Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Jó pár hét eltelt a történelmi diadal óta. Felfogta már, mi történt?
Azt hiszem, most már kapiskálom, hogy miénk lett a serleg, és a Sopron Basket Európa legjobb női kosárlabdacsapata.

A négyes döntő első mérkőzése, a Salamanca magabiztos legyőzése után sokan azt gondolták, kétszer egymás után nem lehet csúcsteljesítményt nyújtani. Nem tartottak attól, hogy kihajtották magukat a lányok?
Tökéletesen helytálló a megállapítás, kétszer nem lehet csúcsformába lendülni, annyi kiegészítéssel, hogy ez leginkább a támadó csapatokra igaz. Mi viszont a védekezésben voltunk csúcsszinten a döntőbe jutásért vívott meccsen és a fináléban is, sőt ki merem jelenteni, hogy a Fenerbahçe ellen mi voltunk a világ legjobban védekező együttese. Persze azért a remek támadásokra is szükség volt, a Salamanca-meccsen Jelena Brooks volt a csapat vezére, a Fenerbahçe ellen mindenki felzárkózott mellé, de támadásban Gabby Williams vitte a prímet. Ám nem győzöm hangsúlyozni: mindkét mérkőzésen a világszínvonalú védőmunka hozta meg a várva várt sikert.

Manapság két, de inkább három NB I.-es futballmeccsen jön össze 9500 néző. Miként sikerült a lányoknak függetleníteniük magukat az isztambuli pokol nem mindennapi hangulatától?
A keretünkben számos rutinos játékos szerepel, aki már megélt nagy csatákat, több mérkőzést játszott ilyen miliőben. Emellett egész hétvégén ihletett állapotban voltunk. Ezt úgy kell érteni, hogy a Final Fourra való felkészülés első pillanatától kezdve volt bennünk egy nagyon erős elképzelés, hogy milyen fizikális és mentális állapotban futunk ki a pályára. Ebből szerencsére sem az ellenfeleknek, sem a döntőben a hatalmas, fergeteges hangulatot teremtő Fenerbahçe-szurkolótábornak nem sikerült kizökkentenie bennünket.

Ön is utalt rá: egy ilyen sorozatot csak az a csapat tud megnyerni, amely tökéletes mentális állapotban van. Hogyan tudták ezt elérni?
A jelenség megértéséhez vissza kell mennünk az Euroliga-rájátszás kezdetére. Nem szokásom bemenni a mérkőzések előtt az öltözőbe, hiszen egy vezetőnek nem ez a feladata, de a Montpellier elleni idegenbeli találkozó előtt megkérdeztem Gáspár Dávid vezetőedzőt, hogy kivételesen megtehetem-e. Végül is nem minden héten juthatunk az Euroliga négyes döntőjébe. Ráadásul mivel ez már az ötödik alkalom lehet számunkra, elmondtam a lányoknak, most jött el a pillanat, hogy elhódítsuk a serleget. Hozzátettem: nem azért kell bejutnunk a Final Fourba, hogy megpróbáljuk megnyerni, vagy hogy mindent megtegyünk a sikerért, hanem odamegyünk, megnyerjük és kész, más opció egyszerűen nem létezik. Ezek után szó szerint a maximumra csavarták magukat a lányok, és győztünk Montpellier-ben. Majd a négyes döntő két mérkőzésén egészen kiváló teljesítménnyel nyomatékosítottuk, miért is érkeztünk Isztambulba.

Mégis, miért pont most és miért pont ennek a csapatnak jött össze ez a fantasztikus siker? Miben más ez a közösség, ezek a játékosok, mint a korábbiak?
Ezt nem lehet csupán egy vagy két okra vissza­vezetni. Első helyen az áll, hogy a klubunk hosszú évek óta szisztematikusan építkezik. Egy-egy idény után nem eresztjük szélnek a csapatot, két-három játékosnál többet nem vásárolunk, és az is lényeges, hogy az egyes szintek eléréséhez, majd a csúcs meghódításához idő kell. Tehát nem elég összevásárolni a kiemelkedő képességű játékosokat, hiszen az építkezés, a türelem és az érési folyamatok a siker kulcsai. E tényező hiányzik leginkább a versenysportból. Lényeges, hogy Gáspár Dávid személyében fiatal, magyar edzőnk van, a legfontosabb pedig, hogy sok egyéb mellett azt is megtanultuk: miként kell a döntő pillanatokban eredményesnek lennünk.

Többen azt állítják, hogy mivel a politikai helyzet miatt az orosz és fehérorosz csapatokat, többek között a nagy esélyes Jekatyerinburgot kizárták az Euroligából, az előző évekhez képest könnyebb volt a helytállás.
Olyan régen benne vagyok már az élsportban, és oly sok döntőt vesztettem már el, hogy pontosan tudom: a ha…-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük, így nem is érdemes ezt boncolgatni. Az orosz és fehérorosz csapatok közül egy sem volt ott a Final Fourban, a Sopron Basket viszont igen…

A csapat centere, Határ Bernadett a finálé után azt mondta: azért is tudták felülmúlni a Fenerbahçét, mert jobban szeretik egymást a lányok a pályán kívül is, mint az ellenfél. Mennyire erős ez a közösség?
Nagyon! A mérkőzéseken és a tréningeken kívül is rengeteg közös programot szerveznek a lányok, de ennél sokkal fontosabb, hogy amikor a pályán, az edzéseken óhatatlanul kialakulnak konfliktusok, ezeket a szituációkat is profin kezelik. A mai élsportban ez is a kulcsfaktorok közé tartozik.

1998-ban a második számú kiírást, a Ronchetti-­kupát már megnyerte a Sopron, most az Euro­liga-serleg is a vitrinben. Ezt már nem lehet felülmúlni. Mi lehet a motiváció az elkövetkező hónapokra, évekre?
Ugyanaz a motiváció kell jellemezzen bennünket, mint az előző évtizedekben. Jó pár éve kitettem egy szlogent az öltözőnk falára: „A múltad miatt vagy itt, de amit ma teszel, csak az számít!” Olyannyira fontos számunkra ez az idézet, hogy a csapat mezén is megtalálható. Ez a hitvallás kell továbbvigyen bennünket a jövőben is.

Amikor mintegy harminc éve a Sopron ügyvezetője lett, ádáz csatákat vívtak a Péccsel, s a mecsekiek rendre megelőzték az együttest. Akkor lett az ön beceneve a Silver Zoli. A történelmi Euroliga-diadal után már Arany Zolit skandált a soproni publikum, amin láthatóan elérzékenyült. Miként tudná összefoglalni az elmúlt harminc évet?
Úgy, hogy az egészségemmel fizettem a sikerekért. Erről nehéz bármi többet mondanom…

Akkor úgy kérdezem: az évek óta tartó betegségére ez a siker lehet a legjobb gyógyír?
Szerencsére szeretetburokban élek, amit elsősorban a családomnak, a körülöttem lévő munkatársaimnak, a stábomnak és a játékosoknak köszönhetek. Az ő energiájuk és szeretetük a hitem szerint segí­t rajtam.

*** 

Érdekességek a Sopron Basket Euroliga-győzelméről

• A mostani volt a harmadik alkalom, hogy magyar kosárlabdacsapat az elérhető legrangosabb címért játsszon. Mindannyiszor női együttesek jutottak el eddig: 1979-ben a BSE a BEK-döntőt veszítette el, 2018-ban a Sopron hazai pályán maradt alul az immár új néven futó Euroliga-döntőben.
• A Sopron tizenötezer isztambuli szurkoló előtt verte meg a Fenerbahçét. Magyar női csapat sosem játszott még ilyen tömeg előtt; a férfi kosarasok is csak egyszer, 1955-ben a szovjetek ellen.
• Nemcsak a mennyiség, a minőség is megfélemlítő lehetett volna: a Fener szurkolói a férfi-Euroligának is a legrettegettebb helyszínévé teszik az isztambuli csarnokot. A döntő legjobbjának választott, amerikai–francia Gabby Williams úgy nyilatkozott a meccs után: „Talán játszottam nagyobb tömeg előtt is az Egyesült Államokban, de az nem török közönség. A hangulat sosem volt olyan, mint itt.”
• A mérkőzés egészen szürreálisan kezdődött: a világ­klasszisokkal teli török csapat hat és fél percig nem dobott kosarat, a Sopron közben tizenkét pontot szerzett. A nyitó negyedben mutatott soproni teljesítményt sok szakértő az egyik legmagasabb szinten megvalósított védekezésnek tekinti.
• Sem az elődöntőben a Salamanca, sem a döntőben a Fenerbahçe nem tudott egyetlen másodpercig sem vezetni a Sopron ellen.
• A csapatkapitány és irányító Fegyverneky Zsófia a hatodik Euroliga-négyesdöntőjében szerepelt. Már tizenkilenc évesen ott volt, amikor a Rátgéber László edzette Pécs 2004-ben hazai közönség előtt bronz­érmet szerzett.
• A 210 centis Határ Bernadett tavaly már pályára léphetett az amerikai profik között, a WNBA-ben. Ő a második legmagasabb női játékos, akit a tengerentúlon valaha jegyzékbe vettek. Szomorú hír, hogy az Euroliga-sikert követő magyar bajnoki döntőben súlyos térdszalagszakadást szenvedett, egy évig nem léphet pályára.
• A Sopron montenegrói segédedzője, Stevan Karadžić kétszer is játszhatott Michael Jordan ellen.
• A Sopron Basket az Euroliga-győzelem óta újabb trófeát gyűjtött be. Az NB I. döntőjének harmadik mérkőzésén 74-52-re legyőzte a Szekszárdot, így a párharcot 3-0-ra nyerve ismét magyar bajnok lett.

Nyitókép: AFP / Anadolu Agency / Elif Ozturk Ozgoncu