Béremelést ígér az ellenzék a pedagógusoknak, de vajon honnan lesz erre pénz? Van-e már ötletük arra, hogyan lehetne csökkenteni a tanulók terheit? Kormányra kerülve eltörölnék-e a pedagógusok kötelező oltását? Mi lesz az iskolaőrökkel, a kötelező hittannal és a mindennapos testneveléssel? Miért bízik abban, hogy ellenzéki győzelem esetén sikerülne szót érteniük az alapítványi fenntartásúvá tett egyetemek irányítóival? Interjú Tóth Endrével, az Egységben Magyarországért oktatásügyért felelős kabinetvezetőjével, a Momentum politikusával.

Kormányra kerülve mi lenne az első három konkrét intézkedésük az oktatás területén?
– Mielőbb visszaállítanánk a tankönyvválasztás szabadságát, szeretnénk, ha már szeptembertől lenne erre lehetőségük a pedagógusoknak. Azonnal emelnénk a pedagógusbéreket és A lex CEU rendeletét is visszavonnánk.

– Milyen mértékű azonnali béremelést terveznek?
– A programunkban 50 százalékos béremelés szerepel az elkövetkezendő két-három évre nézve. Meglátjuk, milyen állapotban van a költségvetés. Az első évi korrekció mértéke azon is múlhat, a pedagógussztrájknak sikerül-e valamilyen emelést kicsikarni a jelenlegi kormányzatból.

 

 

– Visszavezetik a pedagógusbérek minimálbérhez kötöttségét is?
– Garanciát vállalunk a bérek értékállóságára, de erre vannak más opciók is. Például a minimálbérnél dinamikusabban emelkedő átlagbérekhez is lehetne kötni a pedagógusbéreket. Tárgyalni fogunk a szakszervezetekkel, hogy melyik módszer a kedvezőbb a számukra.

– A felsőoktatásban dolgozó oktatók mire számíthatnak? Ott is súlyos a bérlemaradás.
– Konkrét szám itt még nincs lefektetve, tárgyalni kell a felsőoktatási szakszervezetekkel és egyetemekkel. Az biztos, hogy a ciklus alatt nemzetközileg is versenyképessé kell tenni a béreket, hiszen az egyetemek között globális verseny van, és egy jó oktató bármelyik pillanatban elmehet külföldre.

– Honnan lesz anyagi fedezet a béremelésekre?
– Nem szeretném más szakterületek költségvetését csökkenteni, de azt látjuk, hogy minden kormánynak vannak prioritásai. A Fidesznek például az élsport finanszírozása volt ilyen, az új kormánynak az oktatás lesz, nem fogjuk sajnálni erre a pénzt. Egyébként a rendszeren belül is van mozgástér, a tankerületi központok jelenleg elképesztő forrásokat visznek el, sokszor feleslegesen sokan dolgoznak egy-egy tankerületben.

– Probléma az is, hogy heti 22–26 órát kell tanítaniuk a pedagógusoknak, vagyis nincs fix óraszámuk.
– Szerintem a sztrájkkövetélesek reálisak, ezek heti 24 órában rögzítenék az óraszámot, osztályfőnökök esetén 22-ben.

– A pályát elhagyó pedagógusokat hogyan csábítanák vissza?
– Ha radikálisan nő az anyagi megbecsültség, annak visszaszívó hatása lehet. Emellett ha látják majd azt is, hogy sokkal nagyobb szabadságot kapnak – tudnak választani a tankönyvek közül, a helyi tantervek kialakításába beleszólhatnak –, akkor szívesebben fognak visszatérni. Ott vannak még a nyugdíjas pedagógusok is, akiket abban kell segíteni, hogy tovább tudjanak oktatni, és ne kelljen választaniuk aközött, hogy a nyugdíjukat vagy a bérüket folyósítják.

 

– Azok a pedagógusok is elhagyták a pályát, akik nem akarták felvenni a covid elleni oltást. Önök megtartanák ezt a kötelezettséget?
– Egyeztetési folyamat fogja eldönteni, hogy mi lesz a sorsa ennek. Azt gondolom, hogy mivel Márki-Zay Péter nem támogatja a kötelező oltást, el fogjuk törölni. Annál is inkább, mert az intézkedés tovább súlyosbította a pedagógushiányt, ezer fő esett ki a rendszerből.

– Hogyan alakítanák át a Klebelsberg Központ rendszerét?
– A helyi közösségek és az önkormányzatok újra részt vennének a fenntartásban, de nem ugyanaz a rendszer térne vissza, mint ami 2010 előtt volt. Akkor ugyanis a kistelepülések is rá voltak kényszerítve az intézmények fenntartására, holott erre nem volt megfelelő humán kapacitásuk, és elegendő anyagi forrást sem kaptak, ez pedig óriási egyenlőtlenségeket szült gazdagabb és szegényebb önkormányzatok között. Azt szeretnénk, ha a kistelepüléses térségekben társulások jönnének létre járási szinten, és mindegyik önkormányzat képviselője ott ülne a fenntartó testületben.

– Egy gyökeres átalakítás nem ártana az oktatás rendszerének, amiről közismert, hogy sérülhet, ha ciklusonként ide-oda rángatják?
– A jelenlegi rendszer szélsőségesen túlcentralizált, nem működik jól, ezt nem lehet így hagyni. Láthattuk a járvány alatt is, hogy hátráltatta a védekezést az, hogy minden döntést magasabb szinten, óriási bürokrácia mellett kellett meghozni. Az igazgatókat is meg kell erősíteni vezető szerepükben, hogy ne csak végrehajtókként működjenek.

– Milyen sorsot szánnak a pedagógus életpályamodellnek?
– Alapvetően át kell alakítani, hiszen ez jelenleg csak púp a pedagógusok hátán, nem motiváló. Viszont valamiféle előmeneteli rendszer kell, szeretnénk jutalmazni azokat, akik igyekeznek jobb oktatóvá válni, például továbbképzésekre járnak. A konkrét életpályamodell kialakításába a szakmát is be kell vonni.

– Hogyan lehetne enyhíteni a tanulók terhein?
– Nagyon magas a diákok kötelező óraszáma, ezt csökkenteni kell. Akinek heti 30–40 tanórája van, az könnyen lehet, hogy 50–60 órát is tanulással tölt, pedig a tanulók olyan életszakaszban vannak, amikor szükségük van szabadidőre is, hogy fejlődjenek a szociális készségeik. Ezt a tananyag mennyiségének csökkentésével is el lehet érni, minél előbb hozzá kell fogni az alaptanterv átalakításához. Szeretnénk választható mintatanterveket is kidolgozni a mostani kerettantervek helyett, hogy nagyobb mozgásterük legyen a pedagógusoknak.

– A mindennapos testnevelés maradna?
– Ebben a kérdésben még egyeztetések folynak a sportpolitikai munkacsoporttal. Az alapvető cél helyes, de a Fidesz ezt úgy vezette be, hogy nem volt elegendő tornaterem és testnevelőtanár. Nem elméleti testnevelésórákkal és lépcsőzéssel kell támogatni a diákok mozgását, hanem a mozgás szeretetét átadni nekik.

 

– A kötelező hit- és erkölcstan órákat megtartanák?
– Az iskolák helyben dönthetnék el, hogy megtartják a hittanórákat a tantervükben kötelező foglalkozásként, vagy pedig délután szervezik meg fakultatívan. Érdemes a helyi szempontokat is figyelembe venni, mert sok egyház úgy érezhette az iskolákban megszervezett órák miatt, hogy a diákok kevésbé járnak el a gyülekezeti foglalkozásokra.

– Hogyan lehetne felzárkóztatni a hátrányos helyzetű gyerekeket?
– Jelenleg 369 úgynevezett gettóiskola van Magyarországon, ahol a hátrányos helyzetű, roma gyerekek aránya 50 százalék feletti. Ezekben az iskolákban elképesztően nehéz a pedagógiai munka. Az új kormányzat feladata anyagilag is kompenzálni a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó pedagógusok pluszmunkáját, illetve szeretnénk szolgálati lakást is biztosítani a számukra. Azt szeretnénk, ha világos lenne mindenkinek: a hátránykompenzáció ugyanolyan fontos, mint a tehetséggondozás. A pedagógusképzést és továbbképzések rendszerét is fejleszteni kell, hogy a nehéz sorsú gyerekeket oktató iskolákban dolgozó szakemberek felkészüljenek az extra kihívásokra. Növelni kell a pedagógiai asszisztensek számát ezekben az intézményekben, de szükség van az iskolákkal együtt dolgozó szociális munkásokra is, akik a szülőket is bevonják.

– Az iskolaőrök rendszerét megtartanák?
– Az iskolaőrök alkalmazása tüneti kezelés, nem segít megtalálni és feloldani az agresszió gyökerét. Nagyon fontos feladat, hogy a szociális munka és a pszichológia terén jártas szakemberek minden iskolában elérhetők legyenek, és a pedagógusok ne érezzék magukat eszköztelennek. Ám nem tehetjük meg a pedagógusokkal, hogy egy csapásra elvesszük ezt a számukra relatív biztonságérzetet jelentő rendszert, vagyis az iskolaőröket nem vonnánk ki azonnal a rendszerből. Ugyanakkor át kell világítani, kik vesznek részt most ebben a munkában, és olyan képzéseket kell számukra is nyújtani, amely megismerteti velük a rend helyreállításának békés eszközeit.

– Mit lehet kezdeni a felsőoktatásban a kormány által kialakított alapítványi struktúrával?
– Az alapelv az, hogy ki kell űznünk a pártpolitikát a felsőoktatás irányításából. Megdöbbentő, hogy egyáltalán ilyen helyzet előállt egy európai országban, hogy ideológiai alapon választották ki az egyetemek vezetőit. De van egy kölcsönös függőség a mindenkori oktatási kormányzat és az egyetemek között, hiszen az egyetemek az államtól kapják a finanszírozásukat. Abban bízom, hogy a kuratóriumban ülő tagok képesek lesznek az önkorrekcióra, mert többségében az intézményhez kötődő emberek kerültek pozícióba, és ők nem szeretnék, hogy anyagi problémáik legyenek az intézményeknek amiatt, mert nem tudnak megegyezni az oktatási minisztériummal a fenntartásról.

– Ezt hogyan lehet megtenni, amikor olyan, politikailag elkötelezett tagok is vannak az egyetemek kuratóriumaiban, mint például Varga Judit igazságügyi miniszter?
– Nyomás alá kell helyezni ezeket a szereplőket, hogy azt érezzék, kezdenek mindenki szemében szálka lenni. Ha egy kuratóriumi tag le sem akar ülni az új oktatási kormányzattal, az válóok.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/9. számában jelent meg, február 25-én.