Elterelő hadművelet

Mi a köze a bevándorlástól való félelemnek az orosz propagandához, a gyarmatosításhoz és Trianonhoz? Erről is beszél Paksa Rudolf történész, akit arról kérdeztünk, miről árulkodnak Orbán Viktor nagy botrányt kavart beszédének zavaros állításai.

FAZEKAS ISTVÁN

Hamvay Péter

¬ „Mi nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk azok lenni” – mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, amit az Európai Parlament egyes képviselőcsoportjainak vezetői nyíltan rasszistának neveztek. Ön szerint is fajelméletbe csúszott Orbán, vagy azt mondta, amint eddig is, csak más szavakkal?

A történész egy szöveg értelmezéséhez először annak kontextusát vizsgálja meg. Ezt a beszédet egy rossz gazdasági helyzetben lévő ország megszorításokra kényszerülő miniszterelnöke mondta, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ezekről a bajokról elterelje a figyelmet. Hogy erről beszéljünk, ne a villanyszámláról. Ilyen helyzetekben szoktak a populista politikusok ellenséggel riogatni. De azért tegyük rendbe a fogalmakat. Rasszizmusról akkor beszélünk, ha valakit külső jegyek, például bőrszíne alapján különböztetnek meg – általában hátrányosan. Bár biológiailag egyetlen emberi faj létezik, a XIX. században kialakult az emberi rasszok közti hierarchiát hirdető fajelmélet, hogy megteremtse a gyarmatosítás ideológiai alapját. Valahogy meg kellett ugyanis magyarázni, miért az európai, fehér ember „jogosult” uralma alá hajtani az egész világot. Ám ekkor még széltében-hosszában használták a faj fogalmát, többféle és nem csak negatív értelemben. A náci Németországnak a fajelméletre alapozott bűnei után azonban, aki politikusként ezt a szót használja, nem lehet olyan képzetlen, hogy ne tudja, miről beszél.

¬ Ha a gyarmatosításhoz kötődik a rasszizmus, Magyarországon miért jelent meg? Hiszen nem voltak gyarmatai.

A korszellem Magyarországon is hatott, mert Európa része voltunk. És voltak nemzetiségeink. Miközben a Nyugat gyarmatosított, Magyarország a török kiűzése után ismét birtokba akarta venni a betelepülők miatt soknemzetiségűvé vált országot, hogy nemzetállammá kovácsolja. A nemzetiségeket azonban már nem lehetett elmagyarosítani. Trianonnal pedig szét is hullott a Szent István-i ország. Ebből a súlyos traumából fakad a magyar idegenellenesség, ami keretet ad a rasszizmusnak is. Az idegen az, akitől félni kell, mert elveszi azt, ami a miénk. Az országunkat. Erre a sokakban mélyen élő félelemre is épít Orbán.

¬ Csakhogy Trianon után alig maradt más nemzetiségű ember az országban, az ő szerepüket vették át a zsidók?

A zsidókkal szembeni megkülönböztetésben is egyfajta félelem, de még inkább az irigység dominált. A XIX. századtól a dzsentrik egyre inkább teret veszítettek a gazdasági életben, Trianon után pedig az elcsatolt területekről beáramlók miatt a középosztály is egyre nehezebb helyzetbe került. Ebben az egyre bizonytalanabbá váló, szűkülő lehetőségeket kínáló országban a „keresztény középosztály” az „idegennek” bélyegzett zsidók állami kiszorításával akart magának megélhetést biztosítani. Ez az (ön)pusztító magatartás szokássá vált: nem a sikert keresni, hanem állami segítséggel másoktól elvenni. A teljesítmény helyett seggnyalásra és feljelentésre kondicionálja a társadalmat. Arra, hogy állami segítséggel újabb és újabb előnyöket könyököljön ki magának. Visszatérve: a zsidósággal szemben tehát nemcsak idegenellenességről beszélhetünk, mint a nemzetiségek esetén, hanem klasszikus rasszizmusról. Trianon után meg is jelent a fajvédő eszme, majd a nyilas pártok. A német „faji” hierarchia azonban elfogadhatatlan volt az ő számukra, hiszen abban a magyaroknak meglehetősen rossz pozíció jutott. Ráadásul el kellett volna dönteni, hogy a Szent István-i Magyarország revízióját akarják, vagy „fajtiszta” magyar nemzetállamot. Ezért a magyar fajvédelem elsősorban az Európán kívüli gyökerű zsidók ellen irányult. Ez a gondolat nagyon hasonlít arra, amit most Orbán mondott.

¬ A zsidók helyét Orbánnál a muszlimok veszik át. De a két világháború között nagyszámú zsidóság élt az országban, viszont ma alig élnek muszlimok itt, így aztán az orbáni ideológia megmarad a szavak szintjén.

A  teljesítmény helyett seggnyalásra és feljelentésre kondicionálja a  társadalmat

Nagyon is tud ártani. A felszított indulat, különösen válsághelyzetben könnyen talál magának célpontot. Ha nem a muszlimok, akkor a zsidók, a romák, a színes bőrűek, a külföldiek vagy épp a meleg közösség tagjai válhatnak egy-egy esetben célponttá. A magyar rasszizmus eltér a nyugat-európaitól, ahol a XX. században mindennapos tapasztalat volt a bevándorlás és a keveredés. A magyar átlagember ezzel szemben alig találkozott más bőrszínű emberrel, így nem is lehetett közvetlen tapasztalata. Az emberek ezért inkább kuriózumot látnak a más bőrszínűekben. De ha már arról van szó, hogy a szomszédunkba költözne vagy beházasodna a családunkba, előjönnek a zsigeri reflexek és rasszista félelmek, hogy az idegen veszélyes és értéktelenebb. Ezért lehet megrémíteni velük jóravaló, unokájukat féltő nagymamákat, akikben könnyű elültetni a félelmet az ismeretlentől.

¬ Mit szól ahhoz, hogy Orbán szerint Nyugaton, ahol „európai és azon kívüli népek élnek együtt”, már nincsenek nemzetek?

Gratulálok Orbán Viktornak, ezek szerint felfogta, hogy a „nemzet” történelmi fogalom, azaz idővel változik. Ez már a kettes szint a történelemórán. Volt, amikor az egy országban élőket tekintették nemzetnek, kezdetben csak a nemeseket, később az azonos nyelvet beszélő, közös származástudatú emberek együttese volt a nemzet. Most inkább az állampolgárság és a közös kultúra.

¬ Orbán logikája szerint a hanyatló Nyugat helyett már Kelet-Európa az európaiság letéteményese.

Nagyon unalmas már száz éve hallgatni a jóslatokat a Nyugat hanyatlásáról. De azóta is Nyugatra küldjük tanulni a gyereket, onnan veszünk autót, gyógyszert, divatos cuccokat. Amikor magyar politikusok a Nyugat alkonyáról beszélnek és Kelet felé fordulnak, az rendszerint a sikertelenségük kompenzációja. A sikeres periódusaiban az ország mindig a Nyugathoz méri magát. Kár, hogy ilyenből elég kevés volt az elmúlt száz évben. Az is elgondolkodtató, amikor a Nyugat problémáiról beszél egy magyar politikus, és azokat akarja megoldani néhány, csak Fidesz-fröccs után jól hangzó ötlettel. Itthon már tényleg minden rendben lenne? Ha már rasszizmusról beszélünk: mi a helyzet a cigánysággal? Terelésre persze kiváló a bevándorlás kérdése, ami ugye Magyarországot alig érinti, mert ide legfeljebb az uniós állampolgárság miatt vásárol valaki letelepedési kötvényt. Így könnyű ijesztgetni a bevándorlás rémével, néhány valós problémát felnagyítani, aztán „megvédeni” az országot a fő veszélynek kikiáltott bevándorlástól. Orbán Viktor a „hanyatló Nyugat” és a „fajtisztaságára” büszke Kelet közti különbségről egyébként pont ugyanúgy beszél, ahogy az orosz trollok. Mindkettő célja a zavarkeltés, hogy megossza és gyengítse Európát, miközben társadalmi feszültséget szítson az etnikailag sokszínű (Nyugat-)Európában.