Felednék a felejtést

Bár már egy évszázada kutatják a jelenséget, még mindig keveset tudni arról, mennyit felejtenek a diákok a nyári szünetben.

HUSZÁR DÁVID

Mi marad egy diák számtantudásából a nyári vakáció végére? Pontatlanabb vagy inkább lassabb lesz a nyaralás után? Hány hét alatt lehet behozni ezt a lemaradást az őszi iskolakezdéskor? Ezeket a minden pedagógust izgató kérdéseket tette fel 1906-ban William White New York-i matematikatanár, hogy aztán az általa célzatosan kidolgozott év végi, illetve a tanév elején íratott dolgozatok összehasonlításából szűrje le a válaszokat. Röviden összefoglalva a tapasztalatait: a szünidő alatt háromszorosára (12-ről 36 százalékra) nőtt a hibázás aránya a tanítványainál, akik elsősorban a fogalmakban bizonytalanodtak el. Az őszi ismétlésekkel viszont két hét alatt le tudták dolgozni ennek a visszaesésnek több mint a felét.

A nyári tudásvesztést White óta egyre többet kutatja a pedagógia, az utóbbi három évtizedben intenzívebben, hiszen minden tanár érzékeli, hogy az akár több hónapos kihagyás után milyen erőfeszítésbe telik, mire legalább az előző év végi szintre felhozzák a gyerekeket. A vizsgálódásokból az derült ki, hogy a nyári vakáció alatt nagyjából egy hónapnyi tudás felejtődik el, és elsősorban a matematika, az olvasási készségek és a nyelvtanulásban elért eredmények sínylik meg a pihenést.

Általános tapasztalat az is, hogy a családi háttér, elsősorban a jövedelmi különbségek jelentősen befolyásolják a felejtés mértékét: a kevésbé tehetősek gyerekeit jobban sújtja a tudásvesztés. Akárcsak a tanulási nehézségekkel küzdő diákokat.

Az amerikai Brookings Intézet égisze alatt öt éve készített összefoglalóból kiderültek egyéb részletek is. E szerint a magasabb évfolyamokon még erőteljesebb a felejtés; legjobban a matektudást erodálja a nyári szünidő; a tehetősebb családok gyerekeinél pedig sok esetben még javul is az olvasáskészség nyár végére. Végül, de nem utolsósorban a kutatók nem találták annak jelét, hogy a vakáció alatt eltérő mértékben felejtenének a különböző nemű vagy bőrszínű iskolások.

magasabb évfolyamokon erőteljesebb a felejtés

Ezt az eléggé egyöntetű szakmai vélekedést ingatta meg Paul von Hippel amerikai oktatáskutató 2019-ben publikált írásával. A Texasi Egyetem professzora ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyári tudásvesztéssel kapcsolatos állításokat a legtöbben egy 1982-ben Baltimore-ban készített felmérés eredményeire alapozzák (ezt használják vezető médiumok cikkeiben is). A negyven évvel ezelőtti kutatás egyik fő állítása volt, hogy a szünidei felejtés következtében a hátrányos helyzetű gyerekek és a tehetősebb miliőből származók tudása közti különbség első és nyolcadik osztály között háromszorosára nő.

Csak az a bökkenő, hogy Von Hippelnek a modern tesztekkel nem sikerült megismételni ezt az eredményt. Talált viszont olyan kutatásokat, amelyek szerint a társadalom különböző rétegeibe tartozó gyerekek közötti képességbeli különbségek már ötéves korra kialakulnak, és ez az arány nyolcadikig nem, vagy csak kismértékben változik. Mi több, ha nő is a szakadék a szegényebb és gazdagabb diákok tudása között, az sosem nyáron, hanem a tanítási idő alatt következik be.

A kutató szerint az eltérés abból fakad, hogy az 1960–1980-as évek tudásmérő tesztjei nem voltak eléggé szofisztikáltak, tendenciózusan torzították az eredményeket, míg az új vizsgálati eszközök sokkal jobban figyelembe veszik az egyes diákok tudásbeli különbségeit, és akár alkalmazkodnak is ezekhez (könnyebb vagy nehezebb kérdésekkel). A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a modern tesztek is nagy eltéréseket mutatnak a nyári tudásvesztés mértékében: van, amelyik csupán kéthétnyi, más akár két hónapnyi felejtést is regisztrál.

Kétségtelen, hogy a szünidőben felejtenek a gyerekek, szögezi le Von Hippel, de az szinte biztosan nem igaz, hogy a nyári tudásvesztés felelős a nyolcadik osztály végén mérhető teljesítménykülönbség nagy részéért, hiszen az többnyire már az óvodában kialakul. A kutató szerint a vakáció esélyt jelenthet a gyengébbeknek a felzárkózásra (feltéve, hogy megfelelő szakmai segítséget kapnak, például nyári táborok vagy fejlesztőpedagógus révén).

Mások a tanév meghosszabbításával gondolják lassítani az elkerülhetetlen feledést. Egyik fő érvük, hogy az évi 245 napot iskolában töltő kínai tanulók vezetik a világméretű kompetenciafelmérést, a PISA-rangsort, míg a „csupán” 180 napot a padokban ülő amerikai vagy az egy-két nappal többet suliba járó magyar diákok a 25., illetve a 33. helyet szerezték meg a legutóbbi, 2018-as összesített rangsorban. Mielőtt azonban bárhol is emiatt kurtítanák a nyári szünidőt, érdemes tanulmányozni az ír iskolák pedagógiai programját, ahol mindössze 167 napból áll a tanév, a tanulók mégis több mint 20 hellyel végeztek előrébb, mint a magyarok.