a múzeum munkatárai, hanem a politikai döntéshozók tehetnek” – jelenti ki Orosz, össze­hasonlításképpen felemlegetve a bajmóci várat, amely az ötvenes években égett le, és szűk fél év alatt sikerült helyrehozni.

Pedig a helyiek és a civilek mindent megpróbáltak. Közgyűjtésből Orosz Örsék mellett a Gömöri Kézművesek Társulása és maga a falu gyűjtötte össze a pénzt egy-egy harangra, amelyeket aztán méltóképpen el is helyeztek a várban. Évekkel később élőláncot szerveztek: a négyszáz ember helyett, amely körbeérte volna a várat, ezerötszázan jelentek meg.

Az ötödik évfordulóra félpályás útlezárással készültek, olyan is volt, hogy százhúsz reflektorral kivilágították a csúfosan meredező romokat, a tizedik évfordulón pedig a helyiek szomorú emodzsit vetítettek a falra.

A döntéshozókat mindez nem hatotta meg, ugyanis egyszerűen nem volt gazdája a felújítási projektnek. Orosz dicséri a magyarországi gyakorlatot, ahol minden hasonló feladatra azonnal dedikálnak egy embert vagy csoportot – operatív törzset, kormánybiztost, miniszteri biztost vagy tárcaközi bizottságot –, amely létrehoz egy szakmai csapatot műemlékvédelmi szakemberrel, kutatóval, építészmérnökkel, és egy kézben futnak össze a szálak.

Ezzel szemben a szlovákiai gyakorlat az, hogy hosszasan vándorol körbe egy ilyen feladat,

közben összevesznek a pénzen, egyik a másikat akadályozza. Mint Orosz Örs ismerteti, Krasznahorka különösen nehéz helyzetben volt ilyen szempontból, hiszen azon a napon parlamenti választást tartottak, a biztosítási pénz kifizetése még az egyik, a feladat már a másik adminisztráció hivatali idejére esett, „egyszóval teljes volt a káosz”.

A mostani helyzet lehetőség is: az építészettörténeti feltárást szaktekintélyek – Michal Šimkovic és Luboš
Kürthy – végezték, és végre helyre lehet hozni a szocialista betonmánia által okozott károkat. Van is erre akarat, a múzeum is professzionális módon közelít a kérdéshez – összegzi Orosz Örs.

A múzeum vezetése részéről Máté Tímea igazgató mesél lapunknak a tervekről. Mint mondja, ez most a legfontosabb szakasz, hiszen feltárások és előkészületi munkák már zajlottak a felújítás kapcsán. A katasztrófa jubileumán egy nemzetközi konferencián megosztották a terveket a nyilvánossággal. A Szlovák Nemzeti Múzeum – ide tartozik a krasznahorkai vár ügyében illetékes Betléri Kastélymúzeum is – 2017-ben felbontotta a projekttel kapcsolatos szerződést a külső építészekkel, és saját munkatársai kezébe adta a gyeplőt.

Az igazgató külön büszke arra, hogy kollégái munkáját az igen szigorú szlovák műemlékvédelmi hatóságok is kiválónak értékelték.

Andrássy Dénes gróf 1903-1904 körüli felújításának eredményeit. Nagy szerencse, hogy a grófi család annak idején az utolsó piculáig összeírta a vár berendezését, fényképek is készültek, így valóban az akkori állapotot fogja tükrözni a felújított épületegyüttes. A mintegy húszmillió eurós szerződés az alsó és a középső vár, valamint a környék felújítását tartalmazza, a felső – legrégebbi, még gótikus – rész később kerülhet majd sorra.

Máté Tímea többször hangsúlyozza: a történelmi hitelesség az első. Megszüntetik például azt az ágyúbástyát, amelyet az Andrássyk idején sem használt reneszánsz palota helyére húztak fel a szocializmus idején, s évtizedekig eredetiként mutogattak a látogatóknak. A sosemvolt kínzókamra turista­borzoló „tárlata” sem maradhat. Szerencsére a szocialista történelemszemlélet már a múlté, így a krasznahorkai várban is lehetőség van méltó módon bemutatni az Andrássykat.

Mindemellett a 21. század elvárásainak megfelelően alakítják ki a felújított teret. Noha a műemlékvédelmi szabályok miatt nem lehet például liftet beépíteni, azaz akadálymentesíteni, az információs központban gondolnak a fogyatékkal élőkre. Az elektromos autótöltőktől kezdve a multimédás bemutatókig minden korszerű lesz, kedvcsinálónak pedig kávézót is üzemeltetnek majd.

A kiállítás és a tárlatvezetés egyébként többnyelvű, s az is marad, hiszen a külföldi látogatók zöme magyar – mondja az igazgató. Hozzáteszi, hogy a többnyelvűségnek egyébként is erős hagyománya van helyben: Betlér mindig szlovák többségű volt, s az idevalósi Andrássyk maguk is beszéltek szlovákul.

Nyitókép: Orosz Örs